A kenő-krácia bukása?

Egyik barátom nemrég azt mondta: „Amikor az ember odadob egy botot egy kutyának, vagy egy oroszlánnak, egyetlen különbség van. A kutya a botot figyeli, az oroszlán az embert”. Szóval: ne vesszünk el a részletekben. Jelenleg minden túlságosan egyértelmű: a Băsescu–Cotroceni intézmény és a Bercea Mondial–Maffiózók között nincs semmilyen lényegi különbség, az eltérés csak a hatalmi helyzetben és a csomagolásban van. Ezt megpróbálom egy néhány évvel ezelőtti, kissé módosított szöveggel bizonyítani.

Minden alkalommal, amikor olyan országokban, mint Románia vagy Oroszország, reformról beszélünk, egy egyszerű dologra kell odafigyelnünk: a változások, átalakulások milyen mértékben módosítják a megvesztegetés működési módját, vagyis a korrupciót. Miért a megvesztegetését? Abból az egyszerű okból, hogy a megvesztegetés a legfontosabb társadalmi kötőanyag és a legfontosabb eleme egy olyan társadalomnak, mely úgy strukturálódott és hierarchizált, mint a román. (Erről a témáról részletes beszélgetést folytattam Simon Kordonski szociológussal, aki jól ismeri a volt kommunista tömbön belüli korrupció jelenségét. A beszélgetés itt olvasható).

A megvesztegetés, a Nyugat által korrupciónak nevezett jelenség központi eleme, egyfajta íratlan törvény miért sokkal fontosabb és jelentősebb a román társadalomban, mint az összes írott törvény, melyek nálunk nagyrészt véletlenszerűek és alku tárgyát képezhetik? Mert társadalmunkban a társadalmi rétegek és csoportok „nem jogi eljárások szerint hierarchizáltak”. A társadalmi csoportok és rétegek nálunk sokkal inkább egyfajta klánok, jobban mondva kasztok, és a kasztok közötti szabályozás egy társadalmi járadékon keresztül történik, amit konvencionálisan megvesztegetésnek vagy korrupciónak neveznek. Egy ilyenfajta társadalomban a megvesztegetésnek teljesen más funkciója van, mint a nyugati térségben, ahol a társadalmi csoportok sokkal egzaktabb szabályok révén szabályozzák kapcsolataikat, ahol a megvesztegetést a korrupció súlyos formájának tartják, a megvesztegetés társadalmon belüli funkcióját monopolizálták és egy teljesen más intézmény vette át (erre lejjebb kitérek).

Miért annyira fontos a megvesztegetés egy olyan társadalomban, amilyen a román?

Romániában, bár ez nemcsak hazánkra jellemző, a megvesztegetés néhány nagyon fontos funkciót tölt be. A megvesztegetés elsősorban egy bizonyos csoportnak egy másik csoporttal szembeni alávetettsége elismerésének egyik formája (a rendőrnek, a bürokratának, a főnöknek, a tanároknak stb. fizetett megvesztegetés). A megvesztegetést – ezt a társadalmi járadékot, függetlenül arról, hogy pénzben, tárgyakban, élelmiszerekben, vagy szolgáltatásokban fizetik meg – elsősorban azért adják, hogy elismerjék a társadalmi hierarchia különböző fokain álló csoportok közötti alárendeltségi és alávetettségi viszonyt.

Másodsorban, véletlenszerű sorrendben, a megvesztegetés egy gazdasági viszony, ami lehetővé tesz egy pénzügyi, gazdasági és gazdasági újraosztási körfolyamatot (megvesztegetés a miniszternek, európai tervekre, pályázatokra, orvosnak, tanárnak, bürokratának, hogy bizonyos szolgáltatásokat nyújtson stb.) Ott, ahol az állam a fő pénzügyi forrás, a pénzhez való hozzáféréshez meg kell fizetni a társadalmi járadékot, melynek meg kell felelnie azon személy tisztsége szintjének, akinél a „hozzáférés kulcsa” van, és az eltulajdonított összeg mértékének. Egy olyan társadalomban, melyben „demokratizálták” a megvesztegetés mechanizmusát, a pénzt rang és pozíció szerint osztják szét, a társadalmi járadékok pedig megfelelnek a tisztségeknek és a megszerzett összegeknek. A baksis és a koldusoknak adott pénz ugyanebbe a kategóriába tartozik, csakhogy itt vannak bizonyos árnyalatok és különbségek.

Harmadsorban, a megvesztegetés a kasztok közötti kapcsolatok demokratizálásának egyik formája. Egy olyan társadalomban, melyben egyre problémásabbá válik a „társadalmi felvonó”, kasztok, klánok közötti átjárás mechanizmusa, a megvesztegetés az egyetlen eszköz, ami lehetővé teszi az átlépést egy alacsonyabb hierarchiai szintről egy magasabbra. A társadalmi pozíciót és ragot a megvesztegetés különféle formáival vásárolják meg: pénztől a szolgáltatásokig.

