Ki a legény, aki állja?

Vasárnap meglesznek a Romániában az őszi döntő elnökválasztási fordulókra nézve relevánsnak tekintett európai parlamenti választás eredményei.

A Cotroceni-ért eddig lezajlott kampányokkal ellentétben, amikor a politikai csatározás a belpolitika terepén zajlott, személyes leszámolások képét mutatva, ahogy az 2004-ben (Băsescu–Năstase) és 2009-ben (Băsescu–Geoană) történt, 2014-ben igazából a jelöltek külpolitikai teljesítménye fog számítani.

Románia következő elnöke mandátuma során először Vlagyimir Putyin agresszivitásával és a keleti határainknál zajló orosz expanzionizmussal fog találkozni. Teljesen felkészülten kell majd Cotroceni-be érkeznie, mert nem fognak mézeshetek a rendelkezésére állni. Az új államfő nem engedheti meg magának a luxust, hogy a munkahelyén tanuljon bele a dolgokba. Ugyanakkor olyan személynek kell majd lennie, aki meg tudja győzni stratégiai szövetségeseinket, hogy rendelkezik a jelenlegi kihívásoknak megfeleléshez szükséges tulajdonságokkal.

Függetlenül attól, mennyire dagonyázó jellegű lesz ez az elnökválasztási kampány, a választó fejéből nem lehet majd kitörölni azt a kérdést, amit a szavazólap lepecsételéséig folyamatosan fel fog tenni magának. Képes lesz-e szembeszállni Vlagyimir Putyinnal?

E kérdés fényében másképp néz ki a novemberi választás. Képzeljük el az országaikban a külpolitikai és biztonsági stratégiákat irányító két elnökön keresztül zajló lépéseket a geopolitikai sakktáblán és az Oroszország–Románia érdekütközéseket.

Ha a jelenlegi kínálatot nézzük, számíthatunk bizonyos helyzetekre. Az orosz táborban, nyilvánvalóan Vlagyimir Putyin lesz. A román táborban Victor Ponta. Hogyan lenne képes Victor Ponta szembeszállni Vlagyimir Putyinnal? És Crin Antonescu? Ugyanezt el lehet még képzelni Mihai Răzvan Ungureanuval, Cătălin Predoiuval, vagy Klaus Johannis-szal. És Elena Udrea, vajon ő boldogulna a Vlagyimir Putyinnal létrejövő konfrontációval?

Próbálják meg kiemelni a jelölteket a belpolitika grundverekedéséből és naponta zajló egymást gyalázásából. Kitől hallották a legartikuláltabb külpolitikai diskurzust? Van legalább egy, aki az elemzéseivel, prognózisaival, stratégiai értékeléseivel hívta volna fel magára a figyelmet?

Elmondta valamelyik jelölt nekünk, hogy pontosan mit fog tenni az ennyire aggasztó új nemzetközi helyzetben? Pontosan mit fog kérni az amerikai partnerektől? Pontosan mit fog felkínálni nekik? Kivel lesznek szorosabb kapcsolatai az Európai Unióban, ha már az európai választásról van szó? Miként erősíti majd meg a hadsereget, hogyan tesz majd szert új szövetségesekre?

A választóknak még nem szolgáltak ezekkel a válaszokkal. Jelöltjeinket teljesen más dolgok foglalják le intellektuálisan. Ostobának, tolvajnak, korruptaknak, majmoknak és hasonlóknak mondják el egymást. Lehet, hogy a mocskolódási körökön kívül a tisztelt jelöltek azokon a biztonsági és külpolitikai stratégiákon dolgoznak keményen a lámpa fényénél, amelyekkel a következő hetekben fognak bennünket elkápráztatni. Különben nem tudjuk másképp értelmezni a dolgokat, mint úgy, hogy egyikük sem tudja, mit kezdhet Vlagyimir Putyinnal. Talán más jelöltekre van szükségünk.