Egyes politikusok azt állítják, természetes dolog volt a Bercea Mondialullal való társulás, hiszen ez biztosíthatta a romák szavazatait. Traian Băsescu és Theodor Stolojan ápolták kapcsolatukat a maffiavezérrel, különféle választási gyűléseken vettek részt közösen, de karrierjük során egyetlen egy olyan javaslatuk sem volt, amely a szegény és peremre szorított romák javát szolgálta volna.

Különben nemcsak a „jobboldal” két vezetője, hanem az egész politikai világ tanúsított totális közömbösséget az üggyel szemben. Soha senki sem mutatott be egyetlen, romákat támogató programot, az elkerítő falak építésén kívül. Tehát a vezető politikusok, az elnökjelöltek miért találkozgattak Bercea Mondialullal? Természetesen szavazatokért, de olyan szavazatokért, melyeknek semmi közük sem volt a demokrácia logikájához.

Az archaikus struktúrájú társadalmakban, amilyen a romák számos közössége, a szavazási utasítások hierarchikusan terjednek, a csúcson levőktől az utasításaikat követő „vazallusaik” felé. Ha Bercea Mondialul képes volt szavazatokat hozni, akkor ezek nem szabad szavazatok, nem meggyőzéssel, hanem kényszerrel szerzett szavazatok voltak. Stolojan, Băsescu és más hozzájuk hasonlók a saját és a romák önkényes elitjének hasznára gondozták az archaikus vazallusi struktúrákat. A román politika ahelyett, hogy bármit megváltoztatott volna, megerősítette az alávetettségi kapcsolatokat.

Ugyanakkor azonban a francia, német, finn, svéd stb. miniszterek azt kérték a román hatóságoktól, hogy tegyenek valamit a kolduló és briganti romák, vagy egyszerűen a mások területét egészségtelen táborokkal elfoglaló romák exodusa ellen. Bukarest pedig soha nem tett szinte semmit. És azért nem tett, mert a politikai vezetők adósaik voltak a maffiózó klánoknak, nem azért, mert pénzt fogadtak volna el tőlük, hanem mert szavazatokat kértek és kaptak. Elsősorban a maffiózó klánok érdekeltek a status quo fenntartásában.

A romák úgynevezett vezetői egyfajta feudális urak a maguk világában, akiknek minden érdeke ahhoz fűződik, hogy a dolgok úgy maradjanak, ahogy vannak. A romák társadalmi és kulturális emancipációja, a modern társadalomba való jelentősebb integrációja lerombolná a befolyásukat és megfosztaná őket jövedelemforrásuktól. Mindenki azt kérdezgette, az adóhatóságok miért nem tesznek soha semmit azok ellen, akik tornyocskás-pagodatetős palotákban laknak, de nem fizetnek adót, a rendőrség és az igazságszolgáltatás miért nem reagál soha és miért nem született eddig meggyőző válasz.

A nyugati sajtó gyakran állította, hogy Romániában diszkriminálják a romákat és ezért veszik a nyakukba a világot, ezért vándorolnak véget nem érő sorokban nyugatra. De azoknak, akik ezt állítják, egyszerre van igazuk és nincs. A romákat nem úgy diszkriminálják, ahogy azt elképzelik, vagyis az Egyesült Államokban a múlt század első felében tapasztalt rasszizmushoz hasonlóan. A gond nem az, hogy nem engedik be őket a „fehérek” iskoláiba, hanem mert magukra hagyják őket saját archaikusságukban. Magukra hagyják őket egy különálló világban, a törvény egyfajta senkiföldjén, bizonyos törzsi típusú társadalmi struktúrák kénye-kedvére, és hogy az úgynevezett vezetőiket a társadalom olyan presztízzsel rendelkező forrásai dicsőítették, mint a tévék és a politikusok. A „romák”, vagyis a „császárok” és klánvezérek elismerésben részesültek, mindezt az alávetettségben és szegénységben felejtett romák többségének rovására.

Amikor az államfő ajándékokat fogad el Bercea Mondialultól (például a Maria Băsescunak átadott aranyláncot), akkor ez utóbbi hirtelen nagyobb hatalomra és hírnévre tesz szert. A tüntetőleg mutogatott arany és befolyás, vagy akár csak annak látszata is, ezekben a közösségekben a valódi hatalomhoz vezető eszközök. A vezető román politikusok gyakorlatilag hatalommal ruházták fel a romavezetőket, növelve a többiek alávetettségét.

Igaz, hogy időközben az igazságszolgáltatás bátrabbá vált és ott is kutakodik, ahol korábban nem volt mersze beavatkozni. Ennek ellenére nem lehet elhallgatni a politika által okozott rosszat. Bercea Mondialult és néhány másik hozzá hasonlót elítélték, de ha a román politika nem érti meg, hogy hibázott, az igazságszolgáltatás dolga továbbra is rendkívül nehéz lesz.