// 2025. július 18., péntek // Frigyes

Nyolcadik fejezet: Ulma Rakulsa teje

// HIRDETÉS

A Comandante nem csak egy alkalommal látogatott meg Hannibal Mogles ölmester, a drágalátos cicuskája halálát követően. Ami azt illeti, egy idő után elég rendszeresek lettek ezek a vizitek.

Az első hónapokban még heti egy-két alkalommal nézett be, de azután már szinte naponta betoppant egy villámlátogatásra. Volt hogy a kávéját sem itta meg, csak mondta a magáét, mint a pereces. Az elején arra számítottam, hogy keresztkérdéseivel összezavarva rá akar venni, hogy bevalljam a macskagyilkosságot, ám ahelyett, hogy ellenségesen viselkedett volna velem, a Comandante annál barátságosabb, hízelgőbb hangot ütött meg, minél többet dolgoztak a kémei a házam táján.

Ezt persze csak most, utólag tudom; visszatekintve látom csak át az egészet: hogyan kezdett behálózni hízelgéseivel, majd később fenyegetéseivel az a varangyos béka, hogy legvégül rávegyen arra, amit akar.

Ám erről később.

Azt hiszem az olvasó – ha ugyan lesz olvasója a történetemnek – erre még nincs felkészülve. Jobb, ha előbb leírom mindazt, ami odáig vezetett. Nem mintha magyarázkodni akarnék vagy értelme lenne a magyarázkodásnak. Inkább csak magamban igyekszem tisztázni a történteket.

Kelta Seneca nem szívlelhette a Comandantét, így az elején Theodort kértem meg: fogja vissza haragos kutyámat, amikor az öreg megjelenik. Egy idő után azonban Theodor is egyre indulatosabb lett a Comandante jelenlététől, így olyan eszközhöz kellett folyamodnom, ami természetem ellen van: láncra kellett kötnöm a szerencsétleneket. A csűr előtti körtefa törzséhez láncoltam hát ilyenkor a sértődött Kelta Senecát, és ugyanahhoz a körtefához bilincseltem szegény rabszolgámat is, nehogy rátámadjanak a vén bolondra, hiszen az mindannyiunk vesztét jelentette volna.

Bűntudat emésztett a láncok miatt, de azzal nyugtattam magam, hogy az ő érdekükben teszem, amit teszek.

Szerencsére a kis Négylábú Rózával könnyű volt a helyzet: nagyon engedelmes jószágot festettem. Az elején beszélni ő sem igen tudott, de tanulékony volt, hamar elsajátította a szavak fortélyát, és bár igen sajátos nyelvtani szabályrendszerrel dolgozott, elég könnyű volt vele szót érteni. Unalmas estéimen – amikor épp nem Ulma Rakulsa tekintélyes tőgyeivel játszadoztam – hosszas beszélgetéseket folytattam vele Kolumbusz Kristóf tévedésének jelentőségéről.

Ha a Comandante a testőreivel és Natália Luxszal az oldalán betoppant, a kis Négylábú Róza zokszó nélkül elrejtőzött az ágyam alatt berendezett kuckójába, amelyet a rajzaival és mókuskoponyákkal bélelt ki, hogy minél otthonosabban érezhesse magát. Szerettem a teremtményem rajzait – nagyon tehetséges volt az istenadta.

A kislányaim érkezésével ugyanakkor a gondjaim is gyarapodtak. Jóval több bivalytejet voltam kénytelen azontúl rendelni szomszédomtól, Ulma Rakulsától, aki állítólag a saját emlőinek tejét is belekeverte a jószágai tejecskéjébe, ezért volt annyira ízletes és kelendő a portékája. Szerettem volna ugyanakkor azt is, ha Ulma megőrzi a titkomat, így már semmiképpen nem volt elegendő a pénzbeli fizetség. Tudtam, régóta szemet vetett rám, így aztán – a kislányaim érdekében – magam is megkóstoltam Ulma Rakulsa emlőinek tejét.

Azt sem igen mondhatnám, hogy utólag megbántam volna a dolgot.

Natália Lux váratlan magánlátogatása után – amikor megkért, rajzoljam le háromcsövű fegyverének tervét – minden esetre a raktáramon lévő festményeimet egytől egyig lemázoltam fehér festékkel, nehogy újabb furcsaságok történjenek. Hófehér vásznak vettek körös-körül a házban, és azok a hófehér vásznak olyanok voltak, mint a meggyilkolt műveim kísértetei, így aztán hamar ellenem fordultak, és elkezdtek kísérteni ezek az én hófehér vásznaim. Bűntudat emésztett, aludni, enni hetekig alig tudtam; ha nem lett volna Ulma Rakulsa teje, nem is tudom, hogyan vészeltem volna át a dolgot. Egy alkalommal, amikor fáradtan és kielégülten Ulma emlőire roskadtam, véletlenül olyan mélyen préseltem közéjük a fejemet, hogy egyszer csak a teljes és fenséges sötétségben találtam magamat. Ez nem egyszerűen a fény hiánya volt, hanem egy mindentől külön létező közeg, amely barátságosan fonja köréd magát, mint egy hízelgő mostohaanya, mielőtt alattomosan beléd fojtja az utolsó lélegzetedet. A fény és a hang teljes hiányában hamar megértettem, hogy a Föld határain kívülre tévedtem, abba a félelmetesen megnyugtató ismeretlenbe, amely legbelül mindannyiunkat foglalkoztat.

