A Nagy Terv: Független Erdély és föderális Románia!

Ma már szó sem lehet a magyar revizionizmus vagy Oroszország ambícióinak klasszikus módszereiről.

Sokkal inkább arról, hogy megállapodás jöhet létre a fejünk felett a nyugati országok és azok között, akik „hagyományosan” szét szeretnének darabolni egy olyan nagy államot, mint amilyen Románia Európában.

A forgatókönyv nagyjából így nézne ki: független államként létrehoznák Erdélyt, arra hivatkozva, hogy több etnikum lakja, a GDP több mint 50 százalékát biztosítja és intenzíven gondozott kapcsolata van a német térséggel, mely nyilvánvalóan nem korlátozódik csak Németországra. Egy ilyen, „erdélyi” polgárok által kért új Köztársaság megtörné a mai Románia erejét és hatalmát és jelentősen megkönnyítené annak a feladatnak a végrehajtását, melynek célja megsemmisíteni egy olyan államot, mely csökönyösen EGYSÉGES, NEMZETI és OSZTHATATLAN kíván maradni.

Az idők folyamán a hatalmi központokból összegyűjtött információk

Az utóbbi években több hipotézist is felvetettem a nagyhatalmak közötti feszültségek eszkalálódásáról, melyek egy részét akkoriban irreálisnak vagy apokaliptikusnak tartották… és, sajnos, nagyrészt egyre inkább valósággá válnak.

A most bemutatott forgatókönyv alapját az összes lehetséges hazai és külföldi médiából az idők folyamán összegyűjtött információk képezik. Azért döntöttem e forgatókönyv nyilvánosságra hozatala mellett, mert egyre több olyan lépést látok, melyek a megvalósulása felé vezetnek, a végrehajtására irányuló cselekedetek pedig szinte nyilvánvalóvá és „átlátszókká” váltak…

Ez a forgatókönyv Románia 98 éves egységes állami létének egész időszakában létezett, de sohasem volt annyira széleskörűen hallgatólagos vagy aktív támogatottsága, mint most.

Magyarországnak, Ausztriának és Oroszországnak az 1918. december 1-i Egyesülés aktusával szembeni elégedetlensége természetes volt, ugyanis gazdaságaik javára korábban „fejt” jelentős területeket vesztettek el. Tehát hozzászoktunk azok frusztráltsághoz, akik az idők folyamán „kiszakítottak” a haza testéből, de ma már nemcsak róluk van szó…

Az egységes román állam megőrzése tekintetében Románia most a legnagyobb megpróbáltatáson megy keresztül. Románia egysége, nemzeti jellege és oszthatatlansága az alkotmány azon szavai, melyek forró viaszként égetik egyes nemzettársaink és mások kezét, amikor hozzájuk érnek.

A feldarabolás stratégiája: Erdélyre korlátozódó befektetések és félrevezetés

Ugyanakkor valószínűleg véletlen egybeesés, hogy a germán térségből érkező befektetések többsége csak Erdélyig jut el, és szinte semmi Románia többi részébe. Ilyen körülmények között nem nyilvánvaló, hogy ennek a térségnek nagyobb a hozzájárulása a GDP-hez? De igen! Pontosan ez az érv: azért fektetünk be Erdélybe, hogy egy adott pillanatban (ahogy arra már volt példa) az ottani román állampolgárok ki akarjanak szakadni az ország testéből…

E terv végrehajtásához elegendő megfigyelni az erdélyiek bukaresti „mitikákkal” szembeni hallgatólagos, de gondosan táplált lázadásának csíráit, akik nem képesek „méltányosan” elosztani az általuk a fővárosba küldött gazdagságot.

Erdélyben vannak román állampolgárok által működtetett, de nem tisztázott forrásokból finanszírozott rádió- és televízióadók, melyek egyre keményebb hangon beszélnek Erdély „önrendelkezési” igényéről.

Ha ehhez hozzávesszük Németország meglepő viselkedését a Transznisztriáról szóló tárgyalásokon, melyeken Oroszországgal megegyező módon Transznisztria függetlenségének elismerésére akarja rávenni Chişinău-t, könnyen megérthető, hogy létezik egy alku, melyben Európának ezt a részét átengedik „cserébe” azért, hogy ne támasszanak igényt egyes nagyhatalmak térségei iránt, vagy – ki tudja – ne kezdjenek el, hirtelen, ahogy az utóbbi években már többször felmerült, jelentős kártérítést követelni Németországtól a gyilkosságokért és azért a háborúért, mely majdnem eltörölte a térképről Oroszországot…

Ilyen körülmények között mindenkinek megfelelne egy feldarabolt Románia: a (Romániánál sokkal kisebb) szomszédoknak, a revánsra vágyó Oroszországnak, de a Germán térséghez tartozó országoknak is, melyek nem akarnak nagy és erős, az európai „nehézfiúk” számításaiba belerondítani képes államokat Európában.

