Ha Márton-nap, akkor lúd! S ha nincs lúd, jöhet a fény! S mehet a menet!
Az van, feleim, hogy az Unitárius Óvodáért Egyesület november 11-én, kedden Márton-napi lámpás felvonulásra hív minden óvodást és kisiskolást.
Először is. Hiába hívja az Egyesület az óvodásokat és a kisiskolásokat. Mert egyedül normális, hogy nem mennek. Tehát a szülőknek, nagyszülőknek is menniük kell. Akkor nem ártott volna meghívni őket is.
Aztán. Feltesszük, hogy valamilyen örömmenetről lehet szó, hiszen semmilyen tapintható célra nem leltünk a felhívásban. De ebben végül is igazuk van a szervezőknek: minek mindig cél?
Aztán. A lámpásokat mindenki hozza magával. Mert valószínűleg nem ott osztják. Ja, és ha már lámpást ad a kezedbe az Úr (értsd, apukád, anyukád) Kolozsváron, adjon csengőt is, mert az idei menet hangos is lesz.
Ja, hogy hol az ott? 17 óra 15 perckor van a gyülekező a Sétatéren, a Magyar Színházzal szemben. Onnan indul a sok kis lámpás a parkba be.
Ja, és még van valami jó. A parkban, bent, valahol, lesz zsíros kenyér meg tea. A szülőknek is. Vagy nekik nem?
Mindenesetre szép lesz. Sötét lesz. Fény lesz. Megyünk!
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
Románia kiutasíthatja az orosz nagykövetet, ha újabb orosz drónok hullanak az országra. A személyi igazolványáért ment a plázába egy férfi, öt év börtön lett a vége.
1920. június 4-én írták alá a versailles-i Grand Trianon kastélyban azt a békeszerződést, amely alapjaiban formálta át Magyarország sorsát. A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából Köő Artúr történészt, Trianon-kutatót kérdeztük.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Felrobbant egy tengeri drón pénteken a konstancai kikötőben; a robbanás hangja a környező lakónegyedekben is hallható volt.
Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök kinevezte Lőrincz Helgát az RMDSZ javaslatára az Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Hatóság (ANRP) elnökévé.
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.