Akkor döntöttem el, hogy megfestem azt a sötétséget.

Nem egyszerűen egy koromfekete vásznat akartam azonban festeni, hanem a sötét rétegeit, mélységeit akartam valamiképpen láttatni, egy olyan képet létrehozni, amely befogadja, körbeöleli a szemlélőjét. Bevallom, titokban azt reméltem, hogy ez a képem is „életre kel”: borítson hát be kívül is az a megnyugtató sötétség, ami a bensőmet már egyre jobban birtokába vette.

A hagyományos festékek azonban nem elégítették ki az igényeimet, így kénytelen voltam a magam útját járni. A kis Négylábú Róza mókusainak vére, Ulma bivalyainak fekáliája, Theodor (akkor még) koromfekete hajszálai – csak néhány azok közül a dolgok közül, amelyekből megpróbáltam kisajtolni a sötétség színét.

Így aztán a fehér szellemvásznak után a fekete szellemvásznak között bolyongtam naphosszat, rögeszmésen újabb és újabb főzetekből nyert festékekkel kísérletezve. Hófehér bőrű leányaim testét is feketére mázoltam ezekkel a főzetekkel – hadd lássam mozgás közben is az anyagot, hiszen akkor már tudtam: a sötétség egyáltalán nem statikus.

Rendszerint késő éjszakáig keményen dolgoztam ezekben a hónapokban. A ház levegőjét gyakorta belengték a boszorkányfőzetek nyomasztó párái, így munka közben gyakran ki kellett mennem az udvarra, hogy kiszellőztessem a fejemet.

Egy ilyen éjszakai pihenő alkalmával botlottam bele az Ismeretlen Katonába, aki épp át akart osonni az udvaron.

Ahogy a félhomályban végigpillantottam számtalan anomáliától szenvedő testén, majd tekintetem az arcára tévedt, valósággal meghűlt bennem a vér, és miközben elájultam, arra gondoltam, hogy most biztosan meghalok.

Miután Theodor nagy nehezen felpofozott, percekig nem tudtam még teljesen magamhoz térni a rémülettől. Amikor végül el tudtam mesélni, mit láttam, és megkérdeztem a zavart fiút, tud-e a dologról valamit, Theodor csak a fejét ingatta, és a vállát vonogatta – de én szinte biztos voltam benne, hogy hazudik nekem.

Vázlatok a sötétséghez
Vázlatok a sötétséghez

A szerzőről

Költő, újságíró, a Főtér szerkesztője. Az itt, folytatásokban közölt történet a képzelet szüleménye.
// HIRDETÉS
Különvélemény

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Sánta Miriám

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

// HIRDETÉS
Nagyítás

Kovács Csenge: „Más ember lettem az Annapurna-körút után”

Varga László Edgár

A 24 éves érmihályfalvi lány nepáli kalandjai egy Instagram-bejegyzésre írt e-maillel kezdődtek.

Miért maradt ki Gheorghe Funar a versből? – interjú Korpa Tamás költővel

Varga László Edgár

A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
„Cseppenként tesz idegronccsá a Lyme-kór”
Főtér

„Cseppenként tesz idegronccsá a Lyme-kór”

A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.

Elbocsátások az egyik legnagyobb tejfeldolgozónál: több erdélyi telephelyét is bezárhatja a holland multi
Krónika

Elbocsátások az egyik legnagyobb tejfeldolgozónál: több erdélyi telephelyét is bezárhatja a holland multi

Közel félszáz romániai telephelyének bezárása mellett döntött a FrieslandCampina vállalat a Profit.ro gazdasági portál értesülései szerint.

Ilie „Boló” Bolojan előtt két ­út áll a kudarc felé
Főtér

Ilie „Boló” Bolojan előtt két ­út áll a kudarc felé

Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…

Kiskorú vesztette életét a gyimesközéploki vonatbalesetben
Székelyhon

Kiskorú vesztette életét a gyimesközéploki vonatbalesetben

Egy 15 éves fiú életét vesztette abban a balesetben, melynek során vonat sodort el egy autót a gyimesközéploki Antalokpataka településen, szerdán délelőtt.

Román nyelvűre cserélték két bánsági település kétnyelvű helységnévtábláját, panaszt nyújtottak be miatta
Krónika

Román nyelvűre cserélték két bánsági település kétnyelvű helységnévtábláját, panaszt nyújtottak be miatta

Kizárólag román nyelvűre cserélték két Temes megyei település, Magyarszentmárton és Szerbszentmárton eddig kétnyelvű helységnévtábláját.

Vonat sodort el egy autót Gyimesközéplokon, mentőhelikoptert is riasztottak
Székelyhon

Vonat sodort el egy autót Gyimesközéplokon, mentőhelikoptert is riasztottak

Vonatbaleset történt Gyimesközéplokon, Antalokpataka településen szerdán dél körül. Hárman sérültek meg, egyikük súlyosan, ezért mentőhelikopter is a helyszínre érkezett.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Sánta Miriám

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

// HIRDETÉS
Nagyítás

Kovács Csenge: „Más ember lettem az Annapurna-körút után”

Varga László Edgár

A 24 éves érmihályfalvi lány nepáli kalandjai egy Instagram-bejegyzésre írt e-maillel kezdődtek.

Miért maradt ki Gheorghe Funar a versből? – interjú Korpa Tamás költővel

Varga László Edgár

A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.

// HIRDETÉS