// 2026. november 20., péntek // Jolán

Nyolcadik fejezet: Ulma Rakulsa teje

// HIRDETÉS

A Comandante nem csak egy alkalommal látogatott meg Hannibal Mogles ölmester, a drágalátos cicuskája halálát követően. Ami azt illeti, egy idő után elég rendszeresek lettek ezek a vizitek.

Az első hónapokban még heti egy-két alkalommal nézett be, de azután már szinte naponta betoppant egy villámlátogatásra. Volt hogy a kávéját sem itta meg, csak mondta a magáét, mint a pereces. Az elején arra számítottam, hogy keresztkérdéseivel összezavarva rá akar venni, hogy bevalljam a macskagyilkosságot, ám ahelyett, hogy ellenségesen viselkedett volna velem, a Comandante annál barátságosabb, hízelgőbb hangot ütött meg, minél többet dolgoztak a kémei a házam táján.

Ezt persze csak most, utólag tudom; visszatekintve látom csak át az egészet: hogyan kezdett behálózni hízelgéseivel, majd később fenyegetéseivel az a varangyos béka, hogy legvégül rávegyen arra, amit akar.

Ám erről később.

Azt hiszem az olvasó – ha ugyan lesz olvasója a történetemnek – erre még nincs felkészülve. Jobb, ha előbb leírom mindazt, ami odáig vezetett. Nem mintha magyarázkodni akarnék vagy értelme lenne a magyarázkodásnak. Inkább csak magamban igyekszem tisztázni a történteket.

Kelta Seneca nem szívlelhette a Comandantét, így az elején Theodort kértem meg: fogja vissza haragos kutyámat, amikor az öreg megjelenik. Egy idő után azonban Theodor is egyre indulatosabb lett a Comandante jelenlététől, így olyan eszközhöz kellett folyamodnom, ami természetem ellen van: láncra kellett kötnöm a szerencsétleneket. A csűr előtti körtefa törzséhez láncoltam hát ilyenkor a sértődött Kelta Senecát, és ugyanahhoz a körtefához bilincseltem szegény rabszolgámat is, nehogy rátámadjanak a vén bolondra, hiszen az mindannyiunk vesztét jelentette volna.

Bűntudat emésztett a láncok miatt, de azzal nyugtattam magam, hogy az ő érdekükben teszem, amit teszek.

Szerencsére a kis Négylábú Rózával könnyű volt a helyzet: nagyon engedelmes jószágot festettem. Az elején beszélni ő sem igen tudott, de tanulékony volt, hamar elsajátította a szavak fortélyát, és bár igen sajátos nyelvtani szabályrendszerrel dolgozott, elég könnyű volt vele szót érteni. Unalmas estéimen – amikor épp nem Ulma Rakulsa tekintélyes tőgyeivel játszadoztam – hosszas beszélgetéseket folytattam vele Kolumbusz Kristóf tévedésének jelentőségéről.

Ha a Comandante a testőreivel és Natália Luxszal az oldalán betoppant, a kis Négylábú Róza zokszó nélkül elrejtőzött az ágyam alatt berendezett kuckójába, amelyet a rajzaival és mókuskoponyákkal bélelt ki, hogy minél otthonosabban érezhesse magát. Szerettem a teremtményem rajzait – nagyon tehetséges volt az istenadta.

A kislányaim érkezésével ugyanakkor a gondjaim is gyarapodtak. Jóval több bivalytejet voltam kénytelen azontúl rendelni szomszédomtól, Ulma Rakulsától, aki állítólag a saját emlőinek tejét is belekeverte a jószágai tejecskéjébe, ezért volt annyira ízletes és kelendő a portékája. Szerettem volna ugyanakkor azt is, ha Ulma megőrzi a titkomat, így már semmiképpen nem volt elegendő a pénzbeli fizetség. Tudtam, régóta szemet vetett rám, így aztán – a kislányaim érdekében – magam is megkóstoltam Ulma Rakulsa emlőinek tejét.

Azt sem igen mondhatnám, hogy utólag megbántam volna a dolgot.

Natália Lux váratlan magánlátogatása után – amikor megkért, rajzoljam le háromcsövű fegyverének tervét – minden esetre a raktáramon lévő festményeimet egytől egyig lemázoltam fehér festékkel, nehogy újabb furcsaságok történjenek. Hófehér vásznak vettek körös-körül a házban, és azok a hófehér vásznak olyanok voltak, mint a meggyilkolt műveim kísértetei, így aztán hamar ellenem fordultak, és elkezdtek kísérteni ezek az én hófehér vásznaim. Bűntudat emésztett, aludni, enni hetekig alig tudtam; ha nem lett volna Ulma Rakulsa teje, nem is tudom, hogyan vészeltem volna át a dolgot. Egy alkalommal, amikor fáradtan és kielégülten Ulma emlőire roskadtam, véletlenül olyan mélyen préseltem közéjük a fejemet, hogy egyszer csak a teljes és fenséges sötétségben találtam magamat. Ez nem egyszerűen a fény hiánya volt, hanem egy mindentől külön létező közeg, amely barátságosan fonja köréd magát, mint egy hízelgő mostohaanya, mielőtt alattomosan beléd fojtja az utolsó lélegzetedet. A fény és a hang teljes hiányában hamar megértettem, hogy a Föld határain kívülre tévedtem, abba a félelmetesen megnyugtató ismeretlenbe, amely legbelül mindannyiunkat foglalkoztat.

Akkor döntöttem el, hogy megfestem azt a sötétséget.

Nem egyszerűen egy koromfekete vásznat akartam azonban festeni, hanem a sötét rétegeit, mélységeit akartam valamiképpen láttatni, egy olyan képet létrehozni, amely befogadja, körbeöleli a szemlélőjét. Bevallom, titokban azt reméltem, hogy ez a képem is „életre kel”: borítson hát be kívül is az a megnyugtató sötétség, ami a bensőmet már egyre jobban birtokába vette.

A hagyományos festékek azonban nem elégítették ki az igényeimet, így kénytelen voltam a magam útját járni. A kis Négylábú Róza mókusainak vére, Ulma bivalyainak fekáliája, Theodor (akkor még) koromfekete hajszálai – csak néhány azok közül a dolgok közül, amelyekből megpróbáltam kisajtolni a sötétség színét.

Így aztán a fehér szellemvásznak után a fekete szellemvásznak között bolyongtam naphosszat, rögeszmésen újabb és újabb főzetekből nyert festékekkel kísérletezve. Hófehér bőrű leányaim testét is feketére mázoltam ezekkel a főzetekkel – hadd lássam mozgás közben is az anyagot, hiszen akkor már tudtam: a sötétség egyáltalán nem statikus.

Rendszerint késő éjszakáig keményen dolgoztam ezekben a hónapokban. A ház levegőjét gyakorta belengték a boszorkányfőzetek nyomasztó párái, így munka közben gyakran ki kellett mennem az udvarra, hogy kiszellőztessem a fejemet.

Egy ilyen éjszakai pihenő alkalmával botlottam bele az Ismeretlen Katonába, aki épp át akart osonni az udvaron.

Ahogy a félhomályban végigpillantottam számtalan anomáliától szenvedő testén, majd tekintetem az arcára tévedt, valósággal meghűlt bennem a vér, és miközben elájultam, arra gondoltam, hogy most biztosan meghalok.

Miután Theodor nagy nehezen felpofozott, percekig nem tudtam még teljesen magamhoz térni a rémülettől. Amikor végül el tudtam mesélni, mit láttam, és megkérdeztem a zavart fiút, tud-e a dologról valamit, Theodor csak a fejét ingatta, és a vállát vonogatta – de én szinte biztos voltam benne, hogy hazudik nekem.

Vázlatok a sötétséghez
Vázlatok a sötétséghez

A szerzőről

Költő, újságíró, a Főtér szerkesztője. Az itt, folytatásokban közölt történet a képzelet szüleménye.
// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

„Hadüzenet a külhoni magyarok felé”. Dúl a vita a Tisza-kormány és a Fidesz–KDNP között a határon túliak támogatásáról
Krónika

„Hadüzenet a külhoni magyarok felé”. Dúl a vita a Tisza-kormány és a Fidesz–KDNP között a határon túliak támogatásáról

Éles vita dúl a Tisza-kormány és az ellenzék között a határon túli magyaroknak nyújtott anyaországi támogatások körül. A Fidesz-KDNP szerint a Magyar Péter vezette kabinet kevesebbet szán a külhoni magyaroknak.

A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform
Főtér

A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform

Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.

Földrengésre riasztottak szerdára virradóan, megszólaltak a telefonok Székelyföldön is
Székelyhon

Földrengésre riasztottak szerdára virradóan, megszólaltak a telefonok Székelyföldön is

Földrengésre riasztottak szerdára virradóan az okostelefonok, az Android földrengés-előrejelző rendszere jelzett többek között Székelyudvarhelyen is, földrengésre figyelmeztetve.

Jelentős földrengés a Székelyföld közelében, sérültek is vannak
Krónika

Jelentős földrengés a Székelyföld közelében, sérültek is vannak

Komoly, 5,7-es erősségű földrengés történt szerdára virradóra Romániában – közölték az illetékes hatóságok. A rengésnek az országban több sérültje is van.

Nem büntethet a rendőr, ha nincs nálad a jogosítványod – fontos változás jön a KRESZ-ben
Székelyhon

Nem büntethet a rendőr, ha nincs nálad a jogosítványod – fontos változás jön a KRESZ-ben

Nem bírságolhatja meg a rendőrség azokat az autósokat, akik nem tudják felmutatni jogosítványukat vagy járművük forgalmi engedélyét, ha bemutatják személyazonosító okmányuk papíralapú vagy elektronikus másolatát.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS