S persze a politika ott van majd mindenben: az orosz-ukrán konfliktushoz való eltérő viszonyulás miatt a román állampolgárok Kárpátalján is népszerűbbek, mint a magyarországiak.

Természetessé kellene váljon a nyitottság, kevesebb közleményt szeretnék olvasni, s több őszinte választ kapni az érdemi kérdésekre.

Pezsgő helyett az RMDSZ háza táján inkább tiszta vizet igyekszenek a pohárba önteni, erre a tisztázó szándékra utalhat az elhatárolódás a Ponta mellett nyíltan és fölöslegesen kiálló Frunda Györgytől.

Miért siessünk a második fordulóban arra a politikusra voksolni, aki kampánymunkája és kormányfői ténykedése mellett inkább vállára vette a kulturális tárca vezetését is Kelemen Hunor felmentése után, csak ne kelljen azt Korodi Attilára bízni, amint azt a távozó miniszterelnök-helyettese kérte tőle.

Ebéd után aztán eljön a vacsora ideje, s ez kínálta a nap meglepetését. Ugyanis még tartott a láthatatlan tüntetőkkel zajló avatás, amikor közölték: Orbán Viktort vacsorára várja a fővárosba Traian Băsescu.

Sajnos mire a kezdeményezés szövegét hadititokként kezelő, arról egyelőre csak zártkörű „társadalmi vitát” folytató tulipános honatyáink oda jutnak, hogy a jogszabály-tervezetet a szélesebb román és magyar közvélemény megismerje, a román nyilvánosságban már le is zajlik az egyoldalú társadalmi vita, a valódi törekvések már nem érdekelnek senkit a többség részéről.

A nagy kihívás az európai és amerikai döntéshozók számára alighanem az, mi lehet elég erős válasz Putyinnak, ami nem jelent végzetes fenyegetést a térség biztonsága szempontjából, de mégis lehervasztja a hideg mosolyt a cinikus orosz vezető arcáról.

Nem kizárt, ám nem is valószínű az, hogy az ifjú Bogdan Diaconu lehet az, aki a szélsőjobbon egy életképes pártot lesz képes összerakni.

Két mandátuma tíz esztendeje alatt a köztársaság elnöke számos alkalommal viselkedett faragatlanul, otrombaságaival a diszkriminációellenes hatóságnak is munkát adott. Most csupán pikírt volt, hangyányit fölényes, de alaposan felkészült, mindvégig ura a helyzetnek. Hiába, ő ült a rendezői székben.

Népmesei ihletésű ez a perben maradok ellened, de nem megyek el a tárgyalásra megoldás, kaptok is ajándékot, meg nem is, kiengesztellek benneteket, meg nem is

Bármiről essen szó mostanában, percig se feledjük: novemberig a hazai belpolitikában minden az elnökválasztásról szól, megeshet tehát, hogy a szocdem matematika szerint a kivonás művelete következik, Ponta első fordulós győzelmének előfeltétele a kormány magyartalanítása.

Hány rémes vizsgaeredmény kell még ahhoz (hamarosan az érettségi miatt hüledezhetünk), hogy a hazai tanügy felfedezze magának a huszonegyedik századot?

Van abban valami tragikomikus, hogy a közel egy évtizede tartó államelnöksége utolsó hónapjaiban nem kipróbált politikai ellenfelei keserítik meg Traian Băsescu életét, hanem saját öccse, a nem minden alap nélkül kicsit gügyécskének tartott Mircea.

Románia ugyan a társég egyetlen állama, ahol összességében a demokrácia erősödéséről lehet beszélni, még nem sorolják az úgynevezett konszolidált demokráciákhoz, mint az évről-évre rosszabb eredményt produkáló Magyarországot.

A hír hallatán az első gondolatom az volt, hogy gyerekek, ez azért mégiscsak sok, a PP-DD vagy DD-PP, vagy mi a jóisten csudája beemelése a kormányba olyan lépés, amitől megáll az ész, s beleszédül a Dâmbovita folyóba.

S ha már versenybe küld az RMDSZ egy saját játékost, azzal végig is kell rendesen csinálni a kampányt, nem lehet alibizni. Egy 2,8 százalékos eredmény akkora presztízsveszteséget okozna, amit nehéz kiheverni, kimagyarázni 16 nyaráig.

Hosszú évtizedeken át készültek a bebocsátásra váró országok a csatlakozási feltételek teljesítésére, s mire „akkorák” lettünk, mint ami a standard elvárás volt, sokaknak egyre kevésbé tetszettek a közös játékszabályok, s mintha arányérzéküket is elveszítették volna, annak megítélésében, hogy mi fontos, mi nem.

Úgy tűnik, elég annyit mondani, fontos a kompromisszum, s az érdek máris azt diktálja, ő is helyet kapjon a közös ernyő alatt.