Ismét „megtalálta” Tőkés Lászlót a magyar önrendelkezési törekvéseket vehemensen elutasító román politikum és média. Az európai parlamenti képviselőt, egyben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökét a hétfői marosvásárhelyi autonómia-megmozdulás kapcsán vádolják ismét szélsőségességgel, mivel a tüntetéssel egy időben az EP strasbourgi székházában megtartott plenáris ülésen az autonómia mellett állt ki, felszólalásában a román államnacionalizmus asszimilációs politikájáról beszélt, a székelyföldi magyarság helyzetét pedig a krími tatárokéhoz hasonlította.
A vásárhelyi autonómiatüntetés miatti amúgy is felfokozott hangulatban Tőkés kijelentésére azonnal „rárepült” a média, bírálva őt, Victor Ponta miniszterelnök pedig külön megköszönte az RMDSZ-nek, hogy nem vette őt fel az EP-listájára.
A sajtó egy része szinte hisztérikus hangnemben reagált az ügyre, de még az olyan, mérsékeltebbnek tekinthető sajtóorgánumok is beszálltak a Tőkés elleni hangulatkeltésbe, mint az Adevărul. A román sajtó és politikum teljesen kiforgatja a szavait, és igyekeznek olyan értelmet kölcsönözni neki, mintha támogatná az Ukrajna elleni orosz katonai agressziót, és a Krím elszakadási törekvéseit.
Az Adevărul egészen odáig ment, hogy egy egykori magas rangú kémelhárítót idéz, illetve Ioan Talpeşt, a külügyi hírszerzés egykori vezetőjét is megszólaltatja. A konklúzió: Tőkést a budapesti, vagy a moszkvai hírszerzés irányítja, illetve olyan álláspont is van, miszerint mindkettő. A szentencia: Tőkés László hazaáruló, illetve hogy az 1989-es forradalmat Budapest és Moszkva vezényelte le, ők faragtak hőst Tőkés Lászlóból.
A helyzet arra enged következtetni, hogy a román hatalom ismét csak szélsőségesnek, illetve idegen érdekek képviselőjeként beállítva próbálja diszkreditálni Tőkést, illetve az általa képviselt önrendelkezési mozgalmat, valamint magát az autonómia eszméjét. A logika egyszerű: ha az autonómiát legvehemensebben képviselő romániai magyar politikus szélsőséges, sőt idegen kém, akkor az autonómia csakis káros lehet az ország számára, megkérdőjelezi annak területi egységét, és előbb-utóbb Erdély elszakadásához vezethet.
Moszkva azzal az ürüggyel szállja meg a Krímet, hogy megvédje az ott élő orosz állampolgárokat, illetve orosz nemzetiségű polgárokat „az ukrán nacionalistáktól.” Az ügyben hangadónak számító román média és politikusok most úgy kísérlik beállítani Tőkés nyilatkozatát, mintha ő ezt a lépést pártolná, és az orosz beavatkozással értene egyet.
Eközben Tőkés a legkevésbé sem az orosz agresszió, vagy Ukrajna szétdarabolása mellett állt ki. Éppen hogy egy olyan ukrajnai közösséget hozott fel példaként, amelyet a most is agresszorként fellépő Oroszország a történelem során számos alkalommal megalázott, deportált, így saját szülőföldjén immár 12 százalékos kisebbségbe került. A krími tatárok a mostani konfliktusban teljes mellszélességgel Ukrajna területi szuverenitását védelmezik, és ellenzik a krími oroszok elszakadási szándékait, mert tartanak attól az Oroszországtól, amely miatt a történelem során már amúgy is rengeteget kellett szenvedniük. Tőkés nyilatkozata éppen hogy Oroszországot állítja párhuzamba Romániával, mint olyan hatalmat, amely az általa megszerzett területeken élő őshonos közösség felszámolására, elsorvasztására törekszik.
Persze ez a román fülek számára egyáltalán nem hangzik túl jól, ezért most igyekeznek azt a korábbi vádat igazolni Tőkés kijelentésének félremagyarázásával, hogy autonómiapárti nyilatkozatai csupán a szeparatizmust próbálták palástolni.
Az előzmények ismeretében az idei választási kampányban számos román politikus részéről várható még hasonló hangvételű támadás Tőkés, illetve a magyar autonómiatörekvések ellen, amelyeket a krími példa alapján igyekeznek elszakadásra tett törekvésként beállítani. Ugyanakkor ezen nyilatkozataikkal éppen hogy ellenkező hatást érhetnek el, mint amit szeretnének. A Tőkés elleni folyamatos, szélsőséges hangvételű támadásokkal – például most ismét csak megpróbálják elvitatni tőle az 1989-es forradalom kirobbantásában szerzett érdemeit – ismét csak a mellette való kiállásra késztethetik a romániai magyarokat, akik az EMNT-elnökre, illetve az autonómiaigényekre zúduló román nacionalista össztűzben még elszántabban, és nagyobb tömegben foglalhatnak állást az önrendelkezés követelése mellett.