Mi van, ha e látszólag felesleges lépés mögött a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) és társainak azon óhaja bújik meg, hogy a harminc napos ideiglenességi időszak alatt kielégítsék a sürgős igényeiket?

Tăriceanu úr összes, utóbbi évben tett politikai lépése (távozás a Nemzeti Liberális Pártból, majd visszatérés, elszakadás tőle és kollégák átcsábítása, egy új liberális párt létrehozása stb.) egy PSD-sekkel együtt végzett brainstorming gyümölcse, akik a volt szövetségi partner meggyengítéséért tett szolgálataiért cserébe a szenátus élére helyezték. Tehát az lehetetlenség, hogy Tăriceanu úr csak úgy, a saját kezdeményezésére, ahogy azt Victor Ponta állítja, indítványozná Románia elnökének tisztségéből való felfüggesztését, belerángatva manővereibe a Parlamentet, az Alkotmánybíróságot, a kormányt és – főleg – a választókat.

Bár a PSD azt állítja, hogy csak ma vitatja meg a javaslatot, valójában már két hete beleegyezését adta hozzá. Íme, mit nyilatkozott Victor Ponta augusztus 22-én, amikor a szenátus elnöke először beszélt az elnök leváltásáról: „Tăriceanu úr gondolata rendkívül helyes és teljes támogatásomat élvezi. Ha Traian Băsescu továbbra is Elena Udrea kampányfőnökeként fog viselkedni, akkor egyáltalán nem tartjuk kizártnak, hogy alkalmazni fogjuk a felfüggesztéssel kapcsolatos alkotmányos rendelkezéseket.” Így is történt!

De mit nyer a Szociáldemokrata Párt, a Konzervatív Párt és Tăriceanu úr egy olyan kezdeményezéssel, amelynek értelmét a választók nem látják, ugyanis Băsescu úr felfüggesztéssel vagy anélkül, novemberben amúgy is távozik a Cotroceni-palotából?

Először is, egy 30 napos ideiglenességet az Elnöki Hivatalban, amely ugyanilyen hosszú totális hatalommal egyenértékű. Az ideiglenes elnöknek az alkotmány kevés dolgot tilt meg. Nem intézhet üzeneteket a Parlamenthez a nemzet állapotáról, nem oszlathatja fel a törvényhozást és nem írhat ki népszavazásokat, amúgy minden hatáskörrel rendelkezik: diplomáciai missziókat hoz létre, összehívja a Legfelsőbb Védelmi Tanácsot (CSAT), személyeket nevez ki és vált le, törvényeket hirdet ki, kegyelemben részesíthet stb.

Milyen boldog lenne Valeriu Zgonea, a képviselőház PSD-s elnöke, ha büszkén nyomogathatná az összes gombot, előmelegítve a főnöke számára a széket! Nem tudom, konkrétan miként húz majd hasznot a kormánykoalíció az egy hónapnyi totális hatalomból, de akkor lenne alkalom (mert a második fordulóban bármi megtörténhet) megoldani néhány függőben maradt dolgot, mint amilyen az „igazságszolgáltatás” lenne a kiskirályok számára, egyes intézmények átszervezése vagy az utolsó pillanatban gyakorolt kegyelem. Persze, akármilyen törvényt ötlene is ki a PSD, Zgonea úr nem fogja majd visszaküldeni a Parlamentnek, hanem sürgősséggel ki fogja hirdetni.

Másodsorban a liberális Klaus Johannist, az egyedülit, aki veszélyt jelenthet a PSD elnökjelöltjére, a választási aréna szélére tolják, a harc ugyanis főleg Victor Ponta és Traian Băsescu között dúlna. Mivel kettejük háborúja rá nem tartozik, Johannis úrnak más módszereket kell majd találnia, hogy kikerüljön az árnyékból, különben elhervad a virágzó eredménye.

Harmadsorban a PSD erkölcsi győzelmet fog aratni, ha a népszavazáson újra hétmillió ember fog igent mondani. És hogy szavazhatnál nemmel, ha az urnazárás után két héttel Băsescu elnök amúgy is távozik?! Az lenne az érzésed, hogy szembemész az alkotmánnyal.

Végül van egy kockázat is: az, hogy ideiglenesen mindegyik palotát uralma alatt tartva a PSD túlságosan is kimutatja a foga fehérjét, s ezzel felébreszti az elzsibbadt választói tömegeket és feszélyezi saját választópolgárai lelkiismeretét.