A DNA újra rámutat arra, hogy a kormányfő berendelte a Victoria-palotába a rendőrség vezetőjét, hogy a PSD egyik kiskirálya elérje egy rendőr előléptetését a „központba”, aki aztán biztosíthatta volna a kiskirály nyugalmát. A kormányfő a legjobb esetben is vétkes abban, hogy közvetített egy bűnvádi vizsgálat lehetséges alanyának számító hivatalos személy és egy olyan intézmény főnöke között, aki vizsgálatot folytathatott volna a kérdéses személy ellen. Ez nem elég ok a lemondáshoz?
„Reggel elmegyek a kormányfőhöz és a kormányfőt is odateszem, hogy telefonáljon, mert én jól stabilizálni akarom eztet itten”*. Az előbbi szavak forrása 2013. június 11-én magas lovon ült: kiskirályi státuszát többször is megerősítették és visszaigazolták, a Traian Băsescu elnök leváltására kiírt népszavazáskor pedig megyéje, Mehedinţi a rettegetett Teleorman és Olt megyékkel volt képes versenyre kelni.
A nevezettnek 2013-ban gyakorlatilag veszélyes ráhatása volt a bukaresti pártvezetőkre.
Azzal az „a kormányfőt is odateszem, hogy telefonáljon”-nal a vádlott Adrian Duicu, Mehedinți Megyei Tanács felfüggesztett elnöke saját kezével véste kőbe azt a címkét, amit az összes jóérzésű újságíró és elemző már jóval korábban Victor Pontára ragasztott – nevezetesen, hogy a kiskirályoknak és szélesebb értelemben a politikai maffiának kiszolgáltatott kormányfő és pártfőnök. Olyan politikus, akinek semmilyen terve nincs az ország, de nagyon, nagyon sok a maga számára. Olyan politikus, aki a hatalmon maradás érdekében szemrebbenés nélkül maga alá gyűri az állam intézményeit, a legérzékenyebbeket is beleértve.
Ne aprózzuk el! A „regionális tigris”, Victor Ponta magát a kormányt változtatta csigakerékké, amin minden szál át van vetve.
Egyesek alul vannak, mások fenn, a kormányfőnek pedig az a szerepe, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az áru nem zuhan a haszonlesők fejére.
A DNA-ügyészek referátuma, amit Adrian Duicu kiskirály előzetes letartóztatásának meghosszabbítása érdekében nyújtottak be, a lehető legvilágosabban megmutatja, hogyan állnak a dolgok.
A fentebbi idézett pont ebből a nemrég nyilvánosságra hozott dokumentumból való és ugyanott írják, hogy a szociáldemokrata vezető egy ennél még nagyobb vétket hordoz magával, bárhova is megy: „Innen, a miniszterelnök kabinetjéből (Adrian Duicu – a szerz.) felhívta nevezett Ponea Constantin Ştefant és megmondta neki, hogy a belügyminiszter a kormányfőnél van. Aztán nevezett Duicu Ioan-Adrian sms-t küldött Ponea Constantin Ştefannak, megüzenve neki, hogy a miniszterelnök a kormány épületébe rendelte Tobă Petrét. Nevezett Tobă Petre a miniszterelnök utasítására megjelent a kormány épületében, ahol találkozott a nevezett Duicu Ioan-Adriannal, aki azt kérte tőle, hogy ideiglenesen tartsa meg akkori tisztségében nevezett Ponea Constantin Ştefant és később léptesse elő a Közrendészeti Igazgatóság igazgatóhelyettesi tisztségbe, amivel nevezett Tobă Petre egyetérteni látszott”.
Tavasszal, amikor az első ilyen értelmű információk megjelentek a nyilvánosság előtt, Victor Ponta két trükkhöz folyamadott: egy díszletfestőihez és egy rendezőihez.
Egyrészt a baráti tévéket (Antena 3 és RTV) felhasználva tagadta bármiféle érintettségét ebben a történetben. Szóban próbált meg elhatárolódni az ügytől, és csak egy lépés választotta el a hisztérikus hangsúlyoktól.
