És Klaus Johannis máris belevág a dolgok közepébe. Nevezetesen, autópályákat ígér.

Na de nem itt kezdi. Hanem ott, hogy mától fogva nem ér a nemzeti infrastruktúra prioritásait kény és kedv szerint váltogatni. Vagyis, a prioritásokat nem az határozza meg, hogy épp ki van kormányon, épp kiké és milyenek a konjunkturális érdekek, vagy épp kik és honnan gyakorolnak nyomást az épp tisztségben levő szakminiszterre. Tiszta beszéd.

Tény, hogy az utóbbi 20 évben elég kis lépésekkel haladt a nagy infrastruktúra, elsősorban az autópályák és repülőterek fejlesztése.

Európához tartozni nem csak azt jelenti, hogy egy országnak működő, jó munkát végző politikai és egyéb intézményei vannak. Azt is jelenti, hogy a nemzeti úthálózat csatlakozik a nemzetközihez. Jelen pillanatban Románia az Európai Unió perifériáján helyezkedik el. Márpedig ez tűrhetetlen állapot.

Johannis elnök tehát azt ígéri, hogy a jó munka Romániájában

az autópályák nem maradnak papíron,

valakik meg is építik őket. Továbbá a szerződések korrektül köttetnek meg (azaz nem a román áram kárára), és a kivitelezési, átadási határidőket is betartják majd.

Elég volt az „innovációk és útkeresések” korából, így az Elnök. Valamelyik úton el kell indulni végre.

Helyes. A nép is így gondolja. És dalol. Például ezt a nótát: