Járványok kora

„Pedig nyilvánvaló, hogy „egy bizonyos” párt támogatását is élveznie kellett ahhoz, hogy az ominózus funkciót elfoglalhassa. Az érdekképviseleti szövetség(ünk) eddigi eredményeit hűen tükrözi az a kijelentés, amely szerint az újdonsült tisztségviselőnek be kell bizonyítania, hogy „igenis, Kolozs megyében a káderek mostanáig is tisztességesen dolgoztak, és ezután is tisztességesen fognak dolgozni”. Ez a jelenlegi kiindulási szint.

A fent említett kinevezéssel egyidőben egyre aggasztóbb hírek érkeztek a nagyvilágból egy halálos vírus elterjedésének a veszélyeiről. A tudósok a mai napig tehetetlenül állnak a megállíthatatlan jelenséggel szemben. (...)

Ugyancsak a fent említett eseményekkel párhuzamosan egy olyan vádemelési és letartóztatási hullám indult el a romániai pártok körében, amely úgyszintén a járványok terjedési szabályait követte. (...)

Visszatérve a Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettesnek a politikai párt(ok)tól való elhatárolódására, ilyen „járványfenyegetettségi” körülmények között érthető, hogy ki kellett hangsúlyoznia, hogy márpedig ő nem „ebolás”, és nem tartozik a fertőzésgyanús személyek csoportjához. Persze, az érintett párt káderosztályán dolgozó táskahordozóknak el kellene gondolkodniuk azon, hogy milyen kontraszelekciós bakisorozatnak köszönhető a sok „ebolás” funkcionárius közéleti jelenléte. Nyilvánvaló, hogy ezekért a károkért nem tehetők felelőssé az erdélyi magyar szavazók, de a pártban kiskirályként tevékenykedő helyi vagy központi autokraták annál inkább."