A skóciai népszavazás hatásai az egész világra kiterjednek majd, ha a választók úgy döntenek, hogy kilépnek az Egyesült Királyságból. „Keletebbre a trianoni szerződés jelentős területeket adott Magyarországból Romániának és Csehszlovákiának, az ott élő magyarokkal együtt. Az ezeken a területeken élő magyaroknak miért ne lenne ugyanolyan joguk arra, hogy visszacsatolják őket Magyarországhoz?”, teszi fel a kérdést George Friedman, a Stratfor alapítója.

A skóciai népszavazás esetleges függetlenség melletti eredménye dominóhatásának nem lehet majd gátat szabni és egyértelműen túllép Európa határain, véli George Friedman geopolitikai szakértő, a Stratfor elemző és hírszerző ügynökség alapítója.

A Friedman által közölt szöveg:

300 év után eltörölhetik a Skócia és Anglia közötti politikai szövetséget, ennek hatásai pedig óriásiak és – nagyrészt – figyelmen kívül hagyottak.

Nyilvánvaló, hogy a skóciai népszavazás és az ország függetlenségének lehetősége egy sor kérdést vet fel azzal kapcsolatosan, ahogy egy ilyenfajta válás végbemehet, ha elfogadják a tervezett menetrendet – teljes szakítás 2016-ig –, továbbá arra vonatkozóan, miként osztják el a jelenlegi brit állam skóciai tulajdonait.

Aztán következnek a Skócia külpolitikájával kapcsolatos kérdések. Benn marad a NATO-ban? Tagja marad az Európai Uniónak? Továbbra is a fontot fogja használni, és ha nem, akkor saját pénz mellett dönt?

Ezek fontos kérdések, de ennél még égetőbb ügyek merülhetnek fel rögtön a skóciai népszavazás után. A világháború utáni világ egyik alapelve

Európa határainak sérthetetlensége.

A területi viták képezték a több évszázados háborúk alapját, és ezek elkerülése végett a második világháború után jegelték a határokat. Meglehet, ez a döntés bizonyos nemzetiségű embereket a határ rossz oldalán hagyott, de ezt elfogadták, tekintettel arra, hogy a határok újrarajzolásának lehetőségét sokkal veszélyesebbnek tekintették, mint a kőbe vésett határokból következő bármilyen kényelmetlenséget.

Ezt az elvet meggyengítette a hidegháború vége. Ennek ellenére, bár a Szovjetunió szétesése teljesen független államokat hozott létre, ezek köztársaságként való elismerése még a Szovjetunió idejében megtörtént.

Ezzel szemben nem lehet minimalizálni Skócia elkülönülését Angliától. Ha egy több évszázados egyesülés felülvizsgálható, akkor bármi más is. A skót szeparatisták indoka az, hogy

a skót különálló nemzet,

és minden nemzetnek joga van saját államhoz, saját sorsával kapcsolatos önrendelkezéshez és hogy a skótok már nem akarnak részei lenni az évszázados szövetségnek. De ha nekik joguk van ezt meghatározni, akkor a többi európainak miért ne lenne erre joga?

A modern Spanyolország, például, a régiók ötvözete. Ezek egyike, a – Barcelonát magába foglaló – katalán régió erős szeparatista mozgalomnak ad helyet. Ha Skócia elhagyhatja az Egyesült Királyságot, akkor miért ne lehetne megengedni Katalóniának is, hogy elhagyja Spanyolországot? Keletebbre a trianoni szerződés Magyarországból jelentős területeket adott Romániának és Csehszlovákiának, az ott élő magyarokkal együtt. Az ezeken a területeken élő

magyaroknak miért ne lenne joguk visszacsatlakozni Magyarországhoz?

Közben ha a franciául beszélő belgák és a hollandul beszélő belgák szét akarják választani sorsukat, és a két régió vissza szeretne térni a származási országához, miért ne engednék meg nekik? És miért ne lehetne megengedni Ukrajna keleti felének az elszakadást és az egyesülést Oroszországgal?

Tovább emelve a tétet, ez a kérdés jóval túllép Európa határain. Számos szeparatista mozgalom van Indiában, Kínában, Afrikában és így tovább. Ha Skóciának joga van elhagyni azt a nemzetállamot, melynek része, hogy létrehozzon egy új, szigorúan etnikai kritériumokon alapuló országot, akkor miért ne követhetné bárki ezt az utat? És ha bárki megteheti, de akadályozza az az állam, melyből ki akar lépni, jogos az erőszakhoz folyamodás a függetlenség eléréséhez?

A skót ügyet – elfogadva azt a hipotézist, hogy a skótok különálló nemzetet alkotnak, és hogy minden nemzetet megillet az önrendelkezés joga – nem lehet lábjegyzetekkel ellátni. Egy ilyenfajta forgatókönyv életbe lépése Nyugat-Európában egyértelmű precedenst teremtene, mely földrajzilag és konceptuálisan továbbterjed. Világszinten legitimálná a hasonló mozgalmakat és a nemzet fogalmának és az általa képviselt dolgoknak az újragondolására kényszerítene.

Végül az lenne a nemzet, amiről a többség azt mondaná, hogy az.

Kétséges, hogy a skót precedenst Európa határain belül lehetne tartani. És nehezen képzelhető el, hogy ez a precedens ne vezessen konfliktusokhoz máshol, nem a brit szigeteken, hanem valahol, ahol a létező állam kevésbé mutatna hajlandóságot arra, hogy megadja egy szeparatista mozgalomnak az önrendelkezési jogot.

Természetesen, nagyon könnyen meglehet, hogy a skóciai szeparatisták vesztenek, a választás utáni időszakban zajló tárgyalások során módosulhatnak az érzések és így tovább. De ha Anglia és Skócia elválnak, akkor az elválás joga a nemzetközi gyakorlat integráns részévé válik – és további mozgalmakat fog szítani.