Az a program a Kolozsvári Magyar Napokon, amit megtartanak, annyira sikeres, hogy alig lehet odaférni. Ami meg elmarad… nos, az elmarad. Ilyen szélsőséges volt a nézőjárás kedd délután.
Annak örülök, hogy az első kategóriába sokkal több műsor tartozik, mint a másodikba. Annak viszont nem, hogy épp a lakomának meghirdetett kiállításmegnyitó maradt el a Szovjet nevű „koktélüzemben”. A Szabadtéri HungaRomânismét nyitották volna meg azzal, hogy kolozsvári hírességek román-magyar ínyencségeket készítettek volna – ígérte a programfüzet.
Fotók: Szabó Tünde
A szervező pár napja lemondta – világosított fel a kocsma egyik pincére. A kétnyelvű illusztrációkat kifüggesztették a teraszon, ahol egyébként is annyi a vizuális bomba, hogy a magyar és román állandó szókapcsolatok rajzolt változatai észrevétlenül belesimulnak a tájba.
A sok kicsi lájk rajtuk pedig azt is elárulja, hogy semmi új sincs a szovjet vörös csillag alatt, ezek azok a rajzok, amelyek tavaly megjárták a kolozsvári Félszigetet, és ott teleragasztottuk őket szeretetünk jeleivel. Az ínyencségnek ígért lakoma se lett volna lukulluszi, valamilyen kenyérből állt volna, ha jól értettem a pincér szavait a kocsmazajban.
Kenyérről viszont nem maradunk le, ma délután érkezik Kolozsvárra a magyarok kenyerének továbbfejlesztett változata, a Kárpát-medence kenyere. Vagyis annak a testvércipója. Hogy ez mit jelent, még nem tudjuk. De ötkor a Főtéren megkóstoljuk.
Magyarországi és határon túli pékek dagasztották kedden a Szolnoki Művésztelepen beregszászi forrásvízből, parajdi sóból, révkomáromi burgonyából, zentai kovászból és jászsági lisztből. Többek között a pityókás kenyér erdélyi mesterpékje, Diószegi László.
MTI Fotó: Mészáros János
Így nézett ki, amikor még tészta volt. Holnap megnézzük – mit megnézzük: megkóstoljuk! –, hogy mennyire sült ropogósra. És arra is kíváncsiak vagyunk, hogy megszentelés után ki meri majd először megtörni a testvércipót.
Egyétek és vegyétek.