Romániában például a magyarok a mumus. Európában a zsidók. Már megint.
„Minden népet két kategóriára lehet osztani: azokra, akik elkergetik a zsidókat és azokra, akik nem engedik be a zsidókat az országba”. Úgy tűnt, hogy Izrael első elnökének, Chaim Weizmannak ez a szarkasztikus megállapítása csak a múltat tükrözi. Vajon?
Néhány napja két jelentős, antiszemita jellegű incidens történt Belgiumban és Franciaországban: három személyt meggyilkoltak és egy negyediket megsebesítettek a brüsszeli Zsidó Múzeumnál, valamint két személyt bántalmaztak a franciaországi Créteil városban lévő zsinagóga kijáratánál [1]. Tehát megállapíthatjuk, hogy a virulens antiszemitizmus nemcsak a múlt része, hanem a jelen valósága is. Ha figyelmesen elemezzük az utóbbi évek társadalmi jelenségeit, akkor azt fogjuk látni, hogy az Európai Unión belüli politikai körökben a muszlim veszélyre való hivatkozás mellett újra életre keltenek egy régebbi, az európai kontinensre tipikus mumust – a zsidókat és a cionizmust. Másképp mondva, azt terjesztik, hogy az európai népesség jólétére a veszélyt többek között, vagy sokkal inkább a zsidók (és implicit módon Izrael) jelentik. És van néhány tényező, mely alapot ad arra, hogy ez az antiszemita megközelítés a politikai retorika részévé váljon. Először is: befolyásos arab diaszpórák támogatják, melyek számára a zsidók „hagyományos ellenségek”. Másodszor: egyes európai politikai vezetők egy adott pillanatban úgy ítélték meg, hogy kevésbé veszélyes egy „képzeletbeli ellenség”, a zsidó meglétét felvetni, aki ártalmatlanabb, mint egy „belső ellenség”-ét, a muzulmánokét, akik egy ilyen sértésre képesek (akár szó szerint is) aláaknázni az európaiak békés életét.
Másképp mondva, Európa számára ’jobban megfelel’ antiszemitának, mint muszlimellenesnek lenni.
Vannak ezzel kapcsolatos mutatók, ha felidézzük az Európai Bizottság által megrendelt és 2003 őszén közzétett felmérés eredményeit, melyek szerint Izrael az első helyen szerepel a „rabló államok” rangsorában, a megkérdezettek 59 százaléka őt jelölve meg a világbéke 1. számú ellenségeként; csak utána következik Irán, Észak-Korea és az AEÁ (53%), Oroszország és Kína jóval kisebb, 22 százalékos „veszélyességi” aránnyal rendelkezve [Glucksmann, 2007, 73. o.]. Egy másik mutató a 2004-es nyilvános botrány, amikor egyes nemzetközi zsidó szervezetek azzal vádolták az Európai Bizottságot, hogy közömbösen nézi, miként terjesztenek egyre erőteljesebben különféle antiszemita üzeneteket, az Izraellel szemben kritikus kiadványok folyamatosan növekvő számával párhuzamosan [2]. Az Ant-Defamation League (ADL) szervezet megrendelésére 2009-ben készített egyik felmérés pedig kimutatta, hogy az európaiak kb. harmada szerint a zsidók hibásak a pénzügyi világválság kirobbanásáért [3].
Az antiszemitizmus felerősödésének irányába hatnak bizonyos társadalompszichológiai mechanizmusok is; például a frusztrációs-agresszív mechanizmus felelős azért, hogy Németországban napjainkban megjelent az úgynevezett „másodlagos antiszemitizmus”, vagyis a zsidókat azért kezdik gyűlölni, mert jelenlétük a II. világháborús bűneikre emlékeztetik a németeket [4] [Imhoff, Banse, 2009]. Ezeknek a felfogásoknak láthatók a hatásai, legalábbis a statisztikák szintjén. A 2003-as adatok szerint a németek kb. 65 százaléka (egyes becslések szerint viszont 80 százaléka) szerint világszinten Izrael a legnagyobb fenyegetés [5]. Egy másik ilyen témájú felmérés, amit 2012 májusában készített a Forsa Intézet, azt mutatja, hogy a németek 59 százaléka Izraelt „agresszív” államnak tartja, a válaszolók kb. 60 százaléka pedig már nem érez felelősséget a zsidókkal és Izraellel szemben [6].
