Hála Istennek, a román nyelv nagy romlásáért nem mi, magyarok vagyunk felelősek. Legalábbis Andrei Pleșu szerint.
Néhány napja bosszankodva beszélnek az RMDSZ vezetői által a művelődésügyi tárca élére jelölt Biró Rozália asszonyról. A hölgy önéletrajzában a román nyelv az „idegen nyelvek” között szerepel. Igaz, hogy szinte az összes, a nyilatkozatok szintjén hiperhazafi forradalom utáni kormány furcsa lazasággal éppen a Művelődésügyi Minisztériumot szokta felkínálni, amikor adnia kell a magyaroknak valamit.
Mert csak nem fogják a pénzügyeket, a külpolitikát vagy a belügyeket adni! Ez a honi politikusok tisztán retorikai szintű érdeklődését bizonyítja a „nemzet” szellemi élete és hősei iránt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy magyar etnikumú polgár eleve alkalmatlan – vagy nem javasolt – arra, hogy a román kultúrát kezelje. Ezt a hivatalt, például, bármikor rábíznám Horváth Andor professzor úrra a kolozsvári egyetemről, aki elismert, művelt, kifinomult értelmiségi és ugyanakkor kitűnő adminisztrátor, ahogy őt rögtön a forradalom után a Művelődésügyi Minisztériumban megismertem. És nem kétlem, hogy nem ő az egyetlen lehetséges változat.
A gond az, hogy ez a fajta választás nem kedvez a kormányon lévőknek, de az is, hogy az RMDSZ sem igyekszik úgy-ahogy elfogadhatóbb képviselőket találni politikai napirendje megvalósítására. Ám mindennél súlyosabb az, hogy nem a magyar kisebbség a hibás a román nyelv visszafejlődéséért, hanem – sokkal nagyobb mértékben – a román többség. A saját nyelv elégtelen ismerete a román politikusok legbántóbb hibája. Biró Rozália asszony legalább elismeri, hogy számára a román nyelv „idegen”. A mieink személyes tulajdonukként, ősi örökségükként nyomorgatják, melyet úgy gondoznak, mint holmi jövevények. A hibás szóhasználatok, a helytelen beszéd, az elvétett ragozások, a lexikális kisiklások közbeszédünk mindennapos műsorát adják. És azt is hozzá kell tenni, hogy e tekintetben az újságírók vagy az egyszerű románok sem teljesen ártatlanok. Az anyanyelv folyamatos leromlásának vagyunk tanúi és nem úgy tűnik, mintha túlságosan aggasztana bennünket ez a felelőtlen identitásvesztés.
Nem tud felháborítani egy szerencsétlen román rendőr dadogása, aki azt meséli, miként védett meg az utcán egy bántalmazott polgárt, és így szól: „Ösztönileg léptem közbe”, miközben valójában „ösztönös”-et akart mondani. De súlyosan lehangol az, ahogy – néha – a főnökei és a főnökei főnökei beszélnek, hogy különböző tévés műsorvezetőket, parlamenti képviselőket, vagy „pártaktivistákat” már nem is említsek, akik képesek óránként több tíz merényletet elkövetni a román nyelv ellen.
De azok a legmulatságosabbak – és ugyanakkor a legveszélyesebbek is –, akik úgy rontják le a nyelvet, hogy közben úgy tesznek, mintha dédelgetnék, mintha „megújítanák”, mintha „alkotó módon” átalakítanák azt. Viccesek akarnak lenni, vagy „kifinomultan” akarják magukat kifejezni. Meggyőződésük, hogy az az igazi „értelmiségi”, aki ritka szavakat ismer, aki lehatol a szavak „gyökeréig” és akitől mindenki eltátja a száját. Így jelent meg a nyelvi piacunkon a „matrafoxat” kifejezés, amellyel a „triviális” beat (részeg – a szerk.) szót váltották fel. Ugyanaz a serény újító nemrég egy másik nyelvi krokodilt is gyártott: az egyik tévéműsorban, eltökélten arra, hogy kimutatja a nemzet haladásába vetett megingathatatlan hitét, azt ismételgette csücsörítve, hogy „incrementat” módon fogunk haladni. Nyilvánvalóan önök sem értenék, miről van szó. Ez nem a pórnépnek szólt. Csak Dimitrie Cantemir ismerte ezt a szót, melyet a latinból vett át, hogy az „Oszmán Udvar erősödéséről és gyengüléséről” beszéljen. Igen, az „incrementum” „növekedés”-t jelent. Szóval – hogy a tanulatlan nép is értse – az, hogy „incrementat” pályánk lesz nem jelent egyebet, mint azt, hogy „növekedni” fogunk. De kár lenne egy ilyen fényes gondolatot banális, az általános tudatlanság szintjének megfelelő szavakkal megpocsékolni.
Az a gond, hogy a szellemes értelmiségink sem nagyon tudja, mit jelent az „incrementat”, tekintettel arra, hogy azt mondja, „incrementálisan fogunk nőni” (vagyis növekedve növekszünk…). Megfogalmazásaiból az következik, hogy a kérdéses kifejezésnek „lassan-lassan”, „fokozatosan” az értelme. Mindenesetre, az világos, hogy incrementális út vár ránk! Csak három lehetőség van: gyengülsz, erősödsz, vagy egy helyben állsz. Vagyis a mi, a magas képzettségű fiúk nyelvén, dekrementálsz, inkrementálsz, vagy – miért is ne újítanánk mi is egy kicsit – stagnálással exkrementálsz. Szép nyelv, dicsőség annak, aki megalkotott, de annak is, aki most jól kicicomázott, mint egy drága semmiséget, bárdolatlanul, idegen nyelvvé változtatva téged…
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Pénteki ülésén a kormány megvitatta és jóváhagyta a deficitcsökkentő intézkedések első csomagjára vonatkozó törvénytervezetet – számolt be a Facebook-oldalán a pénzügyminiszter.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Darvas-Kozma Józsefet, a csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia plébánosát megerősítette hivatalában a gyulafehérvári főegyházmegye, Böjte Csaba atyát pedig csíksomlyói lelkésszé nevezte ki. Idén négy új papot fognak felszentelni.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Két autó ütközött Fenyéden vasárnap délután. A balesetben hárman sérültek meg, egyiküket helikopterrel szállították el a marosvásárhelyi kórházba.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.