És nem utolsósorban, a megvesztegetés a forrásokhoz való hozzáférés egyik eszköze. Más szavakkal, a megvesztegetés az az eszköz, amivel megvásárolhatod magadnak a jogot arra, hogy hozzáférhess a forrásokhoz (tisztségekhez, pénzhez, kliensi hálózatokhoz stb.).

A megvesztegetéssel kapcsolatosan lenne még egy fontos dolog, a hatalom irányából nézve. A megvesztegetés egy kiváltság, amit az állam bizonyos társadalmi kategóriáknak nyújt, így, szabályozatlanul és informálisan, mely bármikor ellenőrzési és befolyásolási eszközzé változhat át.

Ezt a témát tovább is boncolhatnám, de nem az volt a tervem, hogy a témát kimerítő tanulmányt írjak a megvesztegetésről. A megvesztegetés fentebb leírt funkcióiból nagyon világosan kiderül, hogy amit a Nyugat megvesztegetésnek nevez, számunkra teljesen mást jelent. Számunkra a megvesztegetés az egyik legfontosabb társadalmi kötőanyag, ezért nem lehet kiirtani és nagyon erős perverz hatásai lehetnek e jelenség hirtelen leállítására tett kísérletnek. A történelemben vannak példák arra, hogy a megvesztegetés és a konvencionálisan korrupciónak nevezett jelenség különféle formáinak felszámolása utcai harcokhoz, sőt polgárháborúhoz vezetett.

Ismétlem: gondosan figyelni kell azokat a reformokat, melyek közvetlenül és hirtelen véget akarnak vetni a korrupciónak és meg kell nézni, milyen mértékben módosítják a megnyilvánulási formáit. Az egyik legnagyobb hülyeség, amit a posztkommunista térségben prédikálnak és szorgalmaznak, az a megvesztegetés legnyíltabb és legnyersebb formáinak kiirtására irányuló óhaj. A megvesztegetést, a korrupciót csak olyan mértékben lehet kiirtani, amennyire sikerül kidolgozni a társadalmi struktúrákat és csoportokat alapvetően megváltoztatni képes politikai tervet. Sajnos, az ilyenfajta terveket nem lehet rövidtávon megvalósítani, de még középtávon sem. Miért? Mert a megvesztegetés, mint mondtam, a társadalmi hierarchizálás és szerveződés eredménye. Ez a társadalmi járadék nem más, csak hatása ennek a hierarchizáltságnak és kapcsolatnak.

Băsescu és a korrupcióellenes harc figyelmen kívül hagyja a társadalom csúcsán létező megvesztegetést

Személy szerint úgy hiszem, hogy az, ahogy a „korrupcióellenes harc”-ot folytatták, rendkívül hátrányosan érintette a megvesztegetés/járadék társadalmi kötőanyag szerepét, és bizonyos társadalmi kapcsolatokat szabályozó társadalmi mechanizmusok működési zavaraihoz vezetett. A Băsescu-csapat által meghirdetett „korrupcióellenes harc”-típust a korrupció antidemokratizálásá-nak nevezném. Ez az egyik első jelenség. Az, ahogy Cotroceni & beosztottai a korrupcióval kapcsolatos ellenőrzési és propagandamechanizmust felépítik, nem a felsőbb társadalmi szinteken helyet foglaló kis csoportokra (politikai, gazdasági és értelmiségi elitek) mér csapást, hanem a társadalom alapszintjén elhelyezkedő masszív csoportokra (orvosok, tanárok, parasztok, munkások, hátrányos helyzetű társadalmi csoportok).

Ha gondosan megnézik a Băsescu elnök csapata, a neki alárendelt kormány, de az őt támogató értelmiségi és technikai elit által is hirdetett retorikát, példa nélküli támadást láthatnak a társadalom alapszintjén elhelyezkedő csoportok ellen. A jóléti állam segélyező állammá válik, a munkapiachoz hozzá nem férő masszív csoportok segélyezett, lusta stb. csoportokká válnak. Hogyan oldották meg az oktatásban a korrupció nagy gondját? Kamerák telepítésével, mely az utolsó és legártatlanabb láncszemet, vagyis a diákot bünteti. A korrupt orvosok és tanárok, a rendszeren belüli korrupt mechanizmusok stb. elleni kemény támadás ugyanennek a hadicselnek a része.

Valójában az adatok azt mutatják, hogy az egészségügyi rendszerben, például, az elvesztett és ellopott pénzek arányukat tekintve sokkal kisebbek, mint más területeken, amelyekről viszont semmit sem hallunk. De még így is, az egészségügyben a sok pénzt szintén a csúcson lopják el, ahol a döntéseket hozzák és nem az alapszinten, ahol a rendszer terhét cipelő orvosok vannak.

