Bogdán Zsolt Ady-estje
Színház az egész
Szerző: Hegyi Réka
2014. december 12. péntek, 14:44
Akkor elénk áll, mint Bogdán Zsolt. Teltház előtt szaval, levelez és mondja meg a tutit a száz évvel ezelőtti újságolvasóknak.

Bogdán Zsolt sztár. Előadására nyitottan, kíváncsian, rajongva jönnek a nézők. Fiatalok és idősebbek egyaránt. A „...függök ezen a zord élet-párkányon...” címmel bemutatott Ady-estre is pótszékeket kellett szerezni tegnap. Pedig a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata és a Kolozsvári Állami Magyar Színház közös produkcióját nem először játszották a Stúdióban.

Nem csalódtunk. Bogdán Zsoltot kaptuk. Érzékenységét, játékerejét, hangját, minden idegszálát, amivel Ady Endrét szólaltatta meg. Ó, nem a tankönyvek költőjét, nem az ismert, sokat szavalt, sokat idézett verseit. Azok közül csak néhányat. Számomra, és úgy érzékelem, sokunk számára ismeretlen arcát láttuk.
 
Bár nem ismerem a teljes Ady-életművet, úgy tűnik, a válogatás attól izgalmas, friss, mai, hogy Szugyiczky István prózai műveket, publicisztikából kiragadott passzusokat, levélrészleteket is felhasznált. Ezeknek köszönhetően az Ady-est több mint pódiumműsor. Egy teljes előadás, amiben egyetlen szereplő van: Ady. 
 
A „...függök ezen a zord élet-párkányon...” éppen annyira az itt és mostban gyökerezik, mint bármelyik jó előadás. Előfordulhat, hogy a tegnap este másképp hangzott ugyanaz a verssor, mint máskor, mert Bogdán Zsolt egy ősz hajú hölgynek mondta a gyermeki sorokat. Vagy mert éppen egy kedves ismerőse ült az első sorban, akinek metanyelven dedikált egy másik verset. Attól még ugyanaz a kotta.
 
Ha ennyire a befogadón múlik az értelmezés, hadd mondjam el, hogy számomra Ady Rodin iránti rajongása hatott revelációként. A válogatásból nem maradt ki Párizs sem, így tegnap este Bogdán Zsolt Ady soraival visszavitt az időben, az én időmbe, újra megéltem párizsi utazásom hangulatát, a párizsi őszt is érzékeltem, és újra felelevenedett a Rodin-múzeum élménye. 
 
Bogdán Zsoltnak és Szugyiczky Istvánnak köszönhetően Ady sok arcát láthattuk. Mindenki kiválasztott egyet-kettőt-többet, tegnap esti hangulata szerint. Reméljük, ismét találkozunk vele, és mint egy jól kezdődő párkapcsolatban, minden alkalommal újabb meg újabb arcait fedezzük fel. Vagy felteszünk egy Bach-lemezt, levesszük a polcról az Ady-összest, és megpróbáljuk az ismerkedést mélyíteni. 

 

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/6716
Ha ilyen oktatási rendszerbe kerülnek a gyerekek, nem csodálkoznánk, ha Románia felnőtt lakói még kevesebb gyermeket vállalnának.
Temesvár nemrég megválasztott kulturális nagykövete mondja ezt, a leghíresebb élő román karikaturista. Egyenesen bele a tévébe.
Egy tervezet szerint drasztikus adóval sújtanák a nagy összegű különleges nyugdíjakat.
A Papaver rhoeas szökkent szárba szerelemvörösen a lélektelen aszfaltból.
Hip-hopban mondják el, hogy milyen gáz az oktatási rendszer.
Fura módon Viorica Dăncilă miniszterelnök asszonyt ezúttal elkerülte a bakik ördöge. Aggódnunk kellene vajon?
A gigatranzakció most már véglegesnek tekinthető.
Korrekt! De tessék majd megnézzni a tizenötödiket. Te jó Isten, mi lenne a mioritikus hazában, ha Magyarország is nyilvánosan előállna egy ilyennel.
Könnyített próbákkal tennék vonzóbbá az egyenruhát a lustuló fiatalok számára.
Romániában egyértelmű az oktatási szocializmus katasztrófája.
Megvan az első bírság a Szamos-parti szemétdomb miatt.
A kolozsvári focicsapat Bilel Omrani mesterhármasával ejtette ki a kazah Asztanát, jöhet az izraeli Maccabi Tel-Aviv.
Néhány beszédes számadat arról, hogy a román állampolgárok hogyan képzelik el a jövőjüket, hogyan viszonyulnak a mobilitáshoz.
Felháborító történet, természetesen a román vizsgáról.