„Milliók álma teljesült Klaus Werner Johannis bravúros, hét országra szóló vasárnapi diadalával az elnökválasztás második fordulójában. A BBC honlapján a rendkívüli hírek között is beszámolt a romániai fordulatról, a német lapok pedig címoldalon közölték a szász jelölt Ponta feletti győzelmét.

Romániát először vezetheti kisebbségi sorból, ráadásul Erdélyből érkező, nem román államfő azóta, hogy a nem mindig túl humánus Hohenzollern–Sigmaringen-ház kezéből a kommunisták kivették a hatalmat. Nagyszeben szász származású polgármestere a sírból hozta vissza a jobboldali reményeket, és jelentős vereséget mért arra a Pontára, akit hónapokon át már jó előre győztesnek kiáltott ki minden közvélemény-kutató. (…)

A közlemény Johannist az erdélyi reménykedés képviselőjének nevezte. Tőle várták/várják, hogy erdélyisége hatására Románia talán még lehet az, ami eddig nem volt: szótartó, becsületes munkára és a teljesítmény elismerésére épülő, erkölcsös társadalom. Annak ellenére kiálltak a közlemény aláírói, és mint utólag kiderült, a székelyföldi megyék magyar választói is a szebeni polgármester mellett, hogy erdélyi szász – tehát kisebbségi – mivolta ellenére sem ígért semmit, sőt nem ért egyet Székelyföld autonómiájával. Ismerve azonban a román közállapotokat, némileg profánul viszont azt is állíthatjuk, hogy nem is igazán tehetett másként.

Nem juthatott volna el a második fordulóba, ha látványosan az – egyébként alaptalanul – elszakadási kísérletekkel vádolt magyar autonomisták mellé áll. De ha elhárulnak az akadályok az elnöki székhez vezető útjából (összeférhetetlenségi ügyét ma tárgyalja a Legfelsőbb Bíróság), számos gesztussal köszönheti majd meg az őt mandátumhoz segítő magyar szavazatokat, és megteheti ezt anélkül is, hogy román választói becsapva éreznék magukat.”