Amint előrelátható volt, Tusványoson a vitafelek nem értettek egyet abban, hogy jó irányba tart-e az ország. De legalább kedélyesen művelték az egyet nem értést.
Hirdetés
A Magyarország jobban teljesít!? elnevezésű beszélgetés elején Stumpf András moderátor, a Heti Válasz újságírója megjósolta, hogy a párbeszéd részesei nem fognak egyetérteni. Jó, nem olyan nehéz előre látni az ilyesmit, ha egy asztalhoz ültetnek egy minisztert és a kormánypárt frakcióvezetőjét egy ellenzéki pártvezérrel.
Így hát Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető, Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter és Schiffer András LMP-társelnök derűs iróniával csipkelődtek egymással, főként a két kormánypárti politikus köszörülte a nyelvét előszeretettel az ellenzéki politikustárson.
Volt azonban olyan téma, amelyben a három politikus már-már unalomig elmenően egyetértett. Igen, a nemzetpolitikáról van szó.
Hirdetés
Schiffer szerint a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy ökopárt kiáll a népek, népcsoportok önrendelkezési törekvései mellett – nem véletlen, hogy az Európai Parlamentben a zöldek a regionalista-autonomista pártok szövetségével alkotnak közös frakciót. Kissé nyögvenyelősen, de még azt is elismerte, hogy ezen a téren Magyarország valóban jobban teljesít, mint az „elmúltnyócévben”: 2010-ben történt egy lélektani fordulat,
a nemzeti összetartozás gondolata körül széles konszenzus alakult ki.
A határon túli magyar szervezetekkel szembeni egyenlő bánásmód terén viszont vannak hiányosságai a kormánynak, mondta – ennek a mondatnak pedig pont Tusványoson elég különös az akusztikája.
Rogán értékelte a baloldal fejlődőképességét ezen a téren, vagyis azt, hogy Gyurcsányék kivételével ma már minden magyar politikai erő egyetért a kettős állampolgársággal és az autonómiával. Szerinte a Kisantant megváltozott formában ugyan, de ma is létezik (Schiffer rosszallóan hümmög), és az Európai Unió legfőbb erénye, hogy eltűnnek a határok az utódállamokban élő magyar közösségek között: a magyar kormány ezért támogatja feltétel nélkül a szomszédos országok uniós csatlakozását.
…az egyharmad szenvedélyesen védi az álláspontját, a moderátor pedig figyel.
A nemzetpolitikai, ideológiai vitában egyértelműen a két frakcióvezető uralta a terepet, csak úgy röpködött a nemzetek és régiók Európája, aközép-kelet-európai népek egymásrautaltsága, Juncker és Orbán Viktor neve.
Seszták miniszter időnként némi adomázással és székelyviccekkel oldotta a hangulatot – ebben egyébként partnerére lelt mindkét politikustársában. Nem úgy azonban, amikor
konkrét szakpolitikai ügyek kerültek terítékre.
Az energiapolitika körül például pillanatok alatt olyan csörte kerekedett, hogy ihaj-csuhaj. Az álláspontok sejthetőek: Seszták és Rogán Paks 2-t és a nukleáris energiát védte, Schiffer pedig az orosz függőség ellen és a megújuló energiaforrások mellett kardoskodott.
A szociálpolitikai kérdések vitájából (itt Schiffer ügyes csavarral kijelentette, hogy Magyarország tényleg jobban teljesít, például a nyomor, a szegénység növelése terén) pedig két következtetést vonhattunk le:
a.) A politikusok ugyanazokról a folyamatokról egymásnak homlokegyenest ellentmondó adatsorokat képesek prezentálni.
b.) Ha véletlenül megegyeznek az adataik, azokból mégis tökéletesen ellentétes következtetéseket képesek levonni.
De legalább volt vita: jó hangulatú, élcelődő, kemény, de tisztelettudó. Úgy látszik, ezért is Erdélyig kell utazniuk a budapesti politikusoknak.
