A jólét gazdasági talapzatának az autonómiája tette lehetővé a felső középosztály „játszadozó politikáját”, azt, hogy a politika eloldozza magát a valóságtól és a bátor ideológiai kísérletezések terepévé váljon.
A német közvélemény – és a német lapok nyomán az európai egy jelentős része is – hüledezve fogadta Annalena Baerbock zöld külügyminiszter nyilatkozatát a szankciós politika kapcsán. „Ukrajnát fogom az első helyre tenni – mondta rezzenéstelen arccal –, függetlenül attól, hogy német szavazóim mit gondolnak, vagy demonstrálnak-e”. Nem kell különösebb politológiai műveltség ahhoz, hogy rögtön értsük,
De honnan származik ez a bátor elrugaszkodás a konkrétan elvárt érdekek szolgálatától az idealizmus bátor önmaga-mutogatása felé?
Van erre egy rövidített, szinte közhelyszerű válasz, mely az univerzalista ideológiák legújabb kori előretörésében jelöli meg az okot. És ez kétségtelenül megalapozottnak tűnik. Bérénice Levet francia konzervatív filozófusnő írja, hogy a zöld aktivisták azt hiszik, ők a Föld megmentői, és ezért bármit megengedhetnek maguknak. A kérdés viszont az, hogy miképp váltak a környezetvédelem kérdései lakóhelyeink, közvetlen környezetünk aggódó féltésének problémáiból olyan ideológiává és lelkületté, amelynek meghatározója a tabula rasa mámora (Bérénice Levet: L'écologie ou l'ivresse de la table rase). Hogyan vált levezethetővé a környezeti válság kétségtelenül globális jellegéből az, hogy leküzdése érdekében mindent újra kell kezdeni, mégpedig azzal az elszánt lelkülettel, amely a zöld ideológiát az Internacionálé híres sorával – „a múltat végképp eltörölni !” – a marxizmushoz kapcsolja. És ez a bódulat hatja át a woke mozgalmat is.
Csakhogy e gondolatmenet megbicsaklik akkor, amikor a globalizmus okát a nemzetközi nagytőke filozofikus hajlammal rendelkező képviselőinek (Klaus Schwabnak, Soros Györgynek, másoknak) okkult tevékenységére vezetjük vissza, és filozófiájuk ördögi materializálódásának fogjuk fel.
Az nem kétséges, hogy Klaus Schwab vagy Soros György szívesen látná, ha választott testületek helyett általuk felkent „szakértők” hoznának fontos döntéseket a nemzetközi életben, azonban ez távolról sem jelenti, hogy a globális éthoszt hirdető elitek e gazdag filozófusok köpönyegéből bújtak volna elő.
Ezek az elitek másutt és talán nem is ma születtek. Születésük helye a jóléti állam és az átrétegződő középosztály. Történetük valahol ott kezdődhetett, ahol a polgári társadalom legitimmé tette a tiltakozást. Ahogy Chesterton észrevette: „a szegények néha tiltakoznak az ellen, hogy rosszul irányítják őket; a gazdagok mindig is tiltakoztak az ellen, hogy egyáltalán irányítsák őket”. A szegények, mondja a XX. század elejének filozófus-írója, lázadoztak ugyan, de anarchisták sohasem lettek, mert nekik inkább érdekük volt, hogy „valami tisztességes kormányzat legyen hatalmon”. A gazdagoknak már nem volt ez annyira fontos.
Ebből az attitűdből alakult ki az, hogy
Azaz: tiltakozni „szép és jó”, akkor is, ha annak nincs közvetlen, égető célja, hanem csupán egy „identitás” felmutatásának a gesztusa, akár anarchiára buzdítóan is.
A helyzetével gazdaságilag elégedett felső középosztály így tesz szert morális előnyre: hangoztat szép eszményeket, alakítja a véleményklímát – csak annak igazolására, hogy törődik társadalma egészével, de annak tudása nélkül, hogy az alsó középosztályok és a „szegények” számára mi az, ami tényleges tiltakozásra ösztökélhet. Ami tényleges probléma. Ennek szélsőséges – divatot kreáló – példáit látjuk a hollywoodi sztárok „jóemberkedéseiben”: Leonardo di Caprio időnként kedvenc környezetvédőivel vegán-ebédel, George Clooney pedig a magyarországi gyűlöletpolitika ellen tiltakozik. Miközben okkal gondolhatunk arra, hogy di Caprio tudja-e egyáltalán, melyek a klímapolitika lényeges kérdései, illetve Clooney tudja-e, hogy hol is van Magyarország (épp annak ellenére, hogy már járt Budapesten).
A nyugati jólétiség hosszú stabilitása alakította ki a felső középosztálynak azt az érzetét, hogy
A jólét gazdasági talapzatának az autonómiája tette lehetővé a felső középosztály „játszadozó politikáját”, azt, hogy a politika eloldozza magát a valóságtól és a bátor ideológiai kísérletezések terepévé váljon. Ebben a szabad kísérletezésben lett a politizáló felső középosztály domináns világképe az, hogy nincs valóság, csak vélemények és eszmekonstrukciók vannak, ezek között kell a politikai csatákat megnyerni. A politikai győzelem pedig nem más, mint morális győzelem, az ellenkező vélemények morális megsemmisítése.
