// 2025. július 5., szombat // Emese, Sarolta

Nyolcadik fejezet: Ulma Rakulsa teje

// HIRDETÉS

A Comandante nem csak egy alkalommal látogatott meg Hannibal Mogles ölmester, a drágalátos cicuskája halálát követően. Ami azt illeti, egy idő után elég rendszeresek lettek ezek a vizitek.

Az első hónapokban még heti egy-két alkalommal nézett be, de azután már szinte naponta betoppant egy villámlátogatásra. Volt hogy a kávéját sem itta meg, csak mondta a magáét, mint a pereces. Az elején arra számítottam, hogy keresztkérdéseivel összezavarva rá akar venni, hogy bevalljam a macskagyilkosságot, ám ahelyett, hogy ellenségesen viselkedett volna velem, a Comandante annál barátságosabb, hízelgőbb hangot ütött meg, minél többet dolgoztak a kémei a házam táján.

Ezt persze csak most, utólag tudom; visszatekintve látom csak át az egészet: hogyan kezdett behálózni hízelgéseivel, majd később fenyegetéseivel az a varangyos béka, hogy legvégül rávegyen arra, amit akar.

Ám erről később.

Azt hiszem az olvasó – ha ugyan lesz olvasója a történetemnek – erre még nincs felkészülve. Jobb, ha előbb leírom mindazt, ami odáig vezetett. Nem mintha magyarázkodni akarnék vagy értelme lenne a magyarázkodásnak. Inkább csak magamban igyekszem tisztázni a történteket.

Kelta Seneca nem szívlelhette a Comandantét, így az elején Theodort kértem meg: fogja vissza haragos kutyámat, amikor az öreg megjelenik. Egy idő után azonban Theodor is egyre indulatosabb lett a Comandante jelenlététől, így olyan eszközhöz kellett folyamodnom, ami természetem ellen van: láncra kellett kötnöm a szerencsétleneket. A csűr előtti körtefa törzséhez láncoltam hát ilyenkor a sértődött Kelta Senecát, és ugyanahhoz a körtefához bilincseltem szegény rabszolgámat is, nehogy rátámadjanak a vén bolondra, hiszen az mindannyiunk vesztét jelentette volna.

Bűntudat emésztett a láncok miatt, de azzal nyugtattam magam, hogy az ő érdekükben teszem, amit teszek.

Szerencsére a kis Négylábú Rózával könnyű volt a helyzet: nagyon engedelmes jószágot festettem. Az elején beszélni ő sem igen tudott, de tanulékony volt, hamar elsajátította a szavak fortélyát, és bár igen sajátos nyelvtani szabályrendszerrel dolgozott, elég könnyű volt vele szót érteni. Unalmas estéimen – amikor épp nem Ulma Rakulsa tekintélyes tőgyeivel játszadoztam – hosszas beszélgetéseket folytattam vele Kolumbusz Kristóf tévedésének jelentőségéről.

Ha a Comandante a testőreivel és Natália Luxszal az oldalán betoppant, a kis Négylábú Róza zokszó nélkül elrejtőzött az ágyam alatt berendezett kuckójába, amelyet a rajzaival és mókuskoponyákkal bélelt ki, hogy minél otthonosabban érezhesse magát. Szerettem a teremtményem rajzait – nagyon tehetséges volt az istenadta.

A kislányaim érkezésével ugyanakkor a gondjaim is gyarapodtak. Jóval több bivalytejet voltam kénytelen azontúl rendelni szomszédomtól, Ulma Rakulsától, aki állítólag a saját emlőinek tejét is belekeverte a jószágai tejecskéjébe, ezért volt annyira ízletes és kelendő a portékája. Szerettem volna ugyanakkor azt is, ha Ulma megőrzi a titkomat, így már semmiképpen nem volt elegendő a pénzbeli fizetség. Tudtam, régóta szemet vetett rám, így aztán – a kislányaim érdekében – magam is megkóstoltam Ulma Rakulsa emlőinek tejét.

Azt sem igen mondhatnám, hogy utólag megbántam volna a dolgot.

Natália Lux váratlan magánlátogatása után – amikor megkért, rajzoljam le háromcsövű fegyverének tervét – minden esetre a raktáramon lévő festményeimet egytől egyig lemázoltam fehér festékkel, nehogy újabb furcsaságok történjenek. Hófehér vásznak vettek körös-körül a házban, és azok a hófehér vásznak olyanok voltak, mint a meggyilkolt műveim kísértetei, így aztán hamar ellenem fordultak, és elkezdtek kísérteni ezek az én hófehér vásznaim. Bűntudat emésztett, aludni, enni hetekig alig tudtam; ha nem lett volna Ulma Rakulsa teje, nem is tudom, hogyan vészeltem volna át a dolgot. Egy alkalommal, amikor fáradtan és kielégülten Ulma emlőire roskadtam, véletlenül olyan mélyen préseltem közéjük a fejemet, hogy egyszer csak a teljes és fenséges sötétségben találtam magamat. Ez nem egyszerűen a fény hiánya volt, hanem egy mindentől külön létező közeg, amely barátságosan fonja köréd magát, mint egy hízelgő mostohaanya, mielőtt alattomosan beléd fojtja az utolsó lélegzetedet. A fény és a hang teljes hiányában hamar megértettem, hogy a Föld határain kívülre tévedtem, abba a félelmetesen megnyugtató ismeretlenbe, amely legbelül mindannyiunkat foglalkoztat.

