Ó, kapitány! Kapitányom!

A válogatott szövetségi kapitányai ugyanis a közvélemény szemében mind alkalmatlan és fogalmatlan idióták, miattuk szar a magyar foci, takarodniuk kéne már kinevezésük pillanatában.

Dárdai Pál viszont élete első felnőttcsapatának kispadján lemeccselt 90 perce alatt előlépett a Magyar Foci Nagy Megmentőjéve. Elég volt egy tökös játék és egy váratlanul jó eredmény az elmúlt 15 évben mumussá avanzsált románok ellen, hogy a szurkolók higgyenek benne. És ezen aztán a rossz játékkal kiszenvedett

feröeri győzelem sem változtatott,

a lényeg, hogy a csapat újra versenyben van. Pedig egy pályakezdő edző számára aligha lehet nehezebb feladat, mint a vendégcsapatot irányítani egy román–magyar meccsen. Dárdainak ráadásul egyelőre még megfelelő végzettsége sincsen, mégis elérte azt, amire 33 éve képtelen volt magyar edző: csapata gólt lőtt és pontot szerzett a bukaresti pokolban.

Ennyit ér 14 év Bundesliga, 18 vérprofi év a német fuballban. Dárdainak nincsenek papírjai az edzői szakmához, de hiányoznak belőle a magyar labdarúgás sikertelenségből fakadó frusztrációi és gátlásai is. Európa egyik legkeményebb és legjobb bajnokságában

megtanulta a profi futball minden csínját-bínját.

Nem volt jobb csapata, mint egy éve a 3-0-ra alulmaradó Egervári Sándornak, viszont el tudta hitetni játékosaival, hogy ez is csak egy meccs, ahol nincs vesztenivaló, ahol élvezni kell a focit. Nyoma sem volt a korábbi évek kishitű, tét alatt összeroppanó, a kudarctól rettegő, éppen ezért gyakran előre vereségre ítélt válogatottjának.  
Elődeivel ellentétben jóval pontosabban feltérképezte az ellenfelet, és precíz kegyetlenséggel ráment a román csapat hibáira. Ezúttal nem jött gyorsan a román gól, mint 1999-ben, 2001-ben vagy 2013-ban, a meccs végén pedig már a románok adhattak hálát, hogy Nikolics megkímélte őket a vereségtől.

Magyarországnak volt hite, önbizalma, tartása,

amit ötvenezer háborús hangulatot teremtő román üvöltése sem tutott megtörni – és így még a játékosok egyéni hibái sem voltak olyan bosszantóak, mint máskor. Dárdai megmutatta, hogy még a szerény magyar focista-választékból is össze lehet rakni egy közepes európai válogatottat, amely ha kell akkor erővel, ha kell, akkor gátlastalan csibészséggel megy neki a jobb játékosokból álló ellenfélnek.

És ez az, ami Dárdai elődeinek nem vagy csak időszakosan (Erwin Koeman, Egervári) sikerült. A bukovinai székelyek lassan két évtizede Berlinben élő leszármazottja olyan vezéri erényeket mutatott Bukarestben, amely óriási nyomás alá helyezi az őt csupán az idei négy meccsre kinevező szövetséget. A nemzeti együttes edzője ugyanis főállásban a Hertha BSC U15-ös csapatát edzi – márpedig aligha van most magyar szurkoló, aki mást látna szívesebben a válogatott kapitányaként.

Fotó: mlsz.hu