„Most persze ájuldozhatunk azon, hogy ez nem Európa vébéje, hogy csak hatan jutottak tovább a tizenhárom csapatból. Holott ez négy éve is így volt, Dél-Afrikában, a legjobb négy között mégis három európai csapat szerezte meg az érmeket. Vagyis zárkózik a világ, egyre inkább megtanul focizni, de a végére mégiscsak ők érnek oda. (Nyolc éve legalábbis, hiszen Németországban ebben a szakaszban tíz csapatból négy jutott a legjobb négybe, a legjobb nyolc közé egyébként csak Brazília passzírozta be magát nem európaiként). Persze a németországi tíz kevesebb, mint a mostani hat, de az otthon volt, ismerős körülmények között, barátságos klímában.

És igazából azt sem mondhatnánk, hogy a mutatott teljesítmény miatt valaki nagyon hiányozna a legjobb tizenhat közül. Legfeljebb a bosnyákok, mert őket inkább az új-zélandi bíró ejtette ki, nem Nigéria. Vagy talán a mindig peches Anglia, mert az a fiatal és gyors csapat nagyon szimpatikusnak tűnt, de úgy tűnik, ők már évtizedek óta beérik a megnyerő vesztes szerepével. Igazából a spanyolokon, olaszokon, portugálokon nem nagyon lehet sajnálkozni, fáradt és kiégett csapatok benyomását keltették, akik titokban már a repülőgép légkondicionált levegőjére vágynak a pályán uralkodó hőségben és a fojtogató páratartalomban. És akik tovább jutottak (talán Görögországot és Svájcot kivéve), valóban a legerősebbek, s így bárkit megizzaszthatnak a vébén, hiszen akár a végső győzelemre is esélyesek a játék, a mentalitás és a küzdőszellem tekintetében. Ahogy elnéztem a párosításokat, vélhetően mindegyik tovább is jut a legjobb nyolcba, talán csak a belgáknak lesz nehezebb a helyzetük a most nagyon jó formában lévő amerikaiakkal szemben.

Innen is látszik egyébként, hogy mennyire beszippantott a foci, így most nem is tudom, hogy mit csináljak a szünnapon. Hiszen sem az alkoholista, sem a drogos nem tart szünnapot, hiszen eddig olyan jó volt a fokozás, a napi három meccset négy váltotta fel, igaz, ebből kettő párhuzamosan, de akkor is. Persze, tudom, hogy a hét végén a mennyiség helyét a dráma intenzitása veszi át, mert most már nincs mese, minden meccs végén tudni kell, hogy ki maradhatott talpon. Vér jön, izzadság és könnyek.”