Ha valamennyire is tárgyilagosan tekintünk vissza a mögöttünk hagyott huszonöt esztendőre, gyorsan észre fogjuk venni, minek is tudható be az az egy helyben topogás, amit mindannyian érzünk saját bőrünkön: a mondhatni folyamatos kampánylihegésnek.

A mi nyelvünkben miért is nincs meg a „tolvaj kiált tolvajt” szófordulat megfelelő alakja?! Talán azért, mert elég folyamatosan elszenvednünk?!

A puskázásra ítélt nemzedék legföljebb azt nem érti, hogy most akkor miért is tilos az, amire őket éveken át nevelték?!

Azt gondolom, mondanom sem kell, hogy épp ezek a főállású pártvándorok hangoztatják, amikor a gyűjteményüket éppen egy újabb tagsági könyvvel gazdagítják, hogy aztán ennek az új tömörülésnek nem lesz szüksége megalkuvó, elvtelen stb. ( a jelzősor tetszés szerint bővíthető) alakokra, mert ők…

Bátran lehetne mioritikumnak nevezni azt a napihírek sorában közölt „újdonságot”, amire idestova már lassan két és fél éve várunk.

A kiskapu: sok más hasonlóval együtt egy olyan, halottaiból föltámadott történet, amiről közel negyedszázada azt hittük, örökre sikerült elföldelni.

ők úgyis tudják, hogy kizárólag a hatalom megkaparintását akarják, a szavazóknak meg nem érteniük kell, hanem pecsételni. Ilyen egyszerű ez a betűzavar!

Akinek kihágás miatt felfüggesztik a jogosítványát, arról szokták mondani, hogy néhány hónapig gyalogos lesz. Említett helyi kiskirály tudatában talán ezért is rögzült, hogy a gyalogos az mindenképp alacsonyabb rendû emlõs.

Nem tudom, más hogy van vele, de én már mérgelődni sem tudok azon, hogy ennyire agyalágyultnak néznek minket ezek a rajtaütők.

A történelemnek nevezett hosszú eseménysor nem igazán pillant bele a naptárba, mielőtt szabad utat engedne egy-egy világraszóló esetnek.

Ahogy összetalálkozunk valahol, az első kérdés a térdünkkel, csípőnkkel, hátunkkal, bokánkkal kapcsolatos, s csak ezután következik az igazi csemege, a gyógyszerek gyönyörűen részletes kitárgyalása.

A mostani, illetve közel negyedszázad óta mindenik kormány abban jeleskedik leginkább, hogy teli torokból ígérgetnek mindent, aztán a sok szép