Dúlt az aktivizmus a TIFF-en

Álló- és mozgóképen tért vissza a 2012-es tüntetések szelleme. Méltatás, beszólás, sőt bekiabálás (!) a TIFF-en.
Hirdetés

Csütörtök a forradalmár lelkű képzabálók napja volt a kolozsvári filmfesztiválon. Két, utcai megmozdulásokról szóló kiállítás nyílt meg, este pedig a 2012-es tüntetésekről vetítettek filmet: București, unde ești?

A film rendező-operatőre, Vlad Petri maga is tüntetni ment ki Bukarest utcáira 2012 januárjától, és gyorsan rájött, hogy a mainstream tévék és újságok ezeket a tiltakozásokat a hatalom szemszögéből mutatták be. Vagy épp az akkori ellenzékéből, de mindenképp felülnézetből. 
 
Ő pedig résztvevőként kezdett el videózni, és nem azzal a híradós céllal, hogy beszámoljon a tüntetők adott követeléseiről. A filmből inkább az látszik, milyen indulatokból, mennyire esetlegesen, szétszórtan, színesen és lelkesen születik meg a saját politikai öntudattal rendelkező állampolgár Romániában.
 
Aktivizmus a TIFF-en
 
Mert a Băsescu-ellenes tüntetéseken rákaptak az utcára vonulás ízére, és tavasszal már nagyon sok mindent követeltek az utcán: a băneasai reptér meghagyását fapadosnak vagy dokumentumfilmek támogatását a román filmközponttól (amit az akkor épp nem óhajtott). 
 
Fiatal nők az abortusz Ceausescu-féle tiltásába belehalt nőkre emlékeztek performansszal, a zöldek szemeteszsákokba feküdtek a csertési ciánkatasztrófa 30. évfordulóján, vallásos nénik a mikrocsipes személyazonosító dokumentumokat ellenezték hevesen, és volt, aki továbbra is azokat szerette volna megismerni és felelősségre vonni, akik lőttek és lövettek 1989. december 16-22. között.
 
Aktivizmus a TIFF-en
 
Mikor pedig épp nem történt semmi mozgalmas az utcákon, Vlad Petri állóképeken rögzítette a tiltakozás és a tiltakozók sokféle arcát. Ezekből hozott el a TIFF 26-ot a kolozsvári Szépművészeti Múzeum alagsorába, és tegnap délután nyitotta meg az utcai hangokkal aláfestett kiállítást Állam/polgár címmel.
 
A megnyitón szerencsére senki sem nevezte őket művészfotóknak, minthogy nem is azok, legfeljebb kordokumentumok. És nosztalgiaébresztők: a megnyitó közönségének zömét azok tették ki, akik vaskosan kivették a részüket a tavaly őszi Verespatak-tüntetésekből.
 
Az egyik hangadó, Mihnea Blidariu (civilben a Luna Amară énekese) itt is rögtön megadta a hangot, ha már a fesztiváligazgató felkérte rá. Annak ellenére, hogy régi ismerősök Tudor Giurgiuval, most simán beszólt neki, amiért a TIFF elfogadta kiemelt támogatónak a McDonald’s-ot.
 
Vlad Petri a TIFF-en
 
Vlad Petri és képe, amelyen épp Mihnea Blidariu bújt szivatásból rendőrgúnyába
 
Kikezdte a kiállítás címét is, mert az ő felfogásában az állam nem választható el és állítható szembe az állampolgárokkal, hanem egyszerűen azok összessége, akiknek ezért minden joguk megvan arra, hogy bármilyen módon beleszóljanak a döntésekbe, illetve ellenőrizzék a hatalmat gyakorlókat.
 
 
Aktivizmus a TIFF-en
 
 
Aktivizmus a TIFF-en
 
 
A tárlatot megtekinteni és az utca hangjába belehallgatni június 8-ig lehet a Bánffy-palota alagsorában.
 
Egyik megnyitóra zúdult tegnap rögtön a másik egy másik ország és másik korszak tüntetőiről. A prágai tavasz Josef Koudelka fotóin látható a Tranzit Házban egész júniusban, és annyira hatásos, hogy hamarosan bővebben is írunk róla.
 
A csütörtöki aktivizmus késő este hágott a tetőpontjára Vlad Petri filmjének főtéri vetítésén. Amelyre összeverődött a kolozsvári anarchisták keménymagja, és itt is tiltakozott.
 
 
Vetítés előtt azzal, hogy valaki közülük egy bekiabálással leburzsoákapitalistázta a vetítést és így azokat is, akik jegyet vettek rá. Annak ellenére, hogy sok elkötelezett kolozsvári környezetvédő ült be a filmre. Akik így onnan kaptak egy igazságtalan pofont, ahonnan a legkevésbé számítottak rá. Ez is része az aktív utcai politizálásnak.
 
Vetítés után, amikor a közönség kérdezgette Vlad Petrit, egy lány kikérte a mikrofont a kerítésen kívülre, és onnan olvasott be alaposan a TIFF-nek. Hogy micsoda dolog, hogy kereskedelmi céllal zár le egy közteret, hogy pénzért mutassa épp azt a filmet, amely arról szól, hogy a köztér – mint az állampolgári véleménynyilvánítás alapvető színtere – mindenkié. 
 
A „Fuck off!” zárással viszont csak a saját hitelét rontotta. Kár érte.
 
Hirdetés