Ezt a kijelentést alig négy nappal később az Európai Bizottság elnöke, Jose Manuel Barroso nyilatkozata követte, aki szerint nagyon nehéz, ha nem éppen lehetetlen lenne az automatikus csatlakozás az Európai Unióhoz egy független Skócia számára.
A skót nacionalista vezetők dühösen reagáltak és azzal vádolták a londoni unionista politikusokat, hogy nyomást akarnak gyakorolni a skóciai választókra, Barrosót pedig hamis összehasonlításokkal, amikor Spanyolország példájára hivatkozik, mely nem ismerte el Koszovó függetlenségét és így megvétózhatja ezen állam/tartomány EU-csatlakozását.
A kampány eddig effektív módon egyetlen véleményt tükrözött, az igenét – ennek legfőbb képviselője az edinburghi kormány vezetője, a Skót Nemzeti Párt (SNP) elnöke, Alex Salmond volt.
A tisztséget 2007 óta betöltő és az SNP-t 2011-ben, az edinburghi parlamenti választáson elsöprő győzelemre vezető Salmond rendkívül karizmatikus személynek számít Skóciában, aki mellett a politikai ellenfelei valósággal eltörpülnek.
A nagy unionista pártok – a Konzervatív, a Liberális Demokrata és a Munkáspárt – gyakorlatilag észrevétlenek maradtak a szeptember 18-i népszavazásért folyó kampányban.
David Cameron brit kormányfő, aki egyben a Konzervatív Párt vezetője is, csak nemrég intézett felhívást az Egyesült Királyság fenntartása érdekében. De ezt a London keleti felében lévő olimpiai parkban tette, ami Salmondot arra késztette, hogy „nagy gyává”-nak nevezze, aki nem jön el Skóciába vitát folytatni vele a függetlenség mellett vagy ellen szóló érvekről.
Az igazság az, hogy Salmondnak nagyon éles nyelve van, és a „londoni elitek” elleni támadásai sokkal nagyobb visszhangra találnak Skóciában, mint az unionisták felhívásai.
Salmond gyakran folyamodik a sokkal láthatóbb érzelmi hatásokat kiváltó történelmi vagy kulturális érvekhez.
Ezen kívül az igen-kampány homogén, a Skóciát csaknem hét éve, eléggé sikeresen kormányzó SNP köré csoportosított, míg a nem-kampány valójában három párt konjukturális szövetségén alapszik, amelyek amúgy egymás riválisai és amelyekben,az Egyesült Királyság megőrzésének óhaján kívül nincs túl sok közös pont.
Eddig gyakorlatilag minden közvélemény-kutatás (http://ukpollingreport.co.uk/scottish-independence-referendum) az unió megőrzését támogató többséget jelzett, de most, hogy a kampány kezd felgyorsulni, nehéz kiszámítani a választói magatartás alakulását.
Egy kis történelem
A népszavazást az 1314. június 24-i bannockburni csata után 700 évvel tartják, amikor a skót király testvére, Edward Bruce legyőzte II. Edvárd angol király hadseregét, és ez a győzelem döntő lépést jelentett Skócia Angliával szembeni függetlensége felé.
Ez a függetlenség 1707-ig tartott, amikor az edinburghi parlament megszavazta az Angliához való csatlakozást és feloszlatta önmagát. A két korona egyesülése már 1603-ban megtörtént, amikor Skócia királya, VI. Jakab Anglia I. Jakab királya is lett. Salmond különben egy független Skócia esetében is megtartaná az egyesített monarchiát.
Skóciában 1979-ben népszavazást tartottak a decentralizálásról („devolúció”), amit 51,6 százalékos aránnyal fogadtak el, de minthogy a részvételi arány nem haladta meg a választói jegyzékben szereplő személyek 40 százalékát – ezt a feltételt a westminsteri parlament szabta –, a népszavazás elbukott.
1997-ben újabb népszavazást tartottak, melynek során a szavazók csaknem háromnegyede támogatta az edinburghi parlament újraalakítását.
1999-ben tartották meg az első választásokat e parlamentre vonatkozóan, az első helyen a Munkáspárt végzett (akárcsak 2003-ban), míg 2007-ben és 2011-ben (abszolút többséggel, bár Skóciában arányos képviselet van) pedig az SNP végzett az első helyen.
A gazdasági kérdés
Skócia Parlamentje elég jelentős hatalmat kapott: kizárólagos hatáskörök az oktatás, az egészségügy, a közlekedésügy, a környezetvédelem, a művelődés terén, valamint jogot arra, hogy +/- 3 százalékos mértékben módosítsa a (jelenleg 20 százalékos) jövedelemadó mértékét. Salmond és a SNP számára ez nem volt elegendő, kizárólagos hatáskört kívánnak az adópolitika terén.
