Az elnökválasztási kampány felébresztette a szociáldemokratát a neokon Traian Băsescuban, aki korábban kikiáltotta a szociális állam halálát. Miközben a szociáldemokrata kormányfő az üzletemberek megajándékozására készül, a jobboldali elnök a nyugdíjasok nevében ellenzi ezt. A tb-járulék csökkentése az a lépés, mely egy hosszú hidegháború után szembeállítja a két politikust.
Traian Băsescu igazi szociáldemokrata beszédet mondott, amikor a munkaadók által fizetett társadalombiztosítási járulék 5 százalékos csökkentéséről szólt. Nemcsak arra a veszélyre figyelmeztetett, hogy nőhet a nyugdíjköltségvetés hiánya, de a tőketulajdonosok erkölcstelenségére is, akik profitjuk felhizlalása után hazaküldik azt. Băsescu a bizonyíték arra, hogy a kampányban bármi lehetséges, még az is, hogy a kormányfőt a saját diskurzusával szabotálják a saját választói rétege előtt, ugyanakkor tudatában lévén annak, hogy bármennyire is igyekezne, a törvényt nem fogja tudni megakadályozni, ha a Parlament kihirdetés céljából másodjára is elküldi neki. Kíváncsiak vagyunk, meddig tart majd nála a nyugdíjasok iránti aggodalom. A nyugdíj- és béralapok hiánya volt az érv akkor is, amikor a Boc-kormány végrehajtotta az államfő által az IMF előtt vállalt megszorító lépéseket. És ne feledjük, hogy Traian Băsescu volt az egyik támogatója a munkatörvénykönyv rugalmasabbá tételének, melyet a Külföldi Befektetők Tanácsa és a Román-Amerikai Kereskedelmi Kamara szállított le a Boc-kormánynak.
A gazdasági helyzet a szociáldemokrata diskurzust támasztja alá: a kormány számára semmi, de semmi sem szavatolja, hogy ez a lépés – még ha ki is egészítik más kedvezményekkel – a célok eléréséhez vezet: a foglalkoztatottság növekedéséhez, egyes munkahelyek felszínre hozásához a feketegazdaságból, vagy bizonyos külföldi befektetések bevonzásához. A The Economist egyik bloggere leírta a munkahelyteremtés nélküli kikerülést a recesszióból (jobless recovery), amit világszerte lehet tapasztalni. A gazdasági válság alatt a cégek letesztelték, fenntartható-e a termelékenység kevesebb és rosszabbul fizetett alkalmazottal. A BIZ folyóirat egyik 2012-es rangsora azt mutatta, a legmélyebb recesszió alatt 50 romániai cég 50 százalékkal növelte árbevételét és 41 százalékkal a működési profitját a 2009-es szintekhez képest. A BIZ a hatékonyság mutatójaként kiemelte a műveleti profitok növekedésének az árbevétel-növekedést meghaladó dinamikáját. A recesszió alatt a hatékonyság növelése elsősorban a munkaerő-költségek bércsökkentéssel és elbocsátásokkal végrehajtott csökkentését, bizonyos műveleti tevékenységek átszervezését és technológiavásárlást jelentetett.
Nehezen hihető, hogy a munkaadók a tb-járulék csökkentése által megszerzett pénztöbbletet a munkaerőbe fogják befektetni, vagy új munkahelyek megteremtésébe, vagy egyes feketegazdasági munkahelyek felszínre hozásába, vagy új tevékenységi területek beindításába. A hazaiak valószínűleg tulajdonvásárlásba kezdenek, a külföldiek pedig nagyobb nyereségeket fognak lejelenteni, melyek nagyobb bónuszokat hoznak majd a vezetőknek. A profitok repatriálása pedig egy már régóta tagadhatatlan valóság. A Curierul naţional 2013 szeptemberében megírta, hogy a repatriált profitok és osztalékok csaknem 860 millió eurót tettek ki és negatív irányba módosították a folyó fizetési mérleg hiányát, 435 millió euróról 595 millió euróra növelve a deficitet. Ha pedig a kormány új befektetésekben bízik, akkor újra csak téved. A technológiavásárlás oda vezetett, hogy az áttelepülésekhez az olcsó és gyengén, vagy közepesen képzett alkalmazottak már nem számítanak jelentős adunak.
És ezzel eljutunk az igazi gondhoz: az oktatásba történő befektetés hiányához. Minden nemzetközi tanulmány azt mutatja, hogy a technológia radikálisan módosítani fogja az alkalmazható munkaerő összetételét, így a jövőben elsősorban a magasan képzett személyeknek lesz a legnagyobb esélyük munkahelyet találni. Ahelyett, hogy az üzletembereket ajándékozza meg többletprofittal csak azért, hogy vállalkozásbarátabbnak tűnjön, mint a Băsescu-adminisztráció, sokkal hatékonyabb lenne, ha a Ponta-kormány több pénzt fektetne az oktatásba és kutatásba. Az olcsó munkaerő már nem tud befektetéseket vonzani, ha technológiával is kiváltható.