Egyszerűen lejárt a mandátuma.
1989. december 22-én ezekkel a Mircea Dinescu által a Román Televízióban elmondott szavakkal kezdődött el a szabadságunk:
2014. december 22-én új elnökünk lesz: megkezdődik Klaus Johannis mandátuma, aki – a lehető legbékésebb módon – átveszi az elnöki hatásköröket a „diktátor” Traian Băsescutól.
A még hivatalban lévő elnök egyelőre teszi a dolgát. Megtekintette, meghatottan, a december 1-i felvonulást, elmondott, szintén meghatottan, egy románoknak szánt üzenetet a nemzeti ünnepi fogadáson. (Melyen, állítólag, kb. 2.000-en gyűltek össze a Cotroceni-i Egyesülés Termében, többen, mint ahányan egy nyilvános rendezvényen meg szoktak jelenni, bármiről is lenne szó.)
Folytatódni fog a vita arról, amit maga után hagy: mit tett jól, mit rosszul, mit sikerült elérnie, miben vallott kudarcot. „A történelem ítélkezni fog felette” – szokták mondani. Valójában az emberek fognak ítélkezni, mert ez a történelem nem valami abszolút istenség, emberek írják ugyanis. De Traian Băsescu elnök nyomában – írásban, vagy felvételeken – több tonnányi szó marad majd az általa bevezetett „diktatúráról”, amitől az elnökválasztással kellett volna „megszabadulnunk”. A PSD és Victor Ponta néhány éve ezzel harcoltak: az Antena 3-on estéről estére megbélyegzett „Băsescu-rezsim”-mel. Ezt ígérte nekünk a jelölt Victor Ponta: hogy
és visszavezeti azt a demokrácia útjára.
Nem így lett. Az Antena 3 – primitív és suta – propagandája nem volt képes megnyerni a választást. De nyomokat hagyott hátra. Sok jóhiszemű polgár mára tényleg elhiszi, hogy Traian Băsescu Romániájában diktatúra van. Korábban leírtam, hogy egy diktátor nem a politikai ellenfelét nevezi ki kormányfőnek. És hogy nem tekinthető diktátornak egy olyan elnök, akit a televíziók mindennek elmondanak, nap, mint nap. Néhány olvasó megrótt, hogy semmit sem fogtam fel, hogy a mai diktatúrák „kifinomultabbak”. Meglehet, nem mondom, hogy nem. De egyelőre azt tudom megállapítani, hogy „Băsescu diktatúrája” olyan választással ér véget, melyről senki sem mondta, hogy ne lett volna szabad és tisztességes.
Meglehetősen sok „független” kommentátor vette át és görgette tovább a băsişta diktatúra tézisét. Sok értelmiségi pazarolt óriási energiákat annak bizonyítására, a lehető legkifinomultabb módon (néha elmenve az elemi logika megerőszakolásáig), hogy Románia egy zsarnok karmai közé került. Emlékeznek még a neves értelmiségiek által 2012 nyarán az Európai Bizottságnak elküldött levélre, melyben megpróbálták megindokolni Traian Băsescu felfüggesztését? Érdemes újraolvasni. De mondjuk azt, hogy akkor felfokozott volt a hangulat, túl nagy volt az érzelmi töltet.
Elég sok olyan írástudó van – nem feltétlenül „lefizetett”, egyesek saját akaratukból tették –, akiknek néhány éve egyetlen, mániákusan követett célja volt, Băsescu „diktatúrájának” leleplezése. Sőt, még forradalomra is biztattak. Egyesek – olvassák el a sajtót, a blogokat, a honlapokat – már elkezdték a „magyarázkodást”, a visszakozást, a diszkrét irányváltást. Mások – Victor Ponta szavaival élve – hallgatnak, egy időre. De az összes, mértéktelenül és felelőtlenül kimondott tonnányi szó megmarad. Az ezeket leírók és elmondók pedig, december 22-től, elvesztik munkájuk tárgyát. Nagy lehet a szomorúság azok bepállott elméjében, akik ennyi véleményt termeltek „Băsescu diktatúrájáról”. Vagyis a semmiről. Vajon mit fognak tenni, szegények, a „diktátor” nélkül? Irányt kell majd váltaniuk, új „célpontot” kell keresniük.
Persze, van még egy lehetőség: Traian Băsescu letartóztathatja Klaus Johannist és életfogytiglani elnökké nyilváníthatja magát. Fogadok, hogy a „Băsescu diktátor” elleni nagy harcosok között vannak, akik az utolsó pillanatig ebben reménykednek, hogy aztán – boldogan – kihirdethessék, hogy igazuk volt. De egy ilyen abszurditás nem valószínű.
A lehető legbanálisabb módon fejezi be a mandátumát, átadva az új elnöknek a hatásköröket. Ez van: a demokrácia – szerencsére – unalmas.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
A tárcavezető szerint az állami sóipari vállalat (Salrom) vezetősége részéről nincs törekvés a helyzet valódi megoldására, a rengeteg állami pénz ellenére lassú a munkavégzés és műszakilag helytelen megoldásokat választottak.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Az egészségügyi minisztérium sürgősségi rendeletet készít elő, amelyik lehetővé tenné az állami intézményeknél alkalmazott orvosok munkaszerződésének felbontását, ha munkaidejükben a magánegészségügyben dolgoznak.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.