A függetlenség ellenfelei arra hívták fel a figyelmet, hogy Skóciában jelenleg 20 százalékkal magasabb a központi költségvetésből való, egy főre eső részesedés, mint Angliában.
Skóciának 5,3 millió lakosa van (az Egyesült Királyság népességének kb. 8 százaléka), Edinburgh pedig fontos pénzügyi központ, ahol számos bank és pénzügyi cég tevékenykedik.
A brit pénzügyminiszter, George Osborne nemrég azt mondta, egy független Skócia nem tarthatná meg saját pénzeként a fontot, mert az Egyesült Királyság többi részében élő adófizetőknek nem kötelességük támogatni egy idegen ország pénzét. Emlékeztetett az euróövezetben kialakult gondokra és értésre adta, hogy eltérő adórendszerek mellett nem lehet egységes pénznem.
A SNP szociáldemokrata pártnak számít és sokkal nagyobb mértékben újraosztó adópolitikát tervez, mint amilyet jelenleg a westminsteri parlament alkalmaz. Salmond azzal válaszolt Osborne-nak, hogy a különálló skót pénz többletadót jelentene az Egyesült Királyság többi részének azon üzletemberei számára, akik Skóciával üzletelnek.
Európai visszhangok
De íme, a skót nacionalisták európai szinten is szertefoszlani látják a függetlenség felé vezető gondtalan átmenettel kapcsolatos reményeiket.
Az Európai Bizottság vezetője értésükre adta, hogy az EU részéről nem számíthatnak kedvezményekre. Az SNP gyakorlatilag Skócia (melynek lakosságszáma Dániáéhoz vagy Szlovákiáéhoz hasonló) automatikus újracsatlakozását szeretné, de Barroso azt mondja, erre a csatlakozásnak mind a 28 tagállammal történő újratárgyalása nélkül nincs mód.
Bár Skóciával nincs különösebb gond, mivel a 41 éve EU-tag Egyesült Királyság része, az első állam lenne, mely kiválna az Unió tagállamai valamelyikéből, és így precedenst teremthet
A skóciai fejleményeket minden bizonnyal nagy figyelemmel fogják kísérni Katalóniában, ahol 2014. november 9-én akarnak egy Spanyolország által el nem ismert népszavazást tartani az önrendelkezésről. És nemcsak Katalónia részéről, mivel Baszkföldön, de még Belgiumban is vannak elszakadási törekvések, ez utóbbiban a flamand közösség részéről.
Bizonytalanság
Egyetlen dolog biztos: 2014. szeptember 18-án minden, legalább 16 éves (ami premier az Egyesült Királyságban, ahol 18 év a választójog korhatára), Skóciában állandó lakhellyel és valamilyen EU-tagállam állampolgárságával rendelkező személynek véleményt mondhat arról, hogy Skócia legyen-e független vagy sem.
Ezen túlmenően minden bizonytalan, úgy az igenek, mint a nemek győzelme esetén. Salmond bejelentette, hogy 2016. március 24-én kívánják kikiáltani a függetlenséget, a londoni hatóságokkal folytatott tárgyalások után.
Nem világos, hogy amennyiben a népzavazáson elutasítják a függetlenséget, újabb módosulásokat szenved-e el Skócia Egyesült Királyságon belüli jogállása, egy még nagyobb decentralizálás értelmében.
Mások az ország teljes föderalizálását kérik, és Anglia parlamentjének de facto létrehozását a westminsteri parlamenten belül.
A westminsteri skót parlamenti képviselőknek jelenleg joguk van Angliára vonatkozó ügyekben szavazni, de az angol képviselőknek nincs joguk olyan ügyekben dönteni, amelyek az edinburghi parlament kizárólagos hatáskörébe tartoznak.
Ennek az anomáliának – „The West Lothian Question” – a kijavítását akarják azzal, hogy megvonják a westminsteri skót képviselőktől az Angliára vonatkozó ügyekben történő szavazás jogát.
Jelenleg a függetlenséget ellenzők vannak előnyben. De nem lehet tudni, miként alakul majd a skóciai választók véleménye és hogy a kívülről (az Egyesült Királyság maradéka vagy az EU részéről) érkező, függetlenségellenes beavatkozásoknak nem lesz-e bumeránghatásuk. Mindenesetre hét nagyon érdekes hónap következik, nemcsak Skócia, hanem az Egyesült Királyság és – miért ne? – az egész EU számára.