A román és magyar történelemtankönyvekből az következik, hogy eltérő galaxisokban élő népek vagyunk, melyek már a világegyetem kezdete óta egymás ellen harcolnak.

Ha elolvasod a romániai, majd magyarországi történelemtankönyveket, akkor könnyen úgy járhatsz, hogy semmit sem értesz, mintha a románok és a magyarok különböző bolygókon éltek volna. Mindkét oldalon szerzők egész hordája igyekszik kisebbíteni a másikat. Ezeket a tankönyveket már a 19. század óta nacionalista hangvétellel írták és csak humorral szabadulhatsz ki ebből a kiúttalan helyzetből.

Például, ha csak az iskolában tanított történelmet ismered, akkor nagyon nehezen érted majd azt a viccet, mely szerint a legnépszerűbb magyar hazafias dal a Treceţi, batalioane române, Carpaţii! (Keljetek át, román zászlóaljak, a Kárpátokon, román irredenta nóta – szerk. megj.) (csak ezúttal a másik irányban). Ezzel szemben az a kép alakulhat ki benned, hogy a románok és a magyarok semmi egyebet sem tettek, csak már az idők kezdete óta egymásra lestek és beverték egymás fejét.

Úgy a romániai, mint ahogy a magyarországi tankönyvekben is nagy szenvedéllyel magyarázzák, ki volt az első Erdélyben és hogyan harcoltak a románok a magyarokkal. Az igazi történelem sokkal bonyolultabb, így hát összeállítottam egy listát öt szupervagány dologgal, melyeket a magyarok tettek a románokért. És mielőtt nacionalista módon eltévelyednél, ígérem, hogy megírom majd azokat a nagyon baró dolgokat is, melyeket a románok tettek a magyarokért.

Egy magyar hajtotta végre Erdély, Moldva és Havasalföld első egyesülését
 

Bármennyire rosszul esik is a nemzeti hiúságnak, nem Vitéz Mihály (Mihai Viteazul) hajtotta végre az első egyesülést, hanem egy magyar: Sigismund Bathory, azaz Báthory Zsigmond, Erdély fejedelme.

Hogyan történt ez? Havasalföld uralkodója, Vitéz Mihály 1594. november 13-án egyedülálló módszert vezetett be a különféle török uzsorásokkal szemben fennálló adósságai felszámolására. Összehívta az összest Bukarestbe és ott legyilkolta őket.

Ez a kifizetési módszer természetesen feldühítette az Oszmán Birodalom vezetőit, akik meg akarták büntetni Vitéz Mihályt. És nemcsak őt, hanem Moldva uralkodóját, Áron vajdát, akit gyengéden Rettenetes Áronnak (Aron Tiranul) becéztek és aki ugyanazzal a módszerrel jutalmazta meg az őt uralkodói pozícióba segítő törököket.

Következésképpen Moldva és Havasalföld uralkodói egy bojári küldöttséget küldtek fegyveres támogatásért Erdély fejedelméhez, Báthory Zsigmondhoz. És olyan jól tárgyaltak, hogy Báthory Zsigmond lett mind a három középkori állam fejedelme. Vitéz Mihály és Áron ezáltal a gyulafehérvári fejedelem egyfajta kormányzói lettek. Ha további részletek érdekelnek, akkor itt, az Istorie-pe-scurt.ro-n többet is olvashatsz arról, hogy „miért nem használhatta többé Vitéz Mihály a címében az »Isten kegyelméből« fordulatot és miért nem nevezhette »enyém«-nek az országot”.