A nálunk a Băsescu-csapat által folytatott korrupcióellenes harctípus másik jelensége nem a korrupció eltűnéséhez vezet, hanem az alapszinten zajló megvesztegetés egyfajta ideiglenes felfüggesztéséhez. Mi a legegyszerűbb mutató, ami megértetheti velünk, hogy egy Romániához hasonló ország összeomlott? Elég egyszerű. Abban a pillanatban, amikor az egyszerű ember – a középosztályhoz tartozó csoportoktól lefele – már nem tudja, kit kellene megvesztegetnie, akkor tudják meg, hogy az ország a csőd és a leállás küszöbén áll. Miért? Nem azért, mert eltűnik a megvesztegetendő szubjektum, nem azért, mert eltűnik a megvesztegetés, hanem mert az felfüggesztődik. És amikor megtörténik ennek a mechanizmusnak a felfüggesztése, vagy éppenséggel blokkolják, a társadalmi csoportok struktúrája érintetlenül maradva, akkor egy nagyon veszélyes társadalmi folyamat következik be.

Amikor Romániában felfüggesztik a megvesztegetést, valójában az állam intézményeinek működését függesztik fel, melyeket a megvesztegetés mechanizmusai úgy, ahogy működtettek.

Amikor a megvesztegetés, ez a társadalmi járadék eltűnik, akkor éppenséggel megszűnik azon intézmények vagy társadalmi csoportok létezésének értelme. És még egy fontos dolog: a megvesztegetés felfüggesztése a különféle társadalmi csoportok közötti lehetséges kapcsolatok felfüggesztéséhez vezet, melyekben egyesek előnyben vannak, mert megengedik számukra a részvételt ezekben a mechanizmusokban, másokat pedig kizárnak belőlük. És mivel csak a legkevésbé védett és a legnagyobb létszámú csoportokat zárják ki, ez előbb vagy utóbb lázadásokhoz fog vezetni.

Térjünk vissza ahhoz a nyugati térséghez, mely iránt szinte fanatikus tiszteletet táplálunk. Miért van az, hogy amit mi ennyire fontos társadalmi funkciónak tekintünk, azt náluk alapvető társadalmi rossznak tartják? A történelemmel, kulturális, vallási és társadalmi hagyományokkal kapcsolatos részen túl, a megvesztegetés általunk ismert formája abban a társadalomtípusban is ismert volt. Személy szerint nem hiszem, hogy náluk eltűnt, hanem csak átalakult és azt három, kissé eltérő irányba helyezték át.

Az elsőt, egy szoft változatot a kapcsolatok non-materiális megvesztegetése területére helyezték át, melynek nagyon fontos szerepe van a kapitalista típusú nyugati társadalomban. Közismert az ajánlások és pozicionálások egész mechanizmusa (kevésbé fontos, hogy ki vagy, jobban számít, hogy ki ajánl és miként vagy pozícionálva). Ez a jelenség nálunk is nagyon jól működik, de ott sokkal kifinomultabb és nagyobb mértéket ért el.

A második egy sokkal perverzebb változat, amit úgy nevezek: „lopás törvények révén”. Ezt teszi szinte az összes lobbicég és az a gépezet, melynek révén kis érdekcsoportok, cégek és korporációk óriási összegeket költenek arra, hogy bizonyos törvényeket a maguk előnyére módosítsanak. Miként zajlik? Először is törvényesíted a lobbizási gépezetet, majd különféle formákban lefizeted a döntéshozatali és hatalmi központokban ülő embereket, akik törvényeket gyártanak, melyek aztán megteremtenek egy törvényi keretet. A lobbicégek által megvásárolt ezen törvényi keret nélkül az akcióid törvénysértők lennének és a működésedhez kénytelen lennél a „civilizálatlan megvesztegetés”-hez folyamodni. A „civilizáltak” kitalálták ezt a „törvényes lopás”-i formát, maximális profitrátával és minimális kockázattal, szemben a „törvénytelen lopás”-sal, melynek ugyanolyan maximális profitrátája, de maximális kockázati fokozata is.

Megvesztegetés a bankban

A nyugati kapitalizmus térségében a megvesztegetés monopóliumát és funkcióját a jelen pillanat legfontosabb intézménye, vagyis a bank veszi át. A bankoktól szerzel pénzt a társadalmi felemelkedéshez, ezért pedig kamatot, vagyis járadékot fizetsz, ugyanúgy, ahogy keleten minden alsóbb szinten elhelyezkedő társadalmi réteg megvesztegetést, vagyis egy társadalmi járadékot fizet, hogy elvileg ugyanazt az eredményt elérje.

Azt a funkciót, amit a mi társadalmunkban a megvesztegetés tölt be, a nyugati társadalomban a bank látja el a kamatos hitel formájában. Nyugaton pénzt vásárolsz, hogy tisztségekhez, pozíciókhoz stb. juthass, nálunk pedig közvetlenül kenőpénzt/járadékot fizetsz: náluk egyetlen ügyfélszolgálati ablaknál (rendben, mondjuk néhánynál) kell fizetni, nálunk nagyon sok ablaknál. Ironikusan azt mondhatjuk, hogy náluk szabályozott és monopolizált megvesztegetés létezik, nálunk pedig szabályozatlan és decentralizált.

Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan jelenleg az Románia tragédiája, hogy itt egyszerre működik a „törvényes és törvénytelen” megvesztegetés keleti és nyugati mechanizmusa. Az ország lakosságának jelentős része kétszeresen fizet: illegális megvesztegetést a „helyi földesúr”-nak és törvényest a nyugati „fehérgallérosok”-nak.