Gyakorlatilag a magyarellenes hangulatkeltés élére állt az RMDSZ-szel koalícióban kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) ez európai parlamenti (EP) választási kampányban.

Az már megszokottnak számít, hogy a párt parlamenti képviselője, Bogdan Diaconu lépten-nyomon a magyarok ellen uszít, azonban most Victor Ponta pártelnök-kormányfő is beállt a sorba. Ponta ugyanis a hétvégén Szatmár megyében, ahol az egyik választókerületben időközi választást kellett kiírni, arról beszélt: a román pártoknak össze kell fogniuk, különben az RMDSZ szerzi meg a mandátumot. Mint ahogy azért is összefogás szükséges, hogy 2016-ban ne az RMDSZ nyerje el Szatmárnémeti polgármesteri székét, valamint a Szatmár megyei közgyűlés elnöki tisztségét.

Ponta persze próbált ügyelni a látszatra, és nem „a magyarokról” beszélt, hanem az RMDSZ-ről, de kilóg a lóláb. Hiszen arra buzdított, hogy a jelenleg ellenzéki Nemzeti Liberális párt (PNL) támogatói is a kormányzó PSD jelöltjére szavazzanak annak érdekében, hogy a szintén kormányon levő magyar alakulat ne juthasson mandátumhoz. Ez túlmutat az egyszerű, pártok közötti versengésen, még ha az megszokott is, hogy koalíciós partnerek néha külön-külön méretkeznek meg a választásokon.

Külön érdekes egyébként, ahogy a PSD megpróbál úgy taktikázni, hogy a lehető legnagyobb hatalomra tegyen szert. Az a választókerület, amelyben most időközi választást tartanak, annak nyomán üresedett meg, hogy az ott két éve képviselővé választott Ovidiu Silaghi európai parlamenti képviselővé avanzsált. Silaghi a PNL politikusaként, de az akkor még létező, a PNL és a PSD által alapított Szociálliberális Unió (USL) színeiben szerzett mandátumot. Most viszont a kormányból azóta kilépett liberálisok legnagyobb meglepetésére átiratkozott a PSD-be, és a szociáldemokraták jelöltjeként indul. Ponta viszont – megtévesztendő a liberális párt szimpatizánsait – az USL jelöltjeként mutatta be Silaghit, azt sugallva, mintha a szövetség még létezne. A taktika ügyesnek tűnik, hiszen egyrészt tovább gyengíti egykori szövetségesét, elszippantva annak egyik legismertebb politikusát és választóit, miközben a „nemzetáruló” bélyeget is elkerüli azáltal, hogy a magyarok mandátumszerzése ellen emel szót.

Az, hogy a PSD miért tartja fontosnak, hogy felvállalja a magyarellenes retorikát, annak tudható be, hogy szeretné elkerülni, hogy magyarbérencnek, árulónak bélyegezzék, amiért közösen kormányoz az RMDSZ-szel, és különféle, a magyarok helyzetét javító intézkedésre tett ígéretet. Másrészt ugyanakkor a párttól egyáltalán nem áll távol a magyarellenes hangulatkeltés, hiszen az elmúlt években számos alkalommal tett tanúbizonyságot arról, hogy egyáltalán nem fogékony a magyar közösség igényeire. (Lásd a MOGYE magyar főtanszékei miatti kormánybuktatás, a székely zászló elleni hadjárat, valamint legújabban a koalíciós ígéretek sorozatos megsértése).
Ráadásul most még a magyar ügyekben a „párt öklének” számító Bogdan Diaconu is az átlagosnál uszítóbb hangnemben nyilvánult meg.

A héten megjelentetett blogbejegyzésében szélsőségesnek bélyegezte az RMDSZ-t, amiért az szerinte autonómiát akar, és azzal vádolta meg a szövetséget, hogy a román állam szétverése a célja. Ezért fontosnak nevezte, hogy az RMDSZ ne érje el az európai parlamenti bejutási küszöböt, és arra buzdította a románokat, hogy ennek érdekében minél nagyobb számban menjenek el szavazni. Emellett azzal vádolta meg az RMDSZ-t, hogy Budapest utasításaira figyel, Tőkés László Fidesz-listán való indulása kapcsán pedig egyértelműen kijelentette, hogy Magyarország Románia ellensége.

Persze tudjuk, hogy kampányban hajlamosabbak a politikusok a vaskosabb fogalmazásra, azonban a magyarellenes uszítás még ilyenkor sem elfogadható, ez ugyanis a későbbi hangulatkeltést is legitimálja. Különösen olyan esetben, amikor a magyar párt elvileg szövetségese a legszélsőségesebben uszító politikus pártjának, az általa ellenségnek nevezett ország pedig az EU-n és a NATO-n belül is Románia szövetségese.

A PSD részéről sem Ponta, sem Diaconu legfrissebb kijelentéseit nem lehet egyszerű kampány-megnyilvánulásnak tekinteni, mindkettő jóval túlmutat azon, hogy kampányoló politikusok nagyotmondásának tekintsük őket. Mindkettő a kisebbség-, konkrétan pedig a magyarellenes hangulatkeltés kirívó példájának minősül. Kérdéses, hogyan látja mindezt a kormányzati szerep előnyeit élvező, és a PSD-t partnerének tekintő RMDSZ vezérkara.