Időnként, persze, a valóság szava hirtelen nagyon kemény lesz, és ekkor a moralizáló világmegváltás eszméibe belecsavarodott politikusok próbatétel elé kerülnek. Robert Habeck, az irodalomesztétikából doktorált, energiaügyi átmenetért, környezetvédelemért és mezőgazdaságért felelős zöldpárti német miniszter volt most éppen ebben a helyzetben: harcos „zöldenergiás” demokrataként el kellett mennie az autokráciaként bírált Katarba és kőolajért kuncsorognia Németország számára…
Ehhez még egy dolog szükségeltetett: a „gazdagok” – akiket itt felső középosztálynak nevezünk – találkozása a nemzetállamok feletti jóléti csoportban. A globalizáció szervezeti és „technikai” vívmányai ezt a találkozást szolgálták: „interkonnektorok” jöttek létre a szabadpolitikai kísérletező csoportok egymásra találásához.
Melyek ezek? Szervezeti és információs csatornák, amelyek szépen beépültek számos nagy nemzetközi szervezet működésébe, elsősorban az Európai Unióéba. Az Európai Parlament lett a szabadpolitikai kísérletezés legfontosabb fóruma, és – paradox módon – épp annak okán, hogy törvényalkotási jogosítványai tulajdonképpen nincsenek, ezért elszámoltathatósága sincs. Súlya mindazonáltal lehetővé teszi, hogy a „morális nagyhatalom” szerepével kacérkodjon. A cenzor szerepét tölti be az európaiság témái fölött anélkül, hogy ebbe konkrétan bele tudna szólni, de azért azzal a politikai nyomásgyakorló hatalommal, amellyel bizonyos témákat a napirenden tud tartani – így például a „jogállamiság” kérdését.
Az „interkonnektorok” másik eszköze:
És itt jelenik meg Soros György nagy, globális középosztályt teremtő terve, amely egy nemzetek feletti „civil társadalom” koncepcióját állítja az előtérbe. De olyan „civil társadalomét”, amely mögött nincs helyi társadalmi televény, és amelynek hivatása ideológiaterjesztő lobbimunkára szűkült.
Így működik tehát a globalizációs, látszatként és folyamatként. Nincs benne összeesküvés, részvevői vannak, akik – kevés kivétellel – „teszik, de nem tudják”.
Miről árulkodik Ponta bejelentkezése az elnökválasztásra, és a mód, ahogyan tette?
A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.
A rajongásban kétségtelenül van valami isteni és megmagyarázhatatlan. Dread Sovereign, Death the Leveller és Redux live in Kolozsvár.
A félreolvasások elkerülése végett: ez a történet nem egy álom. És egyéb misztikus és kevésbé misztikus találkozásokról is szól. Továbbá: Moldva meg Bukovina bűbájos vidék, akkor is, ha a hazai protokronizmus fő amazonja épp ott tornyosul.
Mi, magyarok, szeretünk tisztelegni (történelmi) hőseink előtt. Ám ha megjelennek a vásznon, képernyőn, azonnal kitör a botrány: miért ilyen? Miért nem olyan? Pláne, miért nem amolyan?
Hetek óta a Hunyadi című sorozattól visszhangzik a sajtó, szakemberek kritizálják vagy dicsérik, nézők lelkesednek iránta vagy szidják – főleg a közösségi médiában.
Magyarország (a szomszédos országokkal ellentétben) egészen 1941. június 27-ikéig kimaradt lényegében a második világháborúból. Aztán történt valami, ami mindent megváltoztatott. De mi volt a valós oka a hadba szállásnak?
Két autó karambolozott péntek délután Sóváradon, az ütközés következtében egyik autó felborult. A balesetben hárman sérültek meg.
Erdélyben készülnek Románia saját gyártású harci drónjai – jelentette be a bukaresti gazdasági minisztérium.
Súlyos sérülésekkel, eszméletlen állapotban szállították kórházba azt a 21 éves nőt, aki szombaton reggel borult fel autójával Segeseváron, majd a roncsok között rekedt – közli a Maros megyei tűzoltóság.
Miről árulkodik Ponta bejelentkezése az elnökválasztásra, és a mód, ahogyan tette?
A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.
A rajongásban kétségtelenül van valami isteni és megmagyarázhatatlan. Dread Sovereign, Death the Leveller és Redux live in Kolozsvár.
A félreolvasások elkerülése végett: ez a történet nem egy álom. És egyéb misztikus és kevésbé misztikus találkozásokról is szól. Továbbá: Moldva meg Bukovina bűbájos vidék, akkor is, ha a hazai protokronizmus fő amazonja épp ott tornyosul.