A válságok idején erős, cselekvőképes államra van szükség, amely elrejtheti a különbséget a demokratikus felhatalmazás és a diktatórikus akaratérvényesítés között. A különbség csak akkor jelenik meg, amikor a válság véget ér.
Az egymásra torlódó, látszólag nagy jogi változatosságot mutató európai vészhelyzeti rendelkezések körképe újfent beindította a demokráciáról való elmélkedést. Magyar szemmel, persze, ez nem tűnik újdonságnak. A Magyarországról szóló vitákban a demokrácia kérdése már elég régóta egy ideológiai örökzöld; úgy tűnik, semmi sem tudja levenni – még a Covid-19 sem – a nemzetközi vitaporondok napirendjéről. Persze abban, hogy az Európai Parlament, a CNN és több hasonló nemzetközi aktor demokrácia-vértezetben támadja a magyarországi rezsimet, igazából nem a demokrácia minősége a középponti kérdés – sokkal inkább arról van szó, hogy az uniós politikában a példabeszéd stilisztikájához nélkülözhetetlen képszerűséget a példastatuálás adja.
A modern politika ugyanis – a hagyományos nemzeti keretek között – népnyelvi politika, és azok a nyertes politikusok, akik hajlékony expresszivitással használják a népnyelvet, abból bontják ki és abba vezetik vissza a megoldandó problémákat. Csakhogy az európai politikának nincs népnyelve, a sok nemzeti nyelv, a megannyi tradíció által terhelt sokféle idióma nem teszi lehetővé az „európai néphez” (ami valószínűleg nincs is) való közvetlen szólást. Ezért az európai politika mondandóját nem politikai vezérek mondják népnyelven, hanem bürokratikus legitimitások közvetítik, mégpedig ideológiai autodafék útján.
Amit az európai példabeszéd most közvetíteni akar, az viszont az, hogy a felépített bürokratikus legitimitás az egyetlen lehetséges mintája az európaiságnak, és ennek az új keletű mintának a követése az egyetlen járható út a periféria országai (a keleti tagállamok) számára. A mintától való eltérésük pedig mérhető a demokrácia-indexek segítségével.
De mégis: mi a demokrácia kérdése, nem csupán Magyarországon, hanem a kelet-közép-európai térségben? Mert ez a kérdés fennáll. Fukuyama egyik friss írásában amellett érvel, hogy most, a válság idején nemigen lehet különbséget tenni demokrácia és diktatúra között, mert ilyenkor a demokratikus államokban is rendkívüli felhatalmazást kap a végrehajtó hatalom. A válságok idején ugyanis erős, cselekvőképes államra van szükség, amely elrejtheti a különbséget a demokratikus felhatalmazás és a diktatórikus akaratérvényesítés között. A különbség csak akkor jelenik meg, amikor a válság véget ér.
A demokráciák válság-tesztje ezért, meglehet, többet ér, mint a demokráciák lecsúszásának „objektív” méricskélése, és az „objektív mércék” fölötti ideológiai viták. Vagyis: a Covid-járvány után valószínűleg sokkal többet tudunk majd térségünk demokráciáiról.
Mindazonáltal van erre már néhány előzetes válasz. Csizmadia Ervin például úgy érvel, hogy a rendszerváltás örökségeként olyan Nyugat-diskurzus alakult ki, amely nem tud alternatív utakat elfogadni, s amely szerint a „nyugatosodás” csak mintakövetés lehet. Ebből következően a jó demokrácia intézményesülése is csupán a pontos másoláson múlik.
Azonban a magyar politikának van egy mintaformáló hagyománya is, és most ez vált dominánssá Magyarország (Orbán Viktor) Európa-politikájában. A mintaformáló attitűd pedig ahhoz illeszkedik, amit az Európai Unió kelet-európai belső pereme (V4-ek) „lázadásának” tekinthetünk, és amely az EU bürokratikus legitimációjában egyre inkább a felzárkózás akadályát kezdi látni. E lázadás elfojtása – centrum és periféria vitája – folyik most a demokráciás példabeszédek nyelvén…
Várható, hogy a koronavírus-járvány lefutása után új kép bontakozik ki az európai demokráciákról. Alighanem akkor láthatjuk, hányféle s milyen demokrácia van Európában: hajnali derengés következik a romok fölött. A demokrácia alapvetően fontos marad az európai népek számára, de kultúrájuk részeként – tehát sajátosabb változatokban – és nem csupán önmagában, hanem csomagban azzal, amit e demokrácia számukra megold.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
Éles vita dúl a Tisza-kormány és az ellenzék között a határon túli magyaroknak nyújtott anyaországi támogatások körül. A Fidesz-KDNP szerint a Magyar Péter vezette kabinet kevesebbet szán a külhoni magyaroknak.
Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.
Földrengésre riasztottak szerdára virradóan az okostelefonok, az Android földrengés-előrejelző rendszere jelzett többek között Székelyudvarhelyen is, földrengésre figyelmeztetve.
Komoly, 5,7-es erősségű földrengés történt szerdára virradóra Romániában – közölték az illetékes hatóságok. A rengésnek az országban több sérültje is van.
Nem bírságolhatja meg a rendőrség azokat az autósokat, akik nem tudják felmutatni jogosítványukat vagy járművük forgalmi engedélyét, ha bemutatják személyazonosító okmányuk papíralapú vagy elektronikus másolatát.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.