Mivel Vadim Tudort lefoglalják a Oana Zăvoranuval és Anca Cârcuval folytatott magasröptű viták, a haza védtelen maradt a mohó bozgorokkal szemben. Itt volt az ideje egy új vitéz feltűnésének, aki megvédi a szent román földet.

A rettenthetetlent Bogdan Diaconunak hívják, az utóbbi években főleg erőszakosan magyarellenes nyilatkozatokkal tűnt ki. A közelmúltig valamiféle főnök volt a PSD-ben, de aztán otthagyta a pártot, hogy új politikai szervezetet alapítson. Diaconu ugyanakkor képviselő is, a bukaresti 4. kerület lakosait képviseli a Parlamentben, közismert lévén ugyanis, hogy ez utóbbiaknak az a legnyomasztóbb gondjuk, hogy a magyaroknak a tömbházaik közötti aszfaltra fáj a foguk.

„Itt az ideje, hogy féljenek azok, akik rejtetten vagy nyíltan az alkotmány és a román állam méltósága ellen dolgoznak. A diplomácia kimerítette forrásait. Itt az idő a cselekvésre. A románok újra be fogják bizonyítani, hogy toleranciájuknak megvan a maga határa, és amikor ezen valaki átlép, készek a saját kezükbe venni a sorsukat”, feszítette meg izmait a pártját bemutató sajtókonferencián az újdonsült hazafi.

Diaconu hőstettei közül érdemes felidézni azt az epizódot, amikor halált megvető bátorsággal megakadályozta a magyarokat abban, hogy galád módon beavatkozzanak a magánlevelezésünkbe. Két évvel ezelőtt, amikor a Magyar Posta a Román Posta megvásárlásáról tárgyalt, nagyon komolyan arra figyelmeztetett, a románoknak a jövőben megtilthatják, hogy románul levelezzenek. A hagymázas gondolatmenet az ember arra gondol, képtelenség, hogy egy normális ember ilyesmiket hordjon össze. De íme, az időközben felfüggesztett blogján megjelentetett nyilatkozat: „Azt hiszem, hogy veszélyes, ha a magyarországi állami Posta átveszi a Román Postát. Amennyi magyar szélsőségességet belélegez Budapest, arra fogunk ébredni, hogy magyar nyelv lesz minden borítékon és többé nem írhatunk majd románul leveleket! Sőt, még arra is, hogy a Posta ügyfélablakainál csak magyarul fognak velünk beszélni, mint a székelységben”.

Egy trikolór tollazatú populistával van dolgunk, aki etnikai konfliktusra uszít, primitív módon. Az valójában mocskos manipuláció, hogy ő mindezt a román méltóság védelmének nevezi. A dolog célja a nacionalizmus felszítása, olajat önteni az erdélyi látens feszültségek tüzére, mindezt olyan kontextusban, amikor Románia határainál egy egész Európára nézve katasztrofális potenciállal rendelkező véres konfliktus zajlik.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Bogdan Diaconu az Oroszország Hangja adó lelkes munkatársa volt. Tavaly több szöveget is közzétett a Kreml által finanszírozott adó román nyelvű honlapján, melyekben lelkesen támogatta Moszkva Románia „gyarmati” státuszára vonatkozó ravasz elméleteit. „Megtagadni a Kormánytól a jogot, hogy ne csak az európai országokba tegyen hivatalos látogatásokat, számomra úgy tűnik, hogy túlságosan is nyíltan meg akarják mutatni nekünk, hogy gyarmati státuszunk van”. Vagy: „A PDL-s időszakban a Kína, Oroszország vagy Ázsia szavak puszta megemlítése elegendő volt ahhoz, hogy hazaárulással vagy a demokrácia megsértésével vádoljanak”. Csak néhány azokból a gondolatokból, melyeket a nacionalista Diaconu azért ismételgetett, hogy kedvére tegyen az orosz szerkesztőknek. Különben neki Németországgal van nagy gondja, rendszeresen támadja ezt az országot, hol azzal, hogy „lehetővé tette a fasizmust”, hol azzal, hogy „mióta tekinthető Németország a demokrácia etalonjának Európában?”.

A Kremllel szembeni utánzó viselkedést a legjobban az illusztrálja, milyen nevet választott új pártja számára Diaconu: Egyesült Románia. Ez egy nagyon is szolgalelkű hódolat Vlagyimir Putyin, a most kormányon lévő Egyesült Oroszország párt alapítója és guruja előtt.

Nagyon furcsa, ahogy a nagy hazafi éppen Románia nyugati szövetségeseire fúj. Hogyan szereti ő Romániát, papagáj módjára ismételgetve Moszkva, vagyis egy olyan rezsim szövegeit, mely jelenleg a legnagyobb veszélyt jelenti Románia biztonságára?

Az ilyenfajta hazafiak, akik égő gyufákat dobálnak a lőporos hordóba – hiszen az erdélyi etnikumok közötti kapcsolatok nagyon kényes egyensúlyban vannak –, csakis kedvére lehetnek Oroszországnak. Már senki előtt sem számítanak titoknak a kremli kormány arra irányuló erőfeszítései, hogy instabilitást hozzanak létre a kelet-európai országokban.