A csángó tehát nem lehet értelmiségi, csak szakmunkás – véli U.K. és kimondatlanul is arra utal, hogy a csángó fiatal már a génjeiben hordozza az alacsonyabbrendűséget.

A Székelyföldön és Erdélyben életerős, értéket teremtő és műértő közönség éli a mindennapjait, amely különösképpen bizonyos magyarországi médiavisszhangok ellenére nem reszket, nem fél, nem figyel állandó sündisznóállásban a külvilágra, hanem gazdagítja önmagát és kultúráját.

Többezer Sapientiás diploma kiosztása nyomán, a másfél évtizeddel ezelőtti indulás elméleti hátterére utalva, választ kellene kapni néhány alapvető kérdésre: a végzettek közül hányan dolgoznak szülőföldjükön, Magyarországon vagy külföldön?

A Fekete-Körös völgyében akad még több olyan, részben magyar falu, amelyekről érdemes olvasni, amelyeket érdemes felkeresni, amelyekkel érdemes kapcsolatba kerülni. És talán akkor rájövünk, hogy mit is jelent a mindennapi élet a szórványban.

Az aligazgatónő az idei tanévnyitótól kezdve németországi vendégmunkás lesz, és egyértelmű, hogy jóval többet veszítenek a székelyek, mint amennyit nyernek a németek.

A „romániai magyar” mintha hanyatlóban lenne, és úgy tűnik, vele együtt az út szélére került az a politikai koncepció is, miszerint a romániai magyarság kisebbségként vagy önálló közösségként államalkotó tényező Romániában.

A klasszikus piacgazdasági viszonyokba való erőteljes állami beavatkozás nevezhető tehát unortodoxiának.

A bözödújfalusiak közül többen azért cseréltek vallást, hogy meneküljenek, és azért nem menekültek meg, mert vallást cseréltek.

Attól tartok, hogy több más ügytől eltérően Semjén Zsolt nem tud azonnal intézkedni: a műszaki fejlődés és a jogi háttér ugyanis nem kézi vezérlésű és nem személyfüggő.

Az iskolanévadó magyar személyiségek neveit a teljesen vagy majdnem teljesen elbukott érettségi vizsgákkal nem szabadna sárba tiporni.

Miért gondoljuk azt, hogy ezek a bevándorlók ágrólszakadtak, semmihez nem értenek, most bújtak elő a homokból vagy pottyantak le a majomkenyérfáról? Mi történne, ha éppen néhány olyan altatóorvos lenne közöttük, amelyekből hiány van a csíkszeredai kórházban?

A követendő politika az állandó, következetes és cselekvő részvétel minden olyan intézményrendszerben, amely befolyásolhatja romániai magyarság életét, a romániai magyar családok és egyének életét.

Bár nem akarják követni a szórványban az általa előirányzott módszereket, Szász Jenő valamiféle, a hétköznapi valóságtól elrugaszkodott nemzeti ideológia nevében nagyon is át akarja telepíteni a besztercei és medgyesi iskolásokat Székelyudvarhelyre.

Miközben a közösségi oldalakon bármiféle román vonatkozású bejegyzésre a magyarországi kommentelők jelentős része még mindig bocskorozik, szőrös talpúzik, oláhozik és néhány nacionalista csoporttal azonosítja az egész románságot, addig az ország maga és lakossága jónéhány tekintetben elhúzott a szomszédtól.

Meggyőződésem, hogy Csíkszereda elöljárói megerősödve kerülnek ki a megpróbáltatásokból és folytatják azt a munkájukat, amelyre feltették életüket.

A Magyarországon, Gyulán élő Popescu Gheorghe családja milyen család? Magyar vagy román? Ha pedig román, akkor a bevándorlás támogatása helyett már nem jár neki a magyar családoknak szánt segítség?

Nem a demokrácia csúcsa az, ha a szavazást igénylő dokumentum módosításait olyan időpontokban hajtják végre, amikor már mindenki kifullad és menekül a helyszínről.

Gyakran még azt sem tudjuk, hogy romániai magyarnak, erdélyi magyar embernek, egyetemes magyarnak, keményen dolgozó kisembernek, vagy egyszerűen csak embernek nevezzük magunkat.