Mielőtt elmerültünk volna a magyar történelem Ezeregyévének színpadi látványvilágában, eljött az a pillanat, amikor hivatalosan is búcsút kell mondani az idei Kolozsvári Magyar Napoknak. A zárógála obligát ünnepélyessége gyakran kelti azt az érzetet az emberben, mintha másnaptól nem is lenne élet a kincses városban.

És ez részben így is van, az életnek másfajta ritmusa van a Magyar Napok után, pontosabban a Magyar Napoknak van másfajta ritmusa, nem véletlen tehát, hogy egyre több helyről hallani a kérdést: jó, jó, de mit csinálunk hétfőtől?

Olvasson még:

Gergely Balázs színpadra szólította szervezőtársait, Sánta Leventét és Szabó Lillát is

Az biztos, hogy a román-magyar együttműködés továbbra is megmarad, Szijjártó Péternek, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkárának beszédéből legalábbis ez derül ki. A két kormány megállapodásának értelmében létrejön az első gyorsforgalmi összeköttetés a két ország között, és tizenkét új határátkelő megnyitását is tervbe vették. Mi itt, Közép-Európában, „közös hazánkban” egymásra vagyunk utalva, együtt kell megtalálnunk helyünket az alakuló új világrendben. Azért a hivatalos hangvételbe némi személyesség is vegyül, Szijjártó szerint jövőre hívatlanul is részt vesz a Kolozsvári Magyar Napokon, mert „idősebb és bölcsebb barátai” azt mondták neki, hogy nem lehet az ember magyar külügyér úgy, hogy nem tapasztalta meg, milyen érzés Kolozsváron magyarnak lenni.

Codrean Dan, Kolozs megye igencsak fiatal alprefektusa láthatóan zavarban van, és ilyenkor az ember óhatatlanul a klisékhez nyúl. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, éljen a multikulturalizmus! Mi is így gondoljuk.

Mátyás király számbaveszi a népét

Horváth Anna alpolgármester Kolozsvár szerelmeseinek nevében beszél, szót ejtve tősgyökeres kolozsváriakról, máshonnan érkezettekről, diákéveiket itt töltőkről egyaránt. Túl vagyunk már azon, hogy megelégedjünk a békés egymás mellett éléssel és a toleranciával: Kolozsvár többet érdemel.

Az est kétségkívül legszemélyesebb beszédét Gergely Balázs tartja: a Magyar Napok főszervezője láthatóan elérzékenyülve lép színpadra, és maga mellé szólítja szervezőtársait, Sánta Levente fesztiváligazgatót és Szabó Lilla programigazgatót is. Egy indián közmondást idéz: a földet nem az őseinktől örököljük, hanem az unokáinktól kapjuk kölcsön. Mindez Kolozsvárra alkalmazva úgy néz ki, hogy fontos a „régi Kolozsvár” öröksége, de a város mindenkit befogad, aki otthonra talál benne, és itt állapodik meg.

Ezeregyévet táncolt el az ExperiDance

Méltó lezárása ez a gála hivatalos részének, jöhet a roppant látványos és meglehetősen eklektikus ExperiDance-előadás, végig a magyar történelmen, két felvonásban. Aztán tűzijáték, spontán himnuszéneklés, és hazamennek a legények s leányok, holnaptól is van élet, s fogadkozunk, hogy jövőre együtt ugyanitt.

Ez jó mulatság, férfimunka volt.

Fotók: Szabó Tünde, Mohácsi László Árpád