A berlini szövetségi Parlament által megrendelt és 2012 januárjában közzétett egyik szociológiai felmérés szerint, a németek kb. 20 százalékának látens antiszemita meggyőződései voltak. Az antiszemita gyilkosságok 90 százalékát pedig a szélsőjobboldali szervezetek követik el, melyeknek nem kevesebb, mint 26.000 tagjuk van [7]. A hivatalos statisztikák azt mutatják, hogy Németországban évente több mint ezer antiszemita jellegű bűncselekményt regisztrálnak, melyeket neonácik (legnagyobb részüket) és muzulmánok követik el [8]. Mindezeken kívül azt is megállapították, hogy a 18 és 29 év közötti német fiatalok több mint 20 százaléka semmit sem tud Auschwitzről és az ottani koncentrációs táborokról [9]. Ez az utóbbi szociológiai látlelet magáért beszél – a múlt századi náci cselekedetek miatti bűnösségi komplexus által közvetlenül nem érintett új német nemzedékek megjelenésével ez utóbbiak sokkal hajlamosabbak lesznek idegengyűlölő és neonáci meggyőződéseket magukévá tenni, beleértve az antiszemita diszkriminációt és gyűlöletet is.
Az antiszemitizmus Európában általában riasztó erősödést mutat. Az Oroszországi Zsidókongresszus volt elnöke, Vjacseszlav Kantor szerint, aki az antiszemita megnyilvánulások 2009-es robbanásszerű növekedésére utalt, „ez a növekedés a második világháborút megelőző helyzetre emlékeztet” [10]. Ausztriában 2012-ben kétszer több antiszemita incidens regisztráltak, mint 2011-ben [11].
Olaszországban az olaszok 44 százaléka előítéletes és ellenségességet mutat a zsidókkal szemben, derül ki az olasz parlament egyik 2011 októberében közzétett tanulmányából. A tanulmány rámutat arra, hogy paktumok jöttek létre muzulmán aktivisták és a szélsőjobboldali szervezetek között, melyek alapján közös rajtaütéseket indítottak a zsidó közösségek, zsinagógák, iskolák és temetők ellen [12].
Dániában Izrael nagykövetsége és egy dán zsidó szervezet azt tanácsolták 2012-ben az ebben az országban élő zsidóknak, hogy ne mutogassák nyilvánosan a viselt vallási jelképeiket, ezzel védve meg magukat a lehetséges antiszemita tettektől. A zsidóknak azt tanácsolták, hogy csak a zsinagóga bejáratánál vegyék fel a kipát, ne viseljenek látható módon Dávid-csillagos ékszereket és utcán ne beszéljenek héberül [13].
Az Anti-Defamation League (ADL) egyik 2012-es felmérése szerint, Franciaországban a lakosság negyede mutat ki antiszemita érzelmeket, miközben ez az arány 2009-ben még egyötöd volt. Ez egy alig három éves időszakra nézve jelentős növekedés. Ebben az országban él a legnagyobb, csaknem félmilliós nyugat-európai zsidó közösség, ami kevesebb, mint a teljes lakosság 1 százaléka [14]. A franciaországi zsidókkal szembeni viselkedés a 2012. márciusi, Touluse-i antiszemita vérengzés után kapott komoly nemzetközi figyelmet, amikor egy muzulmán szélsőséges három gyermeket és egy egyházi oktatót lőtt agyon egy zsidó középiskola udvarán. A rögtön az incidens után Franciaországban, valamint további kilenc európai országban készített felmérések megerősítették az antiszemita érzelmek folyamatos erősödését egész Európában [15]. Igaz, hogy a zsidók egy muzulmán általi lemészárolása a faji és muzulmánellenes érzelmek eszkalálódásához is vezetett [16].
A labdarúgás sem hiányzik az ultranacionalisták által az európai térségben folytatott identitási összecsapásokban használt eszköztárból. 2011 szeptemberében egy antiszemita vádakkal is együtt járó botrány tört ki egy Európa Ligás labdarúgó-mérkőzés nyomán, amire Varsóban került sor a lengyel Legia Varsó és az izraeli Hapoel Tel-Aviv között. A lengyel szurkolók a mérkőzés alatt egy jól időzített koreográfiát mutattak be, melynek központi elemét egy hosszú, zöld színű (ez egyaránt színe a klubnak és az iszlámnak is) szalagplakát képezte, amin stilizált betűkkel a „Jihad Legia” felirat szerepelt.
