Ha nincs gyermeked, félember vagy, mondta Gabriela Firea PSD-kampányszóvivő. Édi, mi? És emlékeztet valamire.
Az utóbbi napokban a választási kampány a mocsok újabb mélységeibe szállt alá, mégpedig Gabriela Firea, a PSD-jelölt szóvivője nyilatkozatainak szárnyán.
A kommunista rezsim utolsó évtizedében bevezettek egy különleges adót, amelyet minden gyermektelen személynek meg kellett fizetnie. Az adó mindenkire vonatkozott, akár túl fiatalok voltak ahhoz, hogy gyermekük legyen, akár nem lehetett nekik, vagy valójában nem is akartak. Ezzel az adóval
Az explicit ideológiai diskurzus sohasem ítélte el nyíltan a gyermektelen személyeket, de a mindenféle megkülönböztetés nélkül rájuk rótt adó egy megbélyegzési forma volt.
Megjegyzendő, hogy az ebben az adóformában megbújó erkölcsi szándék a kommunizmus bukása után is fennmaradt, amikor bevezették az úgynevezett „szenvedélyadó”-t. Bár hivatalosan nem így hívták, az elnevezés minden szinten a közbeszéd része lett.
Mi az a szenvedélyadó? Egyfajta büntetése azoknak, akik törvényes, de a domináns ideológia szemszögéből nézve
Például azok, akik isznak, dohányoznak vagy szerencsejátékokat űznek. Ezzel magyarázhatók a szeszes italokra kivetett jövedéki adók és a dohány árához hozzáadott, egyre magasabb adók. Aztán van egy kifinomultabb, a „luxuscikkek”-re kivetett adó, mely a mértékletesség hiányát kívánja büntetni és végső soron szintén az erényes életet akarja bátorítani. Persze, ezen adók valódi magyarázata nem ideológiai természetű, ezzel szemben az indoklásuk tisztán ideológiai, és semmi közük nincs a gazdasághoz.
A Ceauşescu-rezsim utolsó évtizedében is ez volt a helyzet. A számos ipari vállalat leplezett csődje, a – többek között a KGST-n belüli – export csökkenése és a küladósság erőltetett visszafizetése által okozott drámai költségvetési bevételcsökkenés új adók kivetésére kényszerítette a kormányt. Ezek egyikét
kapcsolatos elemként vezették be.
Akkoriban, titokban, intenzív erkölcsi vita zajlott: az Egyháznak egyet kellene-e érteni és bátorítania kellene-e a kormány által bevezetett abortusztilalmat? (ld. Nicolae Steinhardt: Jurnalul fericirii). De a román társadalom, a maga népies dimenziójában ösztönösen, problematizálás nélkül élte át azokat a korlátozásokat. Abban a párbeszéd- és vitahiányban egyáltalán nem volt nyilvánvaló, mi értelme van a gyermektelen személyekre kivetett adónak és talán ezért is nem maradt meg ugyanolyan pregnánsan a kollektív emlékezetben, mint az abortusztilalom. De egyértelmű, hogy a magukat a szaporodás erkölcsi imperatívusza alól kivonók büntetésének szánták.
A Victor Ponta szóvivője, Gabriela Firea által ma kiváltott vita meglepő módon a kommunista rezsim utolsó időszakában zajló régi megbélyegzésekre emlékeztet. Elég annyit elmondanunk, hogy a keresztény gondolkodásba semmilyen módon nem fér bele annak a gondolata, hogy jóravaló emberek bármely közösségének így vagy úgy meg kellene büntetniük a gyermekteleneket. Következésképpen teljesen hibás az a felvetés, hogy egy tisztességtudó, bizonyos hagyományos felfogásokhoz alkalmazkodó életnek elengedhetetlen velejárója lenne a szaporodás, vagy a gyermekek örökbefogadása.
A miniszterelnökre nézve szerencsétlen módon (aki, ugye felelősséggel viseltetik a szóvivője által összehordott dolgokért), a felvetés csakis a Ceauşescu-rezsim korszakában létezett adóra emlékeztethet. Csak a kommunista rezsim büntette a gyermekteleneket.
Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
A medveproblémára egyetlen valódi megoldás létezik, az állomány visszalövése az optimális létszámra. Birtalan István gyergyószentmiklósi vadásszal beszélgettünk, nemcsak a medvékről.
Az európai államok közel kétharmada készül emelni a férfiak nyugdíjkorhatárát, háromnegyedük pedig a nőkét is a 2060-as évek végéig a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Pensions at a Glance 2025 című jelentésén alapuló tanulmány szerint.
A rendőrség vizsgálódik Kolozsváron egy fesztiválbelépőkkel elkövetett lehetséges csalás ügyében, a károsultak között sok a magyar diák. Közben alig néhány szavazat hiányzik egy PSD-RMDSZ-kormányhoz.
Meghalt az a férfi a kórházban, akit néhány nappal korábban egy Argeș megyei településen elütött egy autó, miközben az országút szélén közlekedett kerékpárral. A levegőbe repült, miután hátulról, teljes sebességgel elgázolták.
Kedden 16 órakor a tervek szerint megnyitják a forgalmat az A3-as észak-erdélyi autópálya Magyarzsombor és Vaskapu közötti 12,24 kilométeres szakaszán.
Egy gyermek esett ki egy országúton közlekedő járműből Tulcea megyében, a jelenetet pedig a mögötte haladó autó fedélzeti kamerája rögzítette. A rendőrség vizsgálatot indított az ügyben.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.