A föderalizálás a második lépés

Ennek a tervnek nemcsak egy Független Erdélyi Köztársaság létrehozása a célja, hanem Románia többi részének FÖDERALIZÁLÁSA is, de nem azelőtt, hogy – ha lehetséges – kiszakítsa Moldvát Romániából, Besszarábiával együtt létrehozva egy új Független „Európai” Köztársaságot… A terv, Moldva kiszakításával vagy anélkül, az ország többi részének föderalizálásáról és a román állam nemzeti jellegének felszámolásáról szól.

Egy 5 regionális szinten kormányzott és igazgatott köztársaságból álló Románia az utolsó lépés a különféle regionális vagy globális szereplők Romániával szembeni ambícióinak, frusztrációinak és érdekeinek „bevégzése” felé. A 3 föderális állam: Moldva (ha nem csatolják Besszarábiához), Dobrudzsa, illetve Olténia és Munténia egyetlen államban.

Néhány évvel ezelőtt egy Klúzs-Napoka-i helyi televíziót nézve láttam, amint az egyik románunk azt mondta a Nagy Egyesülés Aktusáról és a román csapatok átkeléséről a Kárpátokon, hogy ekkor kezdett Erdélyben érezhetővé válni a „lábszag”. Nos, az ilyenfajta kommentárok egyáltalán nem számítanak ritkaságnak a térségbeli média egyes adóin, amikor – nyilvánvalóan – sokkal elegánsabb formában a források elköltéséről beszélnek, valamint arról, hogy Bukarestről képtelenek Erdélyt igazgatni. Egyesek már éppenséggel e köztársaság kormányzójának, vagy akár elnökének is álmodják magukat, az árulók hatalmi tisztségekkel és pénzzel történő csábítása pedig egyáltalán nem számít újdonságnak a történelemben.

Az idegen protektorátus igénye

A terv egy másik szegmense annak bizonyítására irányul, hogy Románia képtelen önmagát igazgatni és ezért szükség van egyes nagyhatalmak „protektorátusára”. A politikai, közigazgatási, gazdasági, de főleg kulturális leadership bármilyen formájának kiiktatása és jól szervezett káosz kialakítása újabb érvként szolgál majd, hogy a románok könnyebben elfogadják a „jövőjüket”.

A románizmus, a kultúra kiiktatása vagy a történelem és az oktatás lerombolása, a kvázi teljes román tőke felvásárlása, a – széttépett, gyenge és engedelmes Romániát akaró – országokból származó multik vazallusainak döntéshozatali tisztségekbe ültetése szintén olyan elemek, melyek javában zajlanak. Elég megnézni Románia Kereskedelmi és Iparkamarájának rangsorát az első 10.000 cégről és a tulajdonosi összetételükről (különösen Erdélyben), vagy a történelem és románnyelv-tankönyveket – melyeknek semmi közük sincs az igazi történelmünkhöz és az identitásunkhoz, sőt, a címek is azt sugallja, hogy már nem kell románoknak lennünk, elég, ha – például – a kommunikáció tudományaiban kommunikálunk…

A védelmi intézmények megsemmisítése

Ennek az alaposan kigondolt tervnek az utolsó aktusa azoknak az intézményeknek az egymás ellen fordítása vagy megsemmisítése, melyek megőrizték a román államot eddigi határai között. Nevezetesen, a hírszerző szolgálatokról, a hadseregről, az ügyészségről és az igazságszolgáltatásról van szó.

Az a tény, hogy létezik egy TERV, nem jelenti azt, hogy a bárhol élő ROMÁNOK beletörődtek volna abba (mint a mioritikus juhász), hogy elvegyék az országukat. Ellenkezőleg, kötelességünk reagálni, egységesnek lenni, megerősíteni államunkat és a kultúránkat. Mindnyájan szeretjük ezt a földet és nacionalista túlkapások nélkül is képesek vagyunk megbirkózni velük. Csak demokratikus eszközökkel közel kell tartanunk vezetőinket a hazához és el kell utasítanunk azok bármilyen túlkapását, akik ürügyeket fognak felhasználni, hogy kedvükre tegyenek „gazdáiknak”.