Akkor döntöttem el, hogy megfestem azt a sötétséget.

Nem egyszerűen egy koromfekete vásznat akartam azonban festeni, hanem a sötét rétegeit, mélységeit akartam valamiképpen láttatni, egy olyan képet létrehozni, amely befogadja, körbeöleli a szemlélőjét. Bevallom, titokban azt reméltem, hogy ez a képem is „életre kel”: borítson hát be kívül is az a megnyugtató sötétség, ami a bensőmet már egyre jobban birtokába vette.

A hagyományos festékek azonban nem elégítették ki az igényeimet, így kénytelen voltam a magam útját járni. A kis Négylábú Róza mókusainak vére, Ulma bivalyainak fekáliája, Theodor (akkor még) koromfekete hajszálai – csak néhány azok közül a dolgok közül, amelyekből megpróbáltam kisajtolni a sötétség színét.

Így aztán a fehér szellemvásznak után a fekete szellemvásznak között bolyongtam naphosszat, rögeszmésen újabb és újabb főzetekből nyert festékekkel kísérletezve. Hófehér bőrű leányaim testét is feketére mázoltam ezekkel a főzetekkel – hadd lássam mozgás közben is az anyagot, hiszen akkor már tudtam: a sötétség egyáltalán nem statikus.

Rendszerint késő éjszakáig keményen dolgoztam ezekben a hónapokban. A ház levegőjét gyakorta belengték a boszorkányfőzetek nyomasztó párái, így munka közben gyakran ki kellett mennem az udvarra, hogy kiszellőztessem a fejemet.

Egy ilyen éjszakai pihenő alkalmával botlottam bele az Ismeretlen Katonába, aki épp át akart osonni az udvaron.

Ahogy a félhomályban végigpillantottam számtalan anomáliától szenvedő testén, majd tekintetem az arcára tévedt, valósággal meghűlt bennem a vér, és miközben elájultam, arra gondoltam, hogy most biztosan meghalok.

Miután Theodor nagy nehezen felpofozott, percekig nem tudtam még teljesen magamhoz térni a rémülettől. Amikor végül el tudtam mesélni, mit láttam, és megkérdeztem a zavart fiút, tud-e a dologról valamit, Theodor csak a fejét ingatta, és a vállát vonogatta – de én szinte biztos voltam benne, hogy hazudik nekem.

Vázlatok a sötétséghez
Vázlatok a sötétséghez

A szerzőről

Költő, újságíró, a Főtér szerkesztője. Az itt, folytatásokban közölt történet a képzelet szüleménye.
// HIRDETÉS
Különvélemény

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Magánélet-e a korrupció? Avagy mit üzen az alkotmánybíróság legutóbbi döntése?

Varga László Edgár

A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A nagyváradi polgármesteri hivatal torkán akadt a premontrei apát

Sólyom István

A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.

A zene, amely miatt a hadsereg lerohant egy köztársaságot… és más történetek

Szántai János

A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Miért nincs íze a paradicsomnak?
Főtér

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

Augusztus 1-től nő az áfa – Jóváhagyta a kormány a deficitcsökkentő intézkedések első csomagjára vonatkozó törvénytervezetet
Krónika

Augusztus 1-től nő az áfa – Jóváhagyta a kormány a deficitcsökkentő intézkedések első csomagjára vonatkozó törvénytervezetet

Pénteki ülésén a kormány megvitatta és jóváhagyta a deficitcsökkentő intézkedések első csomagjára vonatkozó törvénytervezetet – számolt be a Facebook-oldalán a pénzügyminiszter.

Motorbiciklist ölt meg egy medve a Transzfogarason – hírek csütörtökön
Főtér

Motorbiciklist ölt meg egy medve a Transzfogarason – hírek csütörtökön

Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.

Motorost ölt meg a medve a Transzfogarason – videóval
Székelyhon

Motorost ölt meg a medve a Transzfogarason – videóval

Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.

„Itt a medve, milyen szép, felém jön” – lelkesedett a transzfogarasi halálos támadás áldozata
Krónika

„Itt a medve, milyen szép, felém jön” – lelkesedett a transzfogarasi halálos támadás áldozata

Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.

Csak a bruttó hatezer lejnél kisebb alapbérű közalkalmazottak részesülnek étkezési támogatásban
Székelyhon

Csak a bruttó hatezer lejnél kisebb alapbérű közalkalmazottak részesülnek étkezési támogatásban

Petre-Florin Manole munkaügyi miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a havi bruttó 347 lejes étkezési támogatásban pedig csak a bruttó hatezer lejnél kisebb alapfizetésű közalkalmazottak fognak részesülni.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Magánélet-e a korrupció? Avagy mit üzen az alkotmánybíróság legutóbbi döntése?

Varga László Edgár

A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A nagyváradi polgármesteri hivatal torkán akadt a premontrei apát

Sólyom István

A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.

A zene, amely miatt a hadsereg lerohant egy köztársaságot… és más történetek

Szántai János

A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.

// HIRDETÉS