Áldatlan állapotok uralkodnak a főposta mögötti parkban, ahová még pár „kecske” is beköltözött.
Körbefotóztuk egy átlagos kedd reggel a főposta mögött található, hivatalos nevén Caragiale parkot – melyet gyakran Postakertnek is hívnak, egyébként tévesen –, hogy megmutassuk az arra nem járó Olvasóinknak, miféle áldatlan állapotok uralkodnak az ultramodern Kolozsváron. Abban a városban, ahol az országban elsőként helyeztek üzembe okoskukákat.
Még mielőtt azt hinnénk, hogy nem mindennapos ez az állapot, szólunk: de. A „fesztiválhangulat” állandó jelleggel tart, és bár a nyilvános piálást elviekben büntetik, mintha Kolozsvár Bermuda-háromszögében más szabályok lennének érvényesek. Elég csak egy pillantást a kukák tartalmára vetni.
.jpg)
Sörösüveg, pizzásdoboz és egyéb palackok tanúsítják, hogy miféle tevékenység folyik a parkban.
Nem kímélik a holokauszt-emlékművet sem. Láttunk mi már zombidrogtól kába fiatalokat is itt.
A Press One újságírói kampányt indítottak az irigység leküzdésére. Így kerültek ezek a kecskeszobrok a felborított szemeteskukák ölelésébe.
Szinte alig találni épségben maradt kukákat...
De ami van, az is csordultig tele
Nem nagyon tudunk mást hozzátenni, mint a címben megfogalmazott kérdést. Minek nekünk okoskukákkal meg okospadokkal kérkedni, amikor a parkokat és a műemlékeket sem vagyunk képesek tisztán tartani?
Egyébként elviekben áprilisban Kolozsvár önkormányzata elfogadta a város 2019-es költségvetését, melyben szerepel a Caragiale park felújítása is. De nem lehetne addig is a kincses városhoz méltó körülményeket teremteni a környéken?
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Viharokra figyelmeztető elsőfokú (sárga) riasztásokat adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) szerdán.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Nemcsak a közúti forgalomban, hanem a gyalogosok által használt köztereken is balesetveszélyesen közlekednek sokan az elektromos rollerekkel Csíkszeredában. Ezért a városvezetés egy szabályzót készít, és korlátozásokat vezetnek be.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.