Szégyen

„Az utóbbi hetek, hónapok számomra talán legkellemetlenebb híre, hogy előzetes letartóztatásba helyezték a Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettest, Péter Tündét. Az RMDSZ által jelölt hölgyeményt folytatólagosan elkövetett befolyással való üzérkedéssel vádolják. 

Igaz, hatályos ítélet nélkül az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Ami a lényegen, hogy a vád egyáltalán felmerülhetett, mit sem változtat! Egyébként a bűntettet maga az érintett is elismerte.

Nem tudom, más hogy van, volt ezzel, de a hasonló esetek hallatán – amolyan tudatalatti védekezésként – mindig azt hittem, illetve abban a hitben ringattam magam, hogy ilyenre magyar ember nem képes. Lehet, sőt biztos, hogy én voltam a naiv. Ezentúl úgy kell élnem, hogy most már bebizonyosodott: igenis képes! (…)

Annál inkább felháborító, ha egy pedagógus vetemedik ilyesmire. Mi, az idősebb generációkhoz tartozók még fel tudjuk idézni egy-egy tekintélyes, tartásos pedagógus alakját, akik valódi példaképek, követendő minták voltak. Akikről el sem tudtuk képzelni, hogy esetleg megvesztegethetők lennének. Nem is voltak. Ellentétben a mostaniakkal.

Azért, hogy ilyen mélyre süllyedt a romániai oktatás, az általánosnak mondható okok mellett, elsősorban az utóbbi huszonöt esztendő oktatáspolitikája a felelős. Kíváncsi lennék, fel tudná-e sorolni valaki a rendszerváltás óta eltelt közel negyedszázad oktatásért felelős minisztereit? Akik rendre abban a hiszemben vették kezükbe a gyeplőt, hogy velük kezdődik a világ, hogy az elődök egytől-egyik tök hülyék voltak ahhoz, amit rájuk bíztak, de ők majd megmutatják. Hát meg is mutatták…

Bevallom: eddig abban a hitben éltem, úgy gondoltam, hogy a papi, a pedagógusi, az orvosi hivatás képviselői iránt magasabb elvárásaim lehetnek. Most úgy érzem: Péter Tünde lerombolta ezt a hitemet. Az, hogy most éppen a nevezett személy bukott le, teljesen véletlen, lehetett volna bárki azok közül, akikről hasonló sejtéseink vannak. Merthogy pétertündékkel gyakran találkozhatunk.”