A Jobbik, az Alekszander Dugin és Vlagyimir Putyin eurázsiaiságával társított magyar szélsőséges párt megpróbál etnikumok közötti feszültségeket kelteni Erdélyben. Jogosan merül fel a kérdés, hogy a Jobbik Oroszország parancsára vagy biztatására cselekszik-e a magyarok, a székelyek és a románok érdekeivel szemben. Bukarest reakciója azt sugallja, hogy igen. Annak példájaként, hogy a Jobbik bármit támogat, ami orosz, érdekes eset történt az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségében.
A Szvoboda, a moszkvai propaganda által a kijevi kormányzat „fasiszta és náci” jellegére példaként felhozott ukrán nacionalista párt abban megfigyelői tagsággal rendelkezett, de a Szvoboda oroszellenes viselkedését már tűrhetetlennek tartó Jobbik kérésére ettől a minőségétől is megfosztották.
A Jobbikot, melynek romániai betiltását a napokban kérte Traian Băsescu, a nyugati média szinte egyöntetűen „szélsőjobboldali” szervezetként írja le. Annak ellenére, hogy a Jobbiknak sok közös vonása van a fasizmussal és a nácizmussal, nem teljesen helyes ez a meghatározás. A következő idézet segíthet egy jobb leírás megfogalmazásában:
„Az európai (baloldali és jobboldali, egyaránt) forradalmi, nonkomformista mozgalmak új nemzedékén belül eltérő tendenciák vannak, egy részüknek pedig sikerült magas politikai pozíciókat szerezniük saját országukban. A Nyugat válsága napról napra mélyebb és kiterjedtebb lett, ezért számítanunk kell majd saját eurázsiai mozgalmunk erejének és befolyásának növekedésére a nyugati társadalmak legrosszabb elemeinek diktatúráját jelentő jelenlegi globális rend ellen.
Szövetségeseknek és barátoknak tartjuk mindazokat, akik mind a jobboldalon, mind a baloldalon elutasítják az amerikai hegemónia minden szféráját, az ultraliberalizmust, a stratégiai atlantizmust, az oligarchikus és kozmopolita pénzügyi elitek uralmát, az individualista antropológiát és az emberi jogok ideológiáját, valamint a nyugati típusú – kulturális, gazdasági, etikai, erkölcsi, biológiai stb. – rasszizmust és akik készek a multipolaritás, a társadalmi–gazdasági pluralizmus és a civilizációk közötti párbeszéd érdekében együttműködni az eurázsiai erőkkel.
Azok, akik a jobboldalon az Egyesült Államokat, a harmadik világ elleni fehér rasszizmust támogatják, akik antiszocialisták és liberálispártiak és akik készek együttműködni az atlantistákkal; valamint azok is, akik a baloldalon a Hagyományt, a vallás és a család szerves értékeit támadják és más társadalmi elhajlásokat hirdetnek – azok együtt vannak az ellenségek táborában.
Ahhoz, hogy győztesen kerüljünk ki a közös ellenség elleni harcból, félre kell tennünk – a bennünket még elválasztó – népeink közötti ősi gyűlöletet és elavult ideológiák közötti szembenállást. A győzelem után majd megoldhatjuk fennálló gondjainkat. Pillanatnyilag azonban MIND megpróbáltatásoknak vagyunk kitéve és MIND a jelenlegi világrend uralma alatt állunk. Mielőtt még ezekkel a másodlagos ügyekkel foglalkoznánk, fel kell szabadítanunk magunkat.
Nagyon örülök, hogy Vona Gábor, akivel találkoztam és aki a magyarországi Jobbik párt vezetője, ezt tökéletesen megérti. Egységesen kellene fellépnünk egy közös Eurázsiai Front létrehozásáért”.
Ezeket Alekszander Dugin, az eurázsiaiság – már híressé vált – ideológusa mondta, akit az utóbbi időben sokszor idéztek a Krím elleni orosz agresszió kapcsán és nem sokkal a Vona Gábor és Dugin közötti, tavaly tavaszi találkozó után hangzottak el, amikor a Jobbik vezetője – Dugin meghívására – beszédet tartott a Lomonoszov Egyetemen és első rangú orosz hivatalosságokkal találkozott.
