“Képzelj magad elé egy magányos bölcset, amint egy sötét úton sétál végig pirkadat előtt, és a kezében tartott lámpással utat mutat embertársainak! Az efféle bölcsek, a világosság hordozói csak azt az utat mutathatják meg neked, amelyet hajlandó vagy követni. Ha letérnek az útról, követőik is irányt tévesztenek. Ha te lennél ez a bölcs, vajon képes lennél-e példáddal utat mutatni az embereknek?” – Mohandász Karamcsand Gandhi, a Mahatmá gondolatai rendszerint nem igényelnek magyarázatot. Ő maga nem szerette, ha “nagy léleknek”, “bapunak”, India atyjának szólították, élete, filozófiája, cselekedetei mégis predesztinálták egy messianisztikus népvezér szerepének betöltésére. Az erőszakmentes ellenállás meghirdetőjét a Nobel-békedíj bizottság nem tartotta érdemesnek a kitüntetésre, jelentőségét azonban már életében sokan felismerték, ma pedig milliók számára ő jelenti Hindusztán kvintesszenciáját.

 

Dr. Szenkovics Dezső India-képén mindenképpen ott vannak Mohandász Karamcsand Gandhí arcvonásai. 1996-ban és 1998-ban két-két hónapot töltött India Himacsál Prádesh, Pandzsáb, Harijana, Radzsasztán, Gudzsarát, Uttar Prádesh, Bihár, Nyugat-Bengál és Szikkim államaiban.