A zsidó szervezetek felháborodott reakciói nem várattak magukra. Az Anti-Defamation League által továbbított egyik megkeresés szerint: „A ’Dzsihád’ (Szent háború) szó egyértelmű utalás az Izraelt fenyegető terrorista szerveztek szóhasználatára és botrányos és sértő azt olyan sporteseményen használni, amin egy zsidó csapat is részt vesz” [17]. A labdarúgó-mérkőzések szervezőire és a szurkolókra kiszabott büntetések ellenére, az idegengyűlölő, muzulmánellenes, vagy antiszemita üzeneteket nem lehet elfojtani egy olyan Európában, ahol az etnikai-faji és vallási követelések egy második világháború óta nem tapasztalt intenzitású kirobbanással fenyegetnek.
A lelátókon történő események a széles tömegek soraiban többé vagy kevésbé hallgatólagosan létező percepció merészebb tükröződései. Az identitásjellegű követelések századában, amelybe éppen beléptünk, ki tudja azt szavatolni, hogy nem fog megismétlődni az, ami egy évszázada megtörtént? Mi fog megjelenni az európai társadalmi-gazdasági komfort csökkenésével, milyen változások fognak bekövetkezni egy új, nagyrészt nacionalista Európában? Egy ismert állítást parafrazálva, a gyűlölet sohasem tűnik el, csak megpihen.
További cikkek itt: Instinct şi Raţiune
Bibliográfia:
1. Franţa: antisemitismul face victime // de Bianca Andrieş. Adevarul.ro. 25 mai 2014
2. Конец формы Чернов М. Европа ищет «образ врага»
3. Опять евреи виноваты? // Татьяна Терновская. Известия. 12 февраля 2009
4. Антисемитизм в Германии — это психологическая защита от чувства вины // Елена Наймарк. Элементы. 27.10.09
5. Study reveals 20% of Germans are anti-Semitic // By BENJAMIN WEINTHAL. JERUSALEM POST. 01/25/2012
6. Germanii cred că Israelul este o ţară agresivă // 24 mai 2012
7. Anti-Semitism still common in Germany, study finds. A study by a government-appointed committee has found that 20 percent of Germans still harbor latent anti-Semitism // by Talia Ralph. Global Post. January 23, 2012
8. Mulţi tineri musulmani îi urăsc pe evrei, dar nici măcar ei nu ştiu de ce… // Scris de dw-world.de. 30 Martie 2009
9. Study reveals 20% of Germans are anti-Semitic // By BENJAMIN WEINTHAL. JERUSALEM POST. 01/25/2012
10. Антиантисемит. Вячеслав Кантор покидает Российский еврейский конгресс ради борьбы с антисемитизмом по всей Европе // Газета Коммерсантъ». № 22 (4077) от 07.02.2009
11. Vienna Jewish leader claims anti-Semitic incidents doubled in Austria in 2012 as part of wider EU problem // by Shari Ryness. European Jewish Press. 07/Jan/2013
12. Europe’s Inexorable March Towards Islam // by Soeren Kern. Stonegate Institute. December 29, 2011
13. Evreii din Danemarca, sfatuiti de autoritati sa nu iasa in evidentă // FrontPress. 15.12.2012
14. 3 adevăruri crude după atacul de la Toulouse // Semnele Timpului. 23 mar 2012/
15. Poll: ‘Anti-Semitic notions’ on rise among French, other Europeans // by Emily Alpert. Los Angeles Times, 21 Mar. 2012
16. France is a deeply racist country, and Toulouse will only make that worse. The French have transferred their resentments from Jews to Arabs // by Adrian Hamilton. The Independent. Friday, 23 March 2012
17. “Jihad Legia”: Suporterii polonezi acuzati de ANTISEMITISM! // FrontPress. 06.10.2011
18. Glucksmann A. Discursul urii. Bucureşti. Humanitas. 2007. 230 p. Imhoff R., Banse R. Ongoing Victim Suffering Increases Prejudice: The Case of Secondary Anti-Semitism // Psychological Science, 21 October 2009, online publication