Nagy nehezen kapaszkodik fel a villamosra – látszik rajta, hogy nehéz sorsú. Bár még viszonylag fiatalnak tűnik, nehezen mozog, valószínűleg sérült is. Emellett szakadt, rongyos, koszos, komor. Halmozottan hátrányos helyzetű lehet, lerí róla a szegénység és az elhagyatottság is.
Ahogy nagy nehezen felmászik a járműre, tanácstalanul megáll – aztán keres egy szabad helyet, odavánszorog valahogy, és lehuppan. A lábai mellé pedig odateszi a csomagját, ami egy műanyag szatyor (tudom is, melyik párt választási hadjárata során kaphatta valami beetetőktől az utcán, a kormányzó PSD reklámszatyra az, még az előző kampánykor nyomhatták valahol a kezébe). A hajlott háttal, mocsoktól fekete rongyokban ülő, szerencsétlen, viharvert, szomorú ember lábainál tehát a fehér zacskó, rajta óriási, piros-sárga-kék betűkkel a felirat: “MÂNDRI CĂ SUNTEM ROMÂNI”. (Ráadásul amikor aztán megszólal, motyog valamit, akkor kiderül, hogy magyar.)
Nesze. A polgár és a politika viszonya a mindennapokban.
De nem baj, jön a fordulat. Még ennek az embernek a mindennapjaiban is. Hiszen novemberben államfőválasztás lesz – ráadásul a legesélyesebb jelölt épp a PSD-s Ponta. Változás lesz hát hamarosan a villamoson kuporgó szerencsétlen polgár életében is: úgy hiszem, rövidesen kapni fog egy új reklámszatyrot.