Eva Kaili ma már egy jéghegy csúcsa. Amit még nem tudunk: hogy milyen intézményi ökológia hozta létre az Európai Parlamentben ezt az eddig láthatatlan „jéghegyet”, melynek méreteire vonatkozóan csak sejtések lehetnek abból kiindulva, hogy jelenleg közel hatvan európai képviselő és eurobürokrata ellen folyik rendőrségi vizsgálat.
Katar, minden bizonnyal, nem az egyetlen állam, amely befolyást próbál vásárolni az Európai Unióban (az eddigi vizsgálatok során Marokkó neve is felmerült), de az igazán érdekes kérdés nem a nemzetközi kapcsolatokat is behálózó korrupció kérdése, hanem az, hogy miképp került az Európai Parlament e korrumpáló törekvések kiemelt célpontjává. Mert azzá vált.
Az Uniót létrehozó Maastrichti Szerződés (1992) úgy rendelkezett, hogy az uniós jogszabályokat az Európai Parlament és a Tanács közösen hozza meg, vagyis az EP csupán társjogalkotó, miközben az Európai Unió egyetlen közvetlenül választott ‒ tehát: „demokratikus” ‒ testületének mondhatja magát, és szimbolikájával is az Unió legfontosabb csúcsintézményének látszik.
Csakhogy ezt a társjogalkotói szerepet olyan rendelkezések egészítik ki, dúcolják alá, amelyek nem az együttműködést segítették (holott belső értékként az EU működéséről szóló szerződés épp a lojális együttműködést kéri az Uniót alkotó minden szereplőtől), hanem versengést szítottak az Unió fő intézményei, a Parlament, az Európai Bizottság és az állam- és kormányfőket egyesítő Európai Tanács között. Ebben a versengésben főleg az Európai Bizottság és a Parlament lett a két fő rivális. A Bizottság azzal, hogy a szerződések őréből (ezt a szerepét az európai szerződések rögzítik) Európa erőforrás-elosztó politikai kormányává próbált előlépni. Az a mérhetetlen hatalom, mely az európai pénzalapok kincstárnoki kezeléséhez kötődik, természetszerűen gerjesztette a Bizottság politikai ambícióit, az Unión kívüli szereplők pedig ‒ amelyek már rendelkeztek a politikai kormányokkal szembeni befolyás-szerzés és -vásárlás klasszikus tudásával ‒ gyorsan fel is fedezték a különböző „lehetőségeket”.
Az Európai Parlament szerepét ebben a folyamatban az határozza meg, hogy bár
Ennek jogi alapja a szerződésekbe foglalt bizalmatlansági indítvány intézménye, amely az EP kétharmados szótöbbségével lehetővé teszi a Bizottság leváltását. Ilyesmire ugyan sohasem került sor (egyetlen egy leváltás volt: 1999-ben a Santer-bizottság azonban önként mondott le a bizalmatlansági indítvánnyal való fenyegetés nyomán). Viszont kétségtelen: a Parlament számára létezik ez a lehetőség.
Sokkal fontosabb azonban az Európai Parlament „tematizációs nyomása” az Európai Bizottságon. Ez a Parlament azon sajátos hatalmából adódik, amely politikai szerepének felemássága nyomán alakult ki: ugyanis a Parlamentnek sikerült „morális nagyhatalommá” felküzdenie magát.
Helyesebb talán „moralizáló nagyhatalomról” beszélni, amely létét tulajdonképpen egy globális nyilvánosság létrejöttének köszönheti. Az Európai Unió égisze alatt egy olyan tág és torz politikai beszédtér jött létre, amelyben a birodalomépítő érdekek
Az emberi jogoknak az a felfogása, amely az 1948-as Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát eredményezte az ENSZ égisze alatt, még a természetjogból volt eredeztethető, és a béke és az igazságosság egyetemességét ígérte. De miután ez az egyetemesség megtalálta saját kényelmes intézményi fészkét a globális intézményrendszerben, és kialakította saját telephelyét az EU bürokráciájában, olyan új, immár természetellenes dimenzióval bővült, amelyben új „jogok” (az eutanáziához való jog, a nemváltáshoz való jog stb.) váltak immár nemzetközileg számon kérhetővé.
Ezekkel vált az Európai Parlament egy moralizáló politikában erős, de stratégiai cselekvésben gyenge hatalom narratíva-központjává. Nem véletlen tehát, hogy a globális elismertségi indexüket növelni kívánó külső államok kapcsolatokat és minősítéseket az Európai Parlamenttől próbálnak beszerezni. De mint történni szokott, egy új ideológia, míg teret nyer, inkább leleplező, utána, a hatalom tényleges birtokában, pedig elleplező. Az emberi jogok kezdeti emancipatorikus szerepe ‒ mely oly sokaknak nyújtott támaszt a különböző szabadságellenes hatalmak leleplezésében ‒ ma már a demokratikus kontroll nélküli „globális középosztály” elleplező ideológiájává deformálódott. Elleplezőjévé annak, ami most Eva Kaili ügye nyomán láthatóvá vált.
Katarral az európai felsőbbség vált meztelen királlyá. A kérdés immár az, hogy ez a katarzis elindít-e valamilyen változást.
Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.
„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.
Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.
Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?
A Szociáldemokrata Párt (PSD) teljes mértékben támogatja a szükséges reformokat, valamint a kiváltságok és a szinekúrák megszüntetését.
További híreink: a PSD nagyon nem ért egyet az állami szektort is érintő nadrágszíj-intézkedésekkel, és hiába adott ki pompás oktatóvideót a témában a rendőrség, mégis menyasszonyra lőtt egy férfi.
Halálos baleset történt Maroskecén csütörtök este tíz óra előtt. Az ütközésben többen megsérültek, egy személy elhunyt. A baleset miatt a forgalmat teljesen lezárták – közölte a Maros megyei tűzoltóság.
Csaknem duplájára emelik a DN jelzésű országutak, illetve a gyorsforgalmi utak használatára jogosító útdíjat, és másélfélszeresére emelkedik a Duna belföldi szakaszán épült hidak használati díja.
Pár nappal az iskolakezdés előtt döntöttek arról, hogy mégis kapnak üdülési utalvány a tanügyi alkalmazottak. Azonban ez a legkevesebb, amely nagy felháborodást okoz jelenleg a tanügyben. A tanév elkezdődik szeptember 8-án, a kérdés az, hogy miként?
Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.
„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.
Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.