A kolozsvári városháza eddig képtelen volt távol tartani a Matyi-szobor füves talapzatától azokat, akik szívesen felmásztak a fűre. Leginkább a kisgyerekek élvezték a maradék főtéri zöldet, de koncerteken mindenki felmászott oda, aki jobban akarta látni a színpadot. (Újabban ezért kordonok mögé zárják Matyit, ha koncert van a téren.)
Na ennek vége – írnánk, de még nem tudjuk, hogy:
- megmarad-e a sövény a talapzaton;
- visszatartja-e majd a talapzathódítókat.
Mivel idén már lejárt az összes Mátyás-évforduló (január 24. – királlyá választják, február 23. – megszületik, március 29. – megkoronázzák, április 6. – elhalálozik), csak jövőre derül ki, hogy az addig vélhetőleg megbokrosodó sövény hogyan interferál a koszorúzásokkal. Persze megírjuk.
A bokrosítás természetesen nem oldotta meg a nagy kolozsvári etnikai konfliktust: a Iorga-idézetes táblát nem gyomlálták ki a fertilis talapzat közepéből. A románul tudók most már a sövény árnyékából betűzhetik ki, hogy a „győzedelmes királyt csak saját népe győzte le, amikor Moldovát akarta meghódítani”.
A másik tábla, amelyen négy nyelven szerepelnek a turistákat érdeklő információk, hogy ki készítette a szobrot, és mikor avatták fel, szintén a régi helyén maradt, kissé oldalt.
A sövényültetés csak ideiglenesen zavarta meg az egyetemistákat az ücsörgésben a szegélykövön. A plántáló munkások távoztával a diákok visszafoglalták évtizedes törzshelyüket.
Fotók: Szabó Tünde