Románok az egyik, magyarok a másik oldalra. És mi, erdélyiek?

Az RMDSZ négyévente kilép a szürkeségből. Egyrészről meg vannak rémülve attól, hogy elveszíthetik a magyarság feletti monopóliumot, másrészről választások és újabb lehetőségek következnek: minden párt a csillagokat is leígéri a másiknak az égről, ha a második fordulóban átengedi neki a szavazatait.
Hirdetés

Én, naivul, jobban szerettem volna, ha a pártok, legalábbis az erdélyi gyökerekkel rendelkezők, egyforma mértékben megértették volna Slavici-ot és Kós Károlyt is, mert az erdélyi román és magyar és szász kultúrák is egyenlők és szintén teljesen

egyenlő a „bună ziua” és a „jó napot” és a „guten tag” is.

Sokáig gondolkodtam azon, mi a helyzet a Székelyföld autonómiatervezetével – lángra lobbantott egy Tăriceanu ostobaságai miatt már amúgy is égő politikai színpadot.

Mi szűrhető le – nagyon kutyafuttában:
 
1. Az RMDSZ tervezetének lényegi pozitívumai az adókkal kapcsolatos rendelkezések. Ha mindezek a rendelkezések működnének Romániában, akkor minden bizonnyal nem lenne dolgunk többé alamizsnára lesőkkel, akik mindent a kormánytól várnak. Itt el kell ismerni, hogy először kap értelmet a decentralizálás, és az egész országra is alkalmazható. E tekintetben az RMDSZ fényévekre van a többi párttól, melyek még most betűzik a „szubszidiaritás” kifejezést:
 
„A következők képezik a régió (Székelyföld – a szerző) költségvetését: a) a régió területén végrehajtott tulajdonátadások nyomán behajtott, a személyes vagyont képező ingatlantulajdonok átadásából származó jövedelemadók 50 százaléka; b) a régió területén működő cégektől beszedett áfa visszatérítések utáni összegének 20 százaléka; a régió területén található minden egyes közigazgatási-területi egység szintjén behajtott jövedelemadó 12 százaléka; d) a Loteria Română (Román Lottóvállalat) által a régió területén megvalósított nettó nyereség 50 százaléka és a régió szintjén beszedett szerencsejáték-adó 60 százaléka.
 
* A jelen statútum által előírt új hatáskörök finanszírozása érdekében a régiót alkotó megyék költségvetéseinek bevételi oldalát a költségvetési bevételek következő részeivel egészítik ki: a) a megye területén koncesszióba vagy bérbe adott létesítmények után létrejött koncessziós és bérleti jövedelmek 50 százaléka; b) a megyében termelt/eladott energetikai és dohánytermékek jövedéki adójának 50 százaléka; c) a megye területén működő cégektől begyűjtött áfa 50 százaléka, az áfa-visszatérítés után; d) a javak használatából vagy tevékenységek engedélyezéséből származó díjak 50 százaléka; e) a közigazgatási díjakból származó bevételek 50 százaléka; f) a kincstár által behajtott összes többi közvetlen vagy közvetett adó 90 százaléka, a helyi adók, vagy a régiókat, illetve más közintézményeket megillető adók kivételével.
 
(2) A fentebb említett részesedések értéke magába foglalja a megyére jutó bevételeket, és azokat, amelyeket a törvényi vagy közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően olyan irodák/munkaállomások hoznak létre, melyek nem a megye területén találhatók.
 
* A Székelyföld területén létrejövő adók bevallása és behajtása érdekében azok a kereskedelmi társaságok, melyeknek székhelye nem Székelyföld területén van, kötelesek profitközpontként létrehozni egy munkaállomást.”
 
Megemlítendő, hogy bár egyesek szerint Székelyföld az autonómiáját követő napon ki is múlna, a dolgok pont fordítva állnak: Maros, Hargita és Kovászna megye is több pénzt fizet be az országos költségvetésbe, mint amennyit visszakap; mindezt úgy, hogy a székelyek szinte minden forrása a bürokrácia és az adózás szempontjából a bukaresti közhasznú társaságokhoz és minisztériumokhoz tartozik – a sótól egészen az ásványvízig.
 
2. Hol hibázik az RMDSZ? A saját közösségével szemben: nem mutathatod csak a közösség egyik felének azt, hogy a szubszidiaritásban vagy érdekelt. Miért ne örvendhessenek ugyanolyan jogoknak a margittai, lugosi vagy nagyváradi magyarok is, mint a székelyek? – de erre a kérdésre nem nekem, a románnak kell válaszolnom. Az én szemszögemből nézve

hiba csak és kizárólag Székelyfölddel foglalkozni.

 
Elmagyarázom: igen, a dél-tiroli modell hibátlanul működik Olaszországban – a három évtizeddel ezelőtti szegény térségből Tirol talán a legvirágzóbb régióvá vált (többek között Európa negyedik legnagyobb almaexportőre).
 
De Olaszországnak nem csak egy különleges jogállású régiója van, hanem még további négy. Ebből következik: miért ne létezhetnének ilyenfajta, kulturális, környezeti, vagy másfajta jellegzetességeken alapuló régiók Romániában? Nem alkalmazhatsz gazdasági, közigazgatási, pénzügyi, kulturális elveket és értékeket Romániának csupán egyetlen részére – a többit pedig a Fennvalóra bízod –, és aztán csodálkozol, hogy Bukarestben mindenki elmond mindennek, és úgy utasítják el a tervezetet, hogy még csak el sem olvassák.
 
Sőt: még a magyar közösség is kezdi megérteni, hogy akkor lehet majd Erdélyért valami konkrétat és jót tenni, amikor minden itteni közösség összefog, akár a románokról, magyarokról, szászokról, akár bárki másról beszélünk.
 
3. Nem értettem, hogy miért muszáj a Maros megyei Fellebbviteli Bíróságon a bírók kétharmadának magyarnak lennie – nekem és Géza szomszédomnak elég lenne, ha pártatlanok lennének, akár románok, akár magyarok. Meg tudom érteni, mit jelenthetett a székelyek számára, hogy hullámokban érkeztek a milicisták Moldvából és a főnökök Buzău megyéből – de most egy Európai Unióhoz és nem a Varsói Szerződéshez tartozó országról beszélünk. Ha nem akarod, hogy minden volt kormánykoalíciós partnered rád öntse az összes mocskát, nem írsz bele ilyesmit egy törvénybe – nyilvánvaló ellentmondás van a tervezet elején hirdetett gazdasági és közigazgatási elvek és e jelentéktelen kérés között.
 
4. Kezdem azt hinni – harag nélkül –, hogy az RMDSZ tervezetének más célja?/hatása?/trükkje? is van: az erdélyi románok és magyarok szétválasztása. Meglehet, az RMDSZ-nek nem tetszik, hogy az erőfeszítések – néhány éve – közössé váltak, és hogy az emberek megértették, egymás nélkül semmit sem tehetnek – függetlenül attól, hogy bună ziua-val vagy jó napottal köszönnek. Ha erről van szó, akkor az RMDSZ vezetői nem értik az idők szavát – de még mindig azt remélem, hogy a véleményem alaptalan.
 
5. Egy valóban vitát és nem hisztérikus bukaresti kirohanásokat elérni akaró tervezet a székelyföldi autonómia elveinek és értékeinek legnagyobb részét Románia összes régiójára alkalmazta volna.
 
Nagyon-nagyon röviden elmagyarázom: 

legyen egy decentralizált Erdély,

 
Partium, Máramaros, Bánság, Olténia, Munténia, Dobrudzsa, Moldva, Bukovina, plusz Bukarest (Románia népességének 10 százalékával), Regionális Tanáccsal és a többi intézménnyel, az RMDSZ tervezetében megjelenő közigazgatási és pénzügyi elvek alapján (igaz, hogy mindegyiknek a saját munkájából kellene megélnie, és lenne nagy cirkusz azon politikai komisszárok körében, akik a választási alamizsnákból szoktak hasznot húzni).
 
Aztán: rendelkezik-e Székelyföld olyan kulturális jellegzetességekkel, amelyek a különleges jogállású régiókkal kapcsolatosak, jelen esetben Dél-Tirollal? Kétségtelenül rendelkezik. De ha azt akarod, hogy az emberek megértsék, mit akarsz, akkor végig becsületesnek kell maradnod: a Duna-delta szintén rendelkezik környezeti sajátosságokkal – nem látom be, hogy a Delta miért ne kaphatná meg ugyanazt a különleges jogállást. Tovább megyek: a Zsil völgye – egy romhalmazzá változtatott földi paradicsom – mért ne rendelkezne különleges jogállással a szakmai átképzés és az idegenforgalom fejlesztése érdekében?
 
Mondanom kell-e még, hogy a Duna-delta és a Zsil völgye is rendelkezik a kormányzó intézményével?
 
Mindent egybevetve, 

az RMDSZ csak a tervezet egy puzzle-darabkáját hozta elénk

 
és nem magát a tervezetet: az a fő nyereség, hogy a Parlamentben téma lesz a szubszidiaritás, és itt újra elválnak majd egymástól a nacionalisták és az Európa-pártiak; a veszteség az, hogy mivel csak a Székelyföldre történnek utalások, elidegeníted magadtól a Székelyföldön kívüli magyarokat, ugyanakkor feleslegesen megriasztasz egy csomó románt is, akik elkezdtek ezt-azt megérteni a régiósításból:
és az utóbbi két és fél évtizedben sem az előbbieknek, sem az utóbbiaknak nem magyarázták el, hogy
a „bună ziua”, a „jó napot” és a „guten tag” nem választási kampánytémák, hanem
pontosan Ardeal
vagyis Erdély,
vagyis Siebenbürgen meghatározásai.

 

A fotó a marosvásárhelyi autonómia-tüntetésen készült. Forrás: neppart.eu / Bartis Barna

Hirdetés