Az igazi kérdés az, hogy a „jogállamiság” kifejezést az egyes európai fórumok milyen fogalmak, értelmezések lefedésére használják magának a kifejezésnek a megőrzése mellett.
Szeptember 17-én az Európai Parlament nyilatkozatban ítélte el Lengyelországot a jogállamiság sérelme miatt, és felszólította az Európai Tanácsot, hogy „tegyen végre lépéseket” a jogállamiság védelmében, azaz, folytassa a Lengyelország ellen indított 7. cikk szerinti eljárást.
Nyilván, ebben a mondatban van két cserélhető elem is: a dátum és a Lengyelország név, mely behelyettesíthető a Magyarországéval. Az igazi kérdés viszont az, hogy a „jogállamiság” kifejezést az egyes európai fórumok milyen fogalmak, értelmezések lefedésére használják magának a kifejezésnek a megőrzése mellett.
Igazi homálygenerátorok dolgoznak ezen: tanulmányok mutatták ki, hogy az 1990-es években a publicisták még próbálták körülírni, mire gondoltak, amikor e fogalmat használták, azonban 2010-től ez megváltozott.
Az Európai Uniót megújító lisszaboni szerződés úgy emelte – 2009-től – a jogállamiság elvét az alapvető uniós értékek közé, hogy közben nyitva hagyta – igaz, nem is nagyon tehetett másként – a fogalom meghatározását. Így a 2010-es évektől kezdődően
Nos, ebben a „természetesben” kezdődött el a politikai halászat.
Ami bizonyos: nem létezik egységes jogállamiság-fogalom a jogtudományban – mintegy aláhúzván azt az igazságot, hogy a politikailag „szenzitív” fogalmak tekintetében amúgy sem szokott konszenzus kialakulni tudományos körökben.
Mellékesen, ez a helyzet újabban a demokráciaelméletek terén is: éles vita folyik a „hibrid rezsimek” fogalmáról, melyeknek normatív meghatározása komoly politikai téttel bír. Hiszen a megnevező autoritásnak besoroló hatalma van, és nem mindegy, hogy hova „mérhető” egy ország a demokrácia tekintetében, azaz „autentikus demokráciának” számít-e, avagy autoriter vonásokkal felruházott „hibrid rezsimnek”.
amely az európai uniós beszédmódban ma már saját szcénával is rendelkezik. Azaz: megjeleníthetővé, keretezhetővé és hatásosan bemutathatóvá tett olyan egyéb témákat, mint a korrupció, médiaszabadság stb., amelyek egyébként a tagállami igazságszolgáltatás kérdés- és hatáskörébe tartoznak, illetve – uniós szinten – a kötelezettségszegési eljárás szikár, fűrészpor-nyelvű jogi köntösében maradtak volna.
A szcéna azonban szcéna: producereket, rendezőket és színikritikusok hadát vonzza magához. És az már nyilvánvaló, hogy a sokak által rendezett és körbeértelmezett színjáték mögött hatalmi érdek rejlik.
de azt is látnunk kell, hogy az „eurobizantin” politikai stílus és beszédmód nem csupán sanda politikai szándékokat leplez, mögötte különböző hitek is mozgásba lendültek, amelyek már elég rég osztják Európát Észak és Dél, Kelet és Nyugat, liberálisok és konzervatívok között.
Ebben a régi csatában lett egy új hitvita nyelve a „jogállamosozás” (jogállam-viaskodás) nyelve. És itt vált láthatóvá ismét, hogy még e modernnek (vagy posztmodernnek) gondolt világban sem tudta racionalizálni a politikát a szekularizáció, az egyéni jogok átfogó volta – minden, amit oly sokan egyértelmű progresszióként tudnak elkönyvelni.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Medve végzett egy olasz turistával a Transzfogarasi út Argeș megyei szakaszán – közölték a hatóságok csütörtökön.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Petre-Florin Manole munkaügyi miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a havi bruttó 347 lejes étkezési támogatásban pedig csak a bruttó hatezer lejnél kisebb alapfizetésű közalkalmazottak fognak részesülni.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.