E szerződés nyomán Báthory Zsigmond beavatkozott Havasalföldön, hogy Vitéz Mihállyal együtt az oszmán sereg ellen harcoljon.
A három állam egyesítésének ötlete nem Báthory Zsigmondtól származott, hanem egy romántól, Erdély kancellárjától, Ştefan Iojica (vagyis Jósika István) bárótól. Akit aztán, jutalmul, Báthory Zsigmond árulás vádjával kivégeztetett. Érdekes, hogy Vitéz Mihály az 1600–1601-es egyesülés végrehajtásakor pontosan Báthory Zsigmond módszerét alkalmazta. Kinevezte magát a három állam uralkodójának és Gyulafehérvárt jelölte ki fővárosának, Havasalföldre és Moldvába pedig a saját kormányzóit nevezte ki vajda és fejedelem címekkel. Havasalföldre a saját fiát, Nicolae Pătraşcut küldte, Moldvába pedig az unokaöccsét, Marcu Cercelt, Vitéz Mihály testvérének, II. (Fülbevalós) Péter (Petru Cercel) fejedelemnek a fiát.

Elitiskolákat hoztak létre a románoknak
 

A reformáció idején Erdély magyar fejedelmei hozták létre a legjobb iskolákat az erdélyi románok számára. A románoknak csak a görögkatolikus egyház megalapítása és a balázsfalvi iskolák megjelenése után sikerült jobb iskolákat létrehozniuk az erdélyi fejedelmek által számukra nyitottaknál.

Például a Bethlen Gábor fejedelem által létrehozott Nagyenyedi Református Kollégium az erdélyi elit valamennyi fiatalja előtt nyitva állt és itt anyanyelvük nagy becsben tartására bátorították őket. Bethlen Gábor jelentős vezető volt, uralkodása alatt pedig Erdély a protestáns országok oldalán vett részt a harminc éves háborúban és a háborút lezáró híres vesztfáliai békét aláíró országok közé tartozott. Bethlen Gábor kálvinista volt, és elsőrangú egyetemi központtá szerette volna változtatni Nagyenyedet, ugyanazt a szerepet töltve be a kálvinistáknak, mint Heidelberg a lutheránusok számára. Európának ebben a részében a Nagyenyedi Református Kollégium volt a legjobb iskola és számos román tanult ott. Közéjük tartozott egy bizonyos Halici (Mihail Halici, a magyar forrásokban Halics Mihály – szerk. megj.) nevű karánsebesi román nemes, aki pont ott, Nagyenyeden írta meg az első román nyelvű verset.

Támogatták a románok oszmánok elleni harcát
 

A magyarok a középkor legnagyobb részében támogatták az oszmánellenes harcot. Voltaképpen nemcsak támogatták, hanem együtt harcoltak a románokkal. Hunyadi János seregében nem az számított, hogy milyen nyelven beszélsz, hanem milyen ügyesen forgatod a kardot. A III. (Karóbahúzó) Vlad (Vlad Ţepeş) hatalomba segítésére küldött erdélyi csapatokban nagyon sok magyar is volt. A Podul Înalt-i csatában, amelyben III. (Nagy) István (Ştefan cel Mare) legyőzte a Moldva behódoltatásáért küldött oszmán sereget, a moldvai uralkodó szintén jelentős támogatást kapott a székelyektől, akik a legkeményebb szakaszon harcoltak együtt a szabadparaszti csapatokkal.

De voltaképpen normális is volt, hogy Magyarország királyai és Erdély fejedelmei segítették Moldva és Havasalföld uralkodóit, hiszen rokoni kapcsolatban álltak velük. Az iskolában soha nem fogják megtanítani neked, hogy I. (Öreg) Mircea (Mircea cel Bătrân) genetikai szempontból félig magyar volt. Miért? Nos, egy sor őse az erdélyi magyar arisztokráciából származó hölgyekkel házasodott, akikkel jelentős uradalmak jártak hozományként, így egy török invázió esetén a hegyeken túl volt hol menedéket találni. Így például I. László (Vlaicu Vodă) Clara asszonyt vette el feleségül, akit valójában Dobokai Klárának hívtak. És további példákkal lehetne folytatni.

Egy magyar volt a történelem eddigi legnagyobb román fényképésze
 

Carol Pop de Szathmariról van szó. Avagy Szathmáry Pap Károlyról. 1812-ben született Kolozsváron és ő volt a Román Királyság első művészeti és dokumentarista fényképésze. Ő volt a leginkább nagyra becsült fényképész Bukarestben, ahol élete legnagyobb részét leélte. Ezen kívül ő volt a világ első hadifényképésze, mert felvételeket készített a krími háborúban résztvevő katonákról, melyben Oroszország 1856-ban vereséget szenvedett egy Nagy-Britanniából, Franciaországból, Törökországból és Piemontból álló koalícióval szemben. A hadműveletek egy része Dobrudzsában zajlott, Carol Pop de Szathmari pedig kihasználta az alkalmat. Később a romániai királyi család hivatalos fényképésze lett és mély barátság jött létre közte és I. Károly király, valamint Erzsébet királyné között. De megítéléséhez elég azt tudnod, hogy egy eredeti Carol Pop de Szathmari-fényképeket tartalmazó album néhány éve hétmillió fontért kelt el egy londoni árverésen.

A „Na” szót adták az erdélyieknek
 

Tudod, hogy melyik a történelem legrövidebb forradalmi kiáltványa? Avram Iancu mócokhoz intézett 1848-as kiáltványa, mely így hangzott: „Na, kész? Na, gyerünk!”. Ez megmutatja, hogy milyen rendkívüli jelentősége van az erdélyiek számára a „Na” szónak. A „Na” hanghordozástól, lelkiállapottól és körülményektől függően jelenthet „igen”-t, „nem”-et, „talán”-t, „nem tudom”-ot, „szerencsé”-t, „egészség”-et vagy egyszerűen „na”-t.

Viccen kívül, az erdélyi románok és magyarok kölcsönösen hatottak egymásra és ez a gasztronómiában is megfigyelhető, ahol a románok átvették a magyar gulyást és palacsintával ajándékozták meg a magyarokat, a románok és magyarok által egyaránt készített többszáz féle pálinka mellett.

Voltaképpen a pálinkának is több regionális neve van. Erdély déli részén, egészen a Maros völgyéig a Kárpátoktól délre élő románok hatására ţuicának (ejtsd: cujka – szerk. megj.) is nevezik, ha kétszeres lepárlású. Közép-Erdélyben, a Székelyföldön és a Partiumban egyértelműen pălincának nevezik, mely magyar eredetű szó. A Máramarosban és Észak-Erdély több térségében pedig horincă (ejtsd: horinkö – szerk. megj.) a neve.

Egyesek szerint ez az „a hori” (körtáncot járni – szerk. megj.) szóból ered, mert miután megiszol egy üveg pálinkát, körtáncra gerjed kedved. Valójában a horincă szó az ukrán horilkából származik. A bor más eset. A cotnari-i szőlészetet a Dragoş és harcosai által Tokajból hozott szőlőtőkékkel alapították. Ezzel szemben a kadarka fajtát Hunyadi János katonái terjesztették el a Bánságból egészen Közép-Magyarországig.

A magyarok és a románok egymás népi táncaira is hatottak. Az erdélyi legényesnek, például (mely nemrég bekerült az emberiség egyetemes örökségébe és felkerült az UNESCO nem tárgyi jellegű kulturális örökségének listájára), több változata van. A tánc a román közösségekből indult, innen vették át és alakították át a maguk számára a magyar és a roma közösségek is.

Ide kell még sorolni a kölcsönös építészeti hatásokat. Erdély az a hely, ahol a gótika, a román és bizánci stílus, de a barokk is harmonikusan megfér egymással ugyanabban a templomban. Ott vannak például az UNESCO listáján szereplő máramarosi görögkatolikus fatemplomok.

Mindezek azt mutatják, hogy a békés együttélés egyaránt hasznára volt a románoknak és a magyaroknak is. Ennek az a tanulsága, hogy ahelyett, hogy bevernénk egymás fejét, inkább igyunk meg együtt egy pálinkát.