Másrészt egy cirkuszi manőverrel nekiállt elvonni a közvélemény figyelmét a kérdés lényegéről: bejelentette, hogy irodáját a Victoria-palotából áthelyezi a Védelmi Minisztérium épületébe, arra hivatkozva, hogy ezzel könnyebben megvédheti magát azoktól a „megrendezett ügyektől”, melyeknek áldozata.
A rendelkezésre álló információkból az következik, hogy Ponta sohasem lett Duşa miniszter szomszédja. Továbbra is ott fogadja a vendégeit, többek között az AEÁ alelnökét, Joe Bident, ahonnan valójában sosem távozott – a Victoria-palotában.
Rá nézve szerencsétlen módon, annak ellenére, hogy csökönyösen tagadta érintettségét a Duicu–Ponea–Tobă-ügyben, Victor Ponta beleütközik a korrupcióellenes ügyészek kitartásába.
A DNA az elmúlt időszakban gyakorlatilag nem hagyta magát megfélemlíteni sem a kormányfő cirkusza, sem ez utóbbi többé-kevésbé burkolt fenyegetőzései, sem az által, hogy a miniszterelnök irányította parlamenti többség utóbbi időben újraindította az igazságszolgáltatás elleni offenzíváját.
Apropó, a legutóbbi ilyen jellegű epizód az elmúlt napokban zajlott le, amikor a „fekete kedd” valóságos megismétlésével gyomron vágták az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséget (ANI).
Ellenkezőleg, a DNA azt mondja, hogy a Duicu-ügyben a befolyással való üzérkedés a kormányfő közelében zajlott le és azt is mondja, hogy 2013 Romániájának miniszterelnök ura az 1980-as Románia Román Kommunista Pártja (PCR) főtitkár elvtárásának szellemében cselekedett, azzal a különbséggel, hogy Ponta a Rendőrség főnökét rendelte magához, míg Ceauşescu annak idején a Milícia főnökét dolgozta meg.
Victor Pontának, a kontextusra való tekintettel, Románia miniszterelnökeként minden eddiginél inkább kötelessége magyarázatokat adni a közvéleménynek és az ország külföldi partnereinek a következő kérdésekre:
1. A kormány épületébe rendelte-e a Román Rendőrség főnökét, Petre Tobăt?
2. Tekintettel arra, hogy maga Ponta is elismerte Tobă berendelését, mondja meg: hogyan (szóban, írásban, közvetlenül, vagy közvetítőn keresztül) és miért rendelte magához.
3. Milyen kontextusban rendelte magához Tobăt? Maga Duicu kérte tőle, vagy neki, Victor Pontának volt olyan megérzése, hogy Duicunak beszélnie kellene Tobăval?
4. Miként kérte ezt tőle Duicu? Felhívta, találkoztak? Illetve, mikor beszéltek – dátum és hely?
U. I.: * KONTEXTUS. Az első idézet a DNA-referátumból származik és annak a beszélgetésnek a részlete, amely a Mehedinţi MT akkori elnöke, Adrian Duicu és Doru Dumitrescu között zajlott, aki akkoriban a Belügyminisztérium államtitkár-helyettese, a Közrendészeti Főosztály vezetője volt. Az ügyészek referátumából kiderül, hogy Duicu és Dumitrescu legalább háromszor beszéltek a Mehedinţi megyei rendőrfelügyelőség (IPJ) vezetője, Ştefan Ponea előléptetéséről a központi apparátusba.
2013. március 20-án – amikor Duicu arra kérte Dumitrescut, hogy továbbítsa kérését Petre Tobănak, a Román Rendőrség főnökének.
2013. április 3-án – amikor megállapodtak arról, hogy másnap találkozzanak, ők ketten és Ponea, ugyanebben a témában.
2013. június 11-én – amikor Duicu azt közölte Dumitrescuval, hogy június 13-án tervezett Victor Pontához menni („a kormányfőt is odateszem, hogy telefonáljon”.
Megemlítendő, hogy ebben a történetben Dumitrescu kulcsfontosságú elem volt, mert Adrian Duicu Ştefan Poneát a Belügyminisztérium Közrendészeti Főosztálya vezetőjének, vagyis Doru Dumitrescunak a helyettesévé akarta előléptetni.