Az idézet ideológiai és politikai szempontból egyaránt releváns. Anélkül, hogy részletes ideológiai elemzésekbe bocsátkoznánk, az Oroszország és Vlagyimir Putyin politikáját ma nagymértékben befolyásoló dugini „eurázsiai mozgalmat” és a Jobbikot a felvilágosodás által életre keltett bármiféle liberalizmus és modernség iránti gyűlölet és egy idealizált hagyomány és a világ modernitás előtti „organikus rend” iránti elkötelezettség köti össze. E tekintetben mind Dugin eurázsiasága, mind a Jobbik ideológiája inkább az al-Kaida iszlamizmusához hasonlít, mint a nyugati neonácizmushoz.
Valóban, Vona Gábor tavaly októberben, Törökországban, ahova szintén meghívták, hogy több egyetemi előadást tartson, üdvözölte a vérrokonságon (a magyarok türk eredetűek lévén, bár a Vona Gábor-féle emberek „turáni”-nak nevezik) túlmutató török–magyar testvériséget és kijelentette, hogy „az iszlám az emberiség utolsó reménysége”, kiváltva ezzel a német és görög neonácik dühét, akik számára a törökök jelentik a fő ellenséget. Mind Dugint, mind Vonát – az előbbit az Eurázsiasággal, az utóbbi a Turánizmussal – ugyanannak a premodern imperializmus helyreállításának a képe kísérti, ami miatt megegyeztek, hogy félreteszik a különbségeket és szövetkeznek a közös ellenség ellen: egyrészt az emberi jogok, individualizmus és kapitalizmus, másrészt az Egyesült Államok, Európai Unió és „atlantizmus” által képviselt nyugati liberalizmus ellen. Olyan nagy ez a gyűlölet, hogy a Lomonoszov Egyetemen tartott konferencián Vona Gábor azt állította, hogy „Amerika Európa torzszülöttje”, hogy „az Európai Unió az európai kontinens árulója, melyet Oroszország jobban képvisel, mint az EU” és hogy „Magyarországnak a következő években el kell döntenie, hogy az EU-ban marad, csatlakozik-e a kialakulóban lévő Eurázsiai Unióhoz, vagy függetlenné válik”. „Mindenesetre, tette hozzá a Jobbik vezetője, számunkra az első út (EU) nem járható, mert ott nincs semmilyen jövőnk. Fel kell majd karolnunk a transzcendens értékeket és el kell hagynunk a globális kapitalizmus mintáját”.
Moszkvai és teheráni finanszírozás?
A Jobbik vezetője, amikor a „globális kapitalizmus mintájá”-ról beszél, a nyugati kapitalizmusra gondol, de Orbán Viktor magyar és Victor Ponta román kormányfőhöz hasonlóan úgy tűnik, semmi baja nincs az orosz és a kínai kapitalizmussal. Vona Gábor egy török kiadványnak adott interjújában az Oroszországgal és Kínával meglévő kereskedelmi kapcsolatok szorosabbra vonását dicsőítette, ami jogos opció lehetne, ha nem árnyékolná be a közvetlenül Moszkvából történő pénzelések gyanúja. A brit sajtó 2010-ben arról számolt be, hogy a magyar titkosszolgálat és az ügyészség Oroszországtól kapott finanszírozások gyanújával folytatott vizsgálatot a Jobbik és Vona Gábor ellen, de sohasem hozták nyilvánosságra a vizsgálatok eredményeit. Senkit sem vádoltak meg és a Jobbikot annak ellenére hagyták tevékenykedni, hogy ismertté vált a Jobbik és Oroszország közötti kapcsolat. A kapcsolatot a Jobbik külpolitikai tanácsadójaként beállított Kovács Béla hozta létre, aki valójában az összekötő személy volt a moszkvai körökkel. Kovács Béla megfelel a posztkommunista szekus profiljának, ugyanis a kommunista Magyarország külkereskedelmi képviselője volt Moszkvában, majd a két ország közötti üzleti vállalkozásokkal foglalkozott. Ha a Jobbik kapott orosz finanszírozást, akkor ez a volt titkosszolgálati hálózatokon keresztül történt és a magyar hatóságok nem tudták vagy nem akarták ezt nyilvánosságra hozni.
Az ügyészek által akkoriban felvetett másik gyanú az iráni ajatollahok rezsimjével meglévő kapcsolatokra és lehetséges finanszírozásokra vonatkozott. Hivatalosan ezt a hipotézist sem erősítették meg, nyilvánosan csak annyit lehet elmondani, hogy a Jobbik képviselői mindenféle Teheránban megrendezett antiszemita konferenciákon vesznek részt.
De ha van valami, ami – akárcsak közvetetten is – bizonyítja, hogy a Jobbik bármit támogat, ami orosz, az egy olyan epizód, amire 2012 végén, 2013 elején került sor az úgynevezett Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségében, az Európai Unión belüli nacionalista szervezetek koalíciójában. A Szvoboda, a moszkvai propaganda által a kijevi kormányzat „fasiszta és náci” jellegére példaként felhozott ukrán nacionalista párt megfigyelői tagsággal rendelkezett, de a Szvoboda oroszellenes viselkedését már tűrhetetlennek tartó Jobbik kérésére ettől a minőségétől is megfosztották.
Propaganda és cselekvés
Miközben egyre többen hasonlóságot látnak a Krím Oroszország általi annektálása és az Anschluss (Ausztria náci Németország általi bekebelezése) között, többek között Andrej Zubov orosz professzor a Vedomosztyiban közölt egyik cikkében, illetve Ukrajna főrabbija, Jakov Dov Bleich is, Moszkva folytatja a „kijevi fasiszták”-ról szóló propagandáját.
Az Ukrajna visszahódításáért folytatott offenzívával kapcsolatos orosz propaganda mechanizmusait a Yale Egyetemen oktató Timothy Snyder amerikai történész fedte fel a legjobban, aki a The New York Review of Books legutóbbi három számában közölt terjedelmes cikkeiben hibátlanul feltárta az orosz agresszió mögött álló dugini eurázsiaságot; lebontotta az orosz propagandaépítményt, Moszkvában találva meg e konfliktus fasiszta dimenzióját és megmutatta Putyin eltorzult világát, amelyről Angela Merkel beszélt. Snyder a szerzője egy rendkívül értékes könyvnek a kelet-európai náci és kommunista Holokausztról – Bloodlands, Europe Between Hitler and Stalin – és valószínűleg most ő a Kreml első számú ellensége, mint Andrei Pleşu a jelenlegi román rezsim számára. Snyder, ugyancsak az Anschluss-szal felállított párhuzammal, megállapította, hogy Putyin az elismert nemzeti határokat ugyanúgy önhatalmúlag váltotta fel a Volksgenossen-nel, az „etnicitás”-sal, vagy az azonos vérűek egységével, ahogy azt Hitler is tette Ausztria, a Szudéta-vidék és aztán egész Csehország annektálása érdekében. Snyder a propaganda Hitler és Putyin általi használatában is hasonlóságokat lát, mindketten azt állítva, hogy a német/orosz etnikumúak jogait és/vagy integritását védik ott, ahol azokat senki sem fenyegette (az ukrajnai események alatt meggyilkolt egyetlen orosz állampolgár egy mesterlövészek által lelőtt Janukovics-ellenes tüntető volt). És akkor, teszi fel a kérdést az amerikai professzor, mire jó ez a propaganda? „A legnyilvánvalóbb válasz az, hogy a propaganda a terep háborúra történő előkészítésének technikai célját szolgálja ki”. Pontosabban, „a propagandának van egy fontosabb és mélyrehatóbb funkciója”, mint egyszerűen a valóság eltorzítása. „A propaganda, legalábbis a Szovjetunió idején, nem volt egyszerűen a valóság egy szerkesztett változata, hanem sokkal inkább egy másik valóság létrehozására irányuló próbálkozás létfontosságú eleme”, írja az amerikai professzor, aki arra biztat minket, hogy az ukrajnai orosz propagandában vegyük észre ugyanezt a célt.
De ha a Jobbik és propagandagépezete ennyire hangosan nyilvánul meg Erdélyben, akkor ebben Oroszország kezét kell látnunk, mely az etnikai kritériumok szerinti autonómia követelésén keresztül egy másik valóságot próbál létrehozni? A Jobbik Oroszország ügynöke lenne Romániában? A legutóbbi marosvásárhelyi, bukaresti fejlemények, valamint Tőkés László abszurd brüsszeli nyilatkozata, amiben Székelyföldet a Krímhez hasonlítja, azt sugallja, hogy ez elképzelhető.
Mit nem mond el Băsescu?
Románia elnöke a keddi nyilatkozatában azt mondta: „Tegnap azt láttam, hogy a magyarországi szélsőséges párt, a Jobbik csúcsszinten képviseltette magát. Azt hiszem, eljött az ideje, hogy véget vessünk e párt tevékenységének Románia területén és nyilvánosan kérem Románia kormányától és Parlamentjétől egy olyan jogszabály elfogadását, amellyel megtiltják e párt tagjainak és vezetőinek jelenlétét Románia területén. Ez egy szélsőséges párt, mely nem az egységes Európa, hanem saját kisszerű érdekei iránt érez felelősséget. Európában tapasztalható a szélsőséges pártok súlyának növekedése, és ha Magyarország képtelen ellenőrzés alatt tartani őket, akkor legalábbis Románia területén nincs mit keresniük. A legközelebbi CSAT-ülésen lesz egy rendkívül alapos megbeszélésünk, mert a szabadság, a demokrácia, a mozgásszabadság, a szólásszabadság nem terjedhet ki addig a szintig, amikor szélsőséges megközelítésekkel rosszat teszel másoknak, a Jobbik pedig egy szélsőséges párt, amelyet még a budapesti kormányon lévők is szégyellnek és nem szövetkeznek velük, így nem tudom, mi miért kellene szégyellnünk kidobni őket, vagy megakadályozni őket, hogy bejussanak Romániába. A marosvásárhelyi viselkedésük indokol egy ilyen lépést a Jobbik ellen”. Említésre méltó a „nem az egységes Európa, hanem a kisszerű érdekei iránt érez felelősséget” megfogalmazás, ami azt jelenti, hogy a Jobbik Moszkva érdekeit szolgálja. Másnap, szerdán, Victor Ponta kirohanása után, aki azzal vádolta az elnököt, hogy el akarta orozni a dicsőséget, miután a kormány tájékoztatta, javasolni fogja Vona Gábor nemkívánatos személlyé nyilvánítását, Traian Băsescu fontosnak tartotta megjegyezni: „én bizonyos mindenhonnan, más országokból származó pártok Románia területén végzett szélsőséges tevékenységeinek a szélesebb spektrumát tartom szem előtt, akár a Jobbikról, akár a Magyar Gárdáról beszélünk. Tehát elég sok minden van, amin el kellene gondolkodnunk”. Vona Gábor tegnap közzétett egy bejegyzést a Facebook-on, amelyet a bukaresti vezetőkhöz intézett, azt mondva, hogy két lehetőség van: vagy félrevezették Victor Pontat és Traian Băsescut, vagy alacsony színvonalú magyarellenes játékot űznek.
Az államfő válaszul kijelentette, Románia „nagyon jól tudja, mit csinál a Jobbik” Romániában, napirenden lévén, többek között, e párt és vezetője antiszemita tevékenységével is. Băsescu tegnap Cotrocenibe hívta Pontát, a belügyminisztert és a hírszerző szolgálatok vezetőit, ami újabb jele annak, hogy a kérdés – valószínűleg – kiterjedtebb. Ennek ellenére az egyik legnehezebb kérdés a román média és pártok azon hajlama, hogy politikai célokból felszítsák az etnikumok közötti feszültségeket. Az RMDSZ-nek minden joga megvan arra, hogy együttkormányozzon a PSD-vel, mint ahogy megtehette a PDL-vel is és felelőtlenség ezt arra felhasználni, hogy a magyarokat és a PSD-t démonizálják, vagy ellenkezőleg, hogy mentségeket találjanak Moszkva romániai ügynökeinek tevékenységére.