Lehet más a politika?

A román parlamenti pártok közül a Mentsétek meg Romániát Szövetséget (USR) tekinti még most is a közvélemény egy része ilyen „rendszerellenes” (a politikát alapjaiban megváltoztató) pártnak, mivel a 2016-os, de még a 2020-as parlamenti választások során is a várakozások és reménységek olyan aurája alakult ki körülötte, amely jelentősen megmozgatta a politikától elidegenült, fiatal és képzett középrétegeket, a fiatal nagyvárosi értelmiséget, nagyívű változást ígérve nekik. E várakozások kialakulása érthető. Az 1989 utáni korszak Romániájában az új pártok létrejöttének két modellje alakult ki. Az ismert modell: a kiszakadás (osztódás) útján való „megújulás”. A hatalomból való huzamosabb részesedés az egyes pártokon belüli eliteket újradifferenciálta, s a befolyásosabb személyek, csoportok kísérleteket tettek az állam birtoklásából és működtetéséből származó haszonélvezeti részesedésük növelésére. A kiválásokra a minél előnyösebb haszonélvezetért folyó versenyben került sor. A Petre Roman – Traian Băsescu-vonalon létrejött Demokrata Párt, de még inkább a Tăriceanu-féle ALDE, Victor Ponta Pro Romania-ja mind-mind a belterjesség újraosztásának vállalkozásai. Nem is beszélve a mára már elsüllyedt UNPR-ről (Románia Haladásáért Országos Szövetség), amely 2010-ben alakult meg az első olyan pártként, amely nem egy szakadár csoportból, hanem a parlament politikai roninjainak (gazdapárt nélkül maradt függetlenjeinek) összegyűjtéséből alakult ki.

Az USR megjelenése már egészen más modell: zöldmezős politikai beruházásként jelent meg a romániai politikai piacon.

Érdemes ezért számba venni ennek előzményeit. A kezdetet Nicușor Dan bukaresti városvédő mozgalma (egyesülete) jelentette, ebből jött létre 2015-ben az a helyi – bukaresti – párt, amely 2016-ban országossá bővült, több vidéki civil szervezet magába olvasztásával. Kétségtelen, e párt megjelenése egy újabb „generációs kaput” jelentett a politikába. Generációs kapuként, nyilván, nem abból adódóan lett sikeres, hogy életkori csoportnak kínált fel politikai opciót. A társadalmi öregedés alapvetően nem demográfiai jellegű – illetve csak részben demográfia által meghatározott folyamat –, ezért a politikailag körvonalazódó új „generációk” megjelenéséhez is több is kell, mint a demográfiai idő múlása. A közeg, amelyben az USR megjelent, mindazonáltal leírható szociológiailag. A 2020-as választások kapcsán az IRES kimutatta, hogy a többi párthoz képest az USR szavazótábora a legfiatalabb, körükben a legmagasabb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya (37%), és ez a legurbánusabb tábor is (72%-ban városiak, szemben a többi pártra nagyjából jellemző 53-47% városi-falusi aránnyal). Mégis, a párt építésére nézve e meghatározottság nem szab egyértelmű irányt.

Ami a pártépítéshez mindenekelőtt szükséges: a konfliktus.

Azonban a konfliktus fogalma itt egy mélyebb, átfogóbb, több a köznapi ütközések látható formáinál, magába foglalja azokat a szembenállásokat is, amelyek életérzésekben halmozódnak fel. Az USR esetében ezeket az életérzéseket a posztmateriális értékek növekvő súlya hívta elő, hogy aztán valamilyen esemény kapcsán előtörjenek. Ilyen eseménye volt Romániának a bukaresti Colectiv szórakozóhelyen bekövetkezett, több áldozatot követelő tűzeset. Megnyitott egy olyan „generációs kaput”, amelyen keresztül a korábbi civil kezdeményezések és Nicușor Dan mozgalma elindulhattak az ország egészére kiterjedő pártalapítás útján. A nehézségek viszont épp itt kezdődtek, hiszen egy ekkora bázis sok mindent akarhat, ahogy ez világosan látható volt 2017-ben is, amikor a Koalíció a családért civil szervezet által kezdeményezett referendum a felszínre hozta a párton belül a „progresszívek” és a „tradicionalisták” közti szembenállást. Dan Barna pártelnök belső szavazással próbálta egyirányúsítani a posztmateriális értékek megjelenésével amorfizáltnak tűnő USR-tábort. A 2020 februárjában lezajló belső referendum látszólag megoldotta e kérdést:

az USR deklaráltan „modern jobbközép pártként” szavazta meg önmagát.

Csakhogy a politikai identitáskeresés nem zárulhat le szavazásos ideológiai címkeválasztással – ehhez konfliktusok sorozatára adott válasz is szükséges. Csak konkrét kérdésekre adott, konfliktusok sorában megharcolt válaszok határozhatják meg igazából egy párt identitását. A mozgalomból párttá alakulás útján ez azt jelenti, hogy a tagoknak le kell mondaniuk az első korszak izgalmas szellemi vitáiról, arról a pezsgésről, amelynek nincsenek korlátai, csak élményei, és át kell alakulnia egy többé-kevésbé egy szólamban beszélő gépezetté. Nos, e közös főszólam megtalálásában késett meg az USR. Ebbe beletartozik az is, hogy a „modern jobbközép”-címke ma már nem sokat mond. Nem mond sokat, mert a bal–jobb szembenállás épp egy alapvető változáson megy át: míg a XX. század közepéig meghatározó volt az ipari forradalom nyertesei és vesztesei közötti ellentét, ma már ennek helyébe a globalizmus nyertesei és vesztesei közötti viszony lépett. Az USR-nek ezért e kettő között kell koherens utat találnia. A PLUS-szal való szövetsége a menedzseri-technokrata és globalista szemléleten át köti az USR-t az európai politikához, amely viszont a baloldali vonásait erősíti (a Dacian Cioloş vezette Renew Europe frakció liberális centrumpárti pozíciója révén). Másrészt a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) való koalíciós szövetsége egyben a PNL klientelizmusával való konfrontációt is jelenti, ami viszont – a vállalkozói társadalom szintjén – egyértelműen klasszikus jobboldaliságot jeleníti meg. Az USR ebben az ellentmondásosságban vergődik, ebből erednek az önleszalámizó belső konfliktusai, a belső klikkesedés, a kizárások, Dan Barna vezető szerepének folyamatos megkérdőjelezése. Mindaz, ami a mozgalmi kezdet nagy reménykedőit most eltávolítja e párttól.

Mindez arra a klasszikus törvényszerűségre is rávilágít, hogy „nem lehet más a politika”.

A politika pártpolitikai „beszűkülése” minden korban a demokrácia kísérőjelensége, s a hivatásos politikus az intézményesült demokrácia szükséges terméke. James Bryce már a XIX. század végén arról értekezett, hogy a politika megértéséhez különbséget kell tenni a „politikából” és a „politikáért” élés kifejezések között, és a „politikai megélhetés” művészete a kettő ügyes kombinálgatásából áll. Alighanem e kombinálgatás professzionális szakaszába épp most, koalíciós szerepvállalásával érkezett meg az USR, felismertetve romantikus hívőivel is, hogy most sem lett más a politika.