Úgy szeretnénk sikeresek lenni, hogy meg szeretnénk őrizni a lelkünket, és úgy szeretnénk megőrizni a lelkünket, hogy sikeresek legyünk. Miként teljesíthető ez? Ezt a kérdést feszegeti Serena extrém körülmények között.
A nagyon fiatal és a legfiatalabb kolozsvári közönség is fogja szeretni, mert ez a fausti paktum átírása a 21. századra – vezette ma fel a Serena in X-tremis című musicalt Visky András, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetője és Stephanie Robinson tolmácsa.
Serena egy igazi undeground figura, a metróban énekel, és a siker érdekében eladja a lelkét: médiasztárrá válik. Stephanie Robinson írta hozzá a zenét, Theodore Shank és Adele Edling Shank a szöveget. Stephanie Robinson maga is nagyon színes egyéniség, a hétfői sajtótájékoztatón alig tudtam figyelni arra, amit mond, annyira lefoglaltak a karjaira tetovált ábrák.
Ő ugyanis amellett, hogy zeneszerző, előadó és színházi hangmérnök, metálzenekarokkal dolgozik együtt, hanginstallációkat készít, ráadásul még testművész is, vagyis tetoválásokat készít, és gyakorlatilag önmaga cégére.
Visky András, Stephanie Robinson, Gyenes Ildikó és Albu István
Aki azért jött Kolozsvárra, mert ugyan a zenés tanmesével a kolozsvári társulat és Albu István rendező három éve már megismerkedett egy workshopon, most Vajna Noémi dramaturggal lerövidítették és koncert-előadássá formálták a darabot.
Erre azért volt szükség, derült ki a mai sajtótájékoztatón, mert az amerikai darab eredetileg nagyon kötődött a 2001. szeptember 11-i terrortámadáshoz. Azért vált itt koncert-előadássá, hogy élő de egyáltalán nem szokványos zenével mutathassák meg a szereplők fejlődését.
Az előadás végét még ezután találják ki azzal együtt, hogy vasárnap este héttől már nézők elé kerül. A dramaturg annyit viszont elárult, hogy reménykeltő lesz majd a vége.
Albu István először rendez zenés darabot, ezért most ásta bele magát a zene dramaturgiai hatásába a színészzenekar, a Loose Necktie Society segítségével. Bár nevesített szerepük nincs, a zenekar tagjai mégis szerves részei az előadásnak, folyamatos az interakciójuk az öt szereplővel.
Gyenes Ildikó koreográfus, Albu István rendező, Vajna Noémi dramaturg
Albu István nagyon nagyra értékelte azt a többletet, hogy Balla Szabolcs, Farkas Loránd, Váta Loránd és Viola Gábor színész létükre hangszerhez nyúltak, és most azzal lépnek fel. És mind nagy élvezettel és szeretettel teszik akár hangszerrel, akár anélkül, diákok és a befutott színészek egyaránt, keltette fel darabnéző étvágyunkat Albu.
Egyébként ha nem számoljuk a kart és a zenekart, akkor az öt szereplőnél jóval többen dolgoztak az előadáson olyanok, akik nem lépnek fel. Gyenes Ildikó, a Győri Színház koreográfusa két éve az Óz, a nagy varázslóhoz tanította meg táncolni az akkori színis diákokat, most a Serena kedvéért a jelenlegi diákokon gyúrta át a tánctechnika alapjait.
Az élőzene és tánc mellett lesz az előadásban videó (Kerekes Zsolt), animáció (Kruppa Noémi), graffiti (Ferenczy Botond munkája Tenkei Tibor díszletén), és Bocskai Gyopár jelmezei sem mindennapiak. Azt is megtudtuk, mit graffitiztek a „falakra”: a dalok címeit, részben szövegeit.
A Bostont játszó Vatány Zsolt a sajtótájékoztatón is játszott.
Ha Serenát ennyire a sikervágy mozgatja, akkor a stáb sem úszta meg azt az újságírói kérdést, hogy miért nyúlt a színház ismét musicalhez: sikervágyból vagy a lélek keresésének céljával. Visky András válaszolt: mert a lélek keresésével szeretnének sikert elérni.
Hogy maga a darab nem ennyire patetikus és egyszerű, mint a kérdés, az egyrészt látszik a kiszivárogtatott képeken, másrészt kiderül vasárnap este héttől a színház nagytermében. És pont azért jó színházba menni, mert ott a hétköznapokon nyálasnak és patetikusnak tűnő kérdésekről is természetesen lehet gondolkodni és beszélgetni. Holnap este például a Caravaggio Terminal ősbemutatóján.
A Serena in X-tremis bemutatójának (igen, két ősbemutató egy héten belül!) bevételét a Kolozsvári Állami Magyar Színház az Európai Színházi Unió által kezdeményezett gyűjtés keretében a balkáni árvízkárosultak megsegítésére ajánlja fel.
Címlapkép: Bíró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház