Azt hiszem, az egész a behemót fejével kezdődött, amelyet húshagyókedden kaptam meg hatalmas formalinos borkánban, abban az esztendőben, amikor a széncinkék hadat üzentek a tiszteletesnek.
A behemót fejét az egyetem munkatársai szállították ki a házamhoz, emlékszem, még elnézést is kértek, amiért ünnepnapon zavarnak. Furgonjuk rakterében egy teleszkópos szerkezet gondoskodott a szokatlan rakomány biztonságáról. Igor, az orosz behemót, valamiféle különös betegségben szenvedett, a természet túlságosan bőkezűen látta el növekedési hormonokkal. Feje, az egyetem anatómiai gyűjteményének egyik büszkesége, akkora, mint egy szőlőhordó kosár.
Rabszolgám, Theodor, valósággal halálra vált, amikor először megpillantotta a tekintélyes főt, pedig látott szegény addigra már épp elég bizarr dolgot mellettem. Hosszasan kellett kérlelnem, hogy segítsen az egyetem két kiküldött emberének behozni a nehéz szállítmányt.
Azt azért mégsem engedtem meg nekik, hogy értékes, ébenfa dohányzóasztalkámra tegyék a behemót fejét. Ami azt illeti, a három férfi hosszú percekig volt kénytelen ácsorogni a súlyos borkánnal, mire kitaláltam, hol lesz a helye. Addigra már eldöntöttem, hogy húsvét utánig semmiképpen sem folytatom az anatómiai atlasz illusztrálását, amellyel az egyetem bízott meg. Nappalimban egymás hegyén-hátán álltak az emberi szívek, vesék, agyak, valamint ezek különféle keresztmetszetei, formalinban tartósított izomrostok és szervek tucatjai, egyszóval a modelljeim, amelyeket feleségem, Lotta Júlia nálam maradt selyemkendőivel takartam le, hogy a látogatóim mégse kapjanak szívszélhűdést, amikor belépnek.
A behemót fejéről készült festményem az atlasz címoldalára került volna. Érdekes, hogy a szerkesztők úgy határoztak, egy torzszülött vonásai által hívják fel a figyelmet az emberi test csodájára, döntésükbe mindazonáltal nem kívántam beleavatkozni. A munkáért szép kis summa ütötte a markomat, amely jól is jött, feleségem elköltözése után ugyanis munkakedvem igencsak megcsappant, tartalékaimat feléltem.
Igor, a behemót feje egyelőre a szekrény tetejére került. Csukott szemei, elernyedt vonásai tulajdonképpen nyugalmat árasztottak, mégis volt bennük valami fenyegető. Este hosszasan nézegettem lefekvés előtt, barátkoztam a modellemmel, mint mindig egy fontosabb munka előtt. Már az atlasz belső illusztrációinak elkészítése során is különös pontosságra törekedtem, a címoldalra azonban ennél is nagyobb hangsúlyt kívántam fektetni. Ezért is halasztottam ezt a munkát húsvét utánra: szerettem volna felkészülni az alkotófolyamatra, felduzzasztani magamban a kreatív energiákat, mielőtt kinyitom a zsilipeket.
Aznap lefekvés előtt Theodor bejött a szobámba, és jelentette, hogy a völgyben megszólaltak a kürtök. Magam kértem meg kedves rabszolgámat, hogy szóljon ilyen esetekben, akkoriban ugyanis süket voltam, mint az ágyú. Tudtam, a kürtök az átkozott Comandante újabb eszement hadgyakorlatáról adnak hírt. Egyre gyakoribbá és egyre veszedelmesebbé váltak ekkorra ezek a hadmozdulatok, a Comandante eszelősségét pedig mi sem jelzi jobban, hogy már halálos áldozatokat is követeltek.
Nehezen, hosszas forgolódás után aludtam csak el, mintha a falu többi lakójához hasonlóan engem is zavarna a lövések zaja, pedig ilyen esetekben előnyömre vált a hiányosságom.
Azt álmodtam, hogy a Comandante összes katonájának akkora feje van, mint Igornak, és csukott szemmel rontanak egymásra előre szegezett bajonettekkel. Az elhullott emberek szívét és egyéb szerveit hatalmas késekkel metszette ki az egyetem két munkatársa, és formalinos borkánokba gyűjtötték őket. Furgonjuk tetején egy teleszkópos szerkezeten én álltam, előttem vászon, kezemben ecset – a csatajelenetet készültem megörökíteni.
Reggel a rémült Theodor rázott fel álmomból, és meg se várva, hogy legalább a háziköpenyemet felvegyem, azonnal a nappaliba vonszolt. A szekrény tetején a behemót bal szeme nyitva volt, ettől ijedt meg annyira szegény fiú. Megmosolyogtam babonás félelmét, miközben felnyitva az üvegedényt, óvatosan lefogtam a hideg szemhéjat.
Rabszolgám nyugtalansága azonban, úgy tűnik, rám is átragadt: kis tétovázás után mégiscsak jobbnak láttam, ha a fal felé fordítom a vészjósló arcot.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
Kormányt buktatna szeptemberben az Alfa Kartell szakszervezeti szövetség. Újabb nyúlfarknyival bővülhet az észak-erdélyi autópálya.
Az Országos Nyugdíjpénztár (CNPP) vasárnap közölt adatai szerint 2025 júniusában 11 685 személynek folyósítottak különnyugdíjat.
Bezzegrománia bajban van. A lufi kipukkant, ráadásul az ország szinte beleesett a választási nackógödörbe. Az elit szerint a nép a hibás. És akkor most a kormány belerúg a kultúrába. Ki érti ezt?
Nagyon hálás a sorsnak azért, amit kapott, ennek ellenére önazonos és ember tudott maradni a sokak által kedvelt Rúzsa Magdi énekesnő, aki több éves kihagyás után tért vissza Tusványos színpadára.
Orbán Viktor miniszterelnök a 34. Bálványosi Nyári Szabadegyetem hagyományos előadása után idén is maradt a színpadon, hogy válaszoljon a közönség több esetben igencsak személyes jellegű kérdéseire.
Előszőr juhokat pusztított el, majd a kiérkező hatóságokra támadt egy medve vasárnap délelőtt Homoródalmáson, ezért kénytelenek voltak kilőni a nagyvadat. Sajnos több más egyed is ólálkodik a település határában.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.