Igazi élő klasszikus lesz az E-MIL estsorozatának következő vendége.
Szilágyi István nem tartozik a nyilvánosságban rendszeresen jelen lévő, sokat publikáló írók közé. Hosszú évek telnek el – néha akár több mint egy évtized is – két regényének megjelenése közt, de tudható, hogy minden újabb könyve, ahogy mondani szokás, „beszakítja az asztalt”.
Legutóbbi regénye, a Hollóidő 2001-ben jelent meg a budapesti Magvető kiadónál, a szélesebb közönségnek azonban valószínűleg a Kő hull apadó kútba című, 1975-ben publikált műve jut eszébe róla: Szendy Ilka tragikus történetét valóban nehezen feledheti az, aki „járt” már Jajdon városának imaginárius-történelmi tájain.
Néhány szikár adat: Szilágyi István 1938-ban született Kolozsváron, és – bár származása okán örök szilágyságiként – most is itt él. 1956-ban érettségizett Szatmáron, aztán jogot tanult a kolozsvári egyetemen (sosem gyakorolt „szakmája” írásművészetén is nyomot hagyott). Az Utunk munkatársa, majd 1968-1989 között főszerkesztő-helyettese, 1990-től 2014-ig pedig a Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője.
Művei: Sorskovács (elbeszélések, 1964); Ezen a csillagon (elbeszélések, novellák, 1966); Üllő, dobszó, harang (regény, 1969); Jámbor vadak (elbeszélések, 1971); Kő hull apadó kútba (regény, 1975); Agancsbozót (regény, 1990); Hollóidő (regény, 2001); Bolygó tüzek (elbeszélések, novellák, 2009).
2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2014-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal elismerést adományozták neki. A Magyar Művészeti Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, többek közt.
Szilágyi Istvánnal június 29-én, szerda este 7 órától lehet találkozni a Bulgakov kávéház kis teraszán, extrém időjárási viszonyok esetén az emeleti szalonban. A beszélgetőtárs, mint az Álljunk meg egy szóra rendezvényein mindig: László Noémi.
Ritkán visszatérő alkalom ez a kortárs irodalom barátainak.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
Tudta, hogy Emil Boc kiválóan versel magyarul Petőfi Sándor, József Attila vagy éppen Kosztolányi Dezső modorában? Erre tessék! (Naná, hogy pamflet.)
Ki kell menekíteni az ukrán határ menti Tulcea megyei Plauru falu lakóit az ukrán kikötői infrastruktúra elleni éjszakai orosz támadások után – derült ki hétfőn.
… jóformán neki se fogtak egy vasúti felüljárónak, máris összedőlt, elakadt a vonatközlekedés… akad olyan település Romániában, ahol folyóvíz nincs, de karácsonyi vásár naná, hogy van!
A ma éjjeli drónincidensről tájékoztató cikkünk posztja alatt több olvasónk is arról számolt be, hogy hangos zajra riadt fel szerdára virradóan. „Nagyon hangos volt, éjjel 2-kor arra ébredni, hogy gépek zúgnak a fejünk fölött!”
Romániának körülbelül 45 napig kellene kitartania egy Oroszországgal való nagyobb fegyveres konfliktus esetén, amíg a NATO-csapatok el nem érik a területét.
Eddig tizenöt embert evakuáltak a Tulcea megyei Plauru településről, miután az ukrán területeket ért orosz dróntámadások nyomán egy LPG-vel megrakott hajó kigyulladt hétfőn Izmajil ukrán város közelében.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?