Olyan pihenő üzemmódba kapcsolt a város vasárnap, amekkora örömködéssel egybekötött semmittevést a Jazz in the Park óta nem láttunk. Ezzel ünnepelte, hogy benyújtotta a 2021-es kultúrfővárosi pályázatot: a címért versenyzők már a célegyenesbe fordultak.
Kolozsvár pályázata részben a Szamosra mint közösségi tér kihasználására épül, és ezen a vasárnapon kíméletlenül ki is használta közös lazulásra. Somes 2021 Sunt Riveran címmel olyan programokat telepített a partmenti zöld sávokra, parkokba, amelyekkel ki lehetett kapcsolni vagy a testet, vagy a szellemet, vagy mindkettőt.
Mivel vasárnap már pörögtek a Kolozsvári Magyar Napok kultúrprogramjai is, kihagytuk a művészi menüt a Vasutasok parkjában (sajnos), és csak két Szamos menti helyszínre ugrottunk be, a két legszélsőre: a Dónát negyedi plázsra és az Írisz parkbeli dzsesszelésre.
A Dónát negyedi plázs berendezése nem takargatta, hogy szemtelenül csak egy célt szolgál: a pihenést.
Még ha ezt feljebb egyesek edzésként is értelmezték.
Mivel a folyóban tilos fürdeni, a partra egy nagyobb medencét állítottak fel pancsolásra, és ezt a kisebbet homokozásra-vizeződésre.
A felnőttek tábléban, a gyerekek minigolfban mérkőztek.
A komolykodós részleg: így képzelik építészdiákok rászabadítani a közösséget a folyópartra.
Szószerinti szökőkút a komolytalan részlegen: szökni kellett ahhoz, hogy köpje a vizet.
Sötétedés után is csak ugrálva lehetett szöktetni. Ezt megoldották a gyerekek, amíg a felnőttek a színpadra feltörekvő tehetségeket vagy egymást hallgatták.
Ugyanez a gátlástalan lazítás folyt a keleti végeken, az Írisz parkban.
A Jazz in the Parkosok szervezte Day in the Park utolsó fellépője, a Moonlight Breakfast nemcsak saját magát ringatta révületbe.
A színpadsátor alól finom swinges ritmusok és fények táncoltak elő. A negyedik ráadás után már beütött a csendóra, de a buli nem hagyott alább: a zenekar fennhagyta a hangosítást a színpadon, és lehozta közénk a zenét:
Te jó ég, mi lesz még itt 2021-ig??