Hallgatnivaló az év utolsó napjaira.
Kaptam ajándékba egy cédét. A borítóján egy kilométerkő, azt írja rajta, hogy Loyal. Azt is írja, hogy 0 km, ami azt jelenti, hogy ez nem egy nagylemez vagy album, hanem demóanyag. Ezt állítja róla a Loyal zenekar, amely nemrégiben rövidítette a nevét a Loyal Apple's Club-ról. Erdélyi fülnek onnan lehet ismerős a név, hogy felléptek Tusványoson, a Kolozsvári Magyar Napokon és a nagyváradi Moszkvában is.
Nem fogok hagyományos, számonként bolhászós lemezkritikát írni az anyagról, csak néhány benyomást, miután néhányszor végighallgattam a lemezt.
A Loyal bulizenekarnak indult, rock-klasszikusokat toltak meglehetősen intenzíven. Aki látta őket élőben, nem hinném, hogy ne emlékezne a Heiser Ádám nevű jelenségre, aki egy Mick Jaggerbe oltott Ian Astbury robbanásával ereszti el rendesen a hangszálait, miközben Megadja és Demeter enyhén szólva visszafogott színpadi mozgással, de annál precízebben pakolja a gitár-basszust Galyas ütemeire.
A Loyal legénysége: Heiser Ádám – ének,Demeter Szilárd – basszusgitár,Galyas Marcell – dob,Kőhegyi Antal – billentyű,Megadja Gábor – gitár. |
A demókorong azonban nem feldolgozásokat, hanem saját alkotásokat tartalmaz, amelyek Megadja-Demeter, illetve Demeter fejéből-ujjából származnak. Vannak a cédén kifejezetten jó darabok, ilyen például a Káeurópa, a Jónak lenni, a Szomszéd vagy a BÚ-ÉK. És vannak nem annyira sikerültek is, de hát ez nem nagylemez, hanem próbálgatós demóanyag, ennek pedig tökéletesen megfelel.
Demeter Szilárd az egyetlen erdélyi a zenekarban, a basszusozás mellett ő jegyzi az összes dalszöveget, és négy számnak a zenéjét is. A többi dal szerzője Megadja Gábor, aki igazán érzéssel gitározik és ért a riffgyártáshoz is.

Ez az anyag rendes klasszikus rockzene, nem nyomja agyon a stílusújítás, az öncélú különcködés kényszere. Nincs kísérletezgetős tanulmányi kirándulás a határvidékekre, mert Loyalék tudják, hogy a határvidék épp azért határvidék, mert valaminek a szélét jelzi. Ők pedig nem akarnak eltávolodni a lényegtől: rock 'n' roll-t játszanak és kész. Ezzel pedig az égvilágon semmi baj nincs.
Lemmy mindig csak annyit mond a koncert elején: We are Motörhead, we play rock 'n' roll. Ennyi a lényeg, ennyi az ars poetica, akár Kányádit parafrazálva: a rock 'n' roll az, amit játszani kell. Na pont ennyi van a Loyal lemezén, és az bőven elég.
A teljes anyag meghallgatható alább:
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.
Sokan kaptak érdemi indok és jogosultság nélkül magyar állampolgárságot az utóbbi években, ezeket az ügyeket is feltárjuk belső vizsgálat keretében – jelentette be Velkey György László külügyi államtitkár a Facebookon pénteken.
Kétszer is behatolt egy buşteni-i házba egy anyamedve bocsaival pénteken, míg végül kilőtték a délután folyamán. A három bocs közül az egyik halálosan megsérült, a másik kettő pedig az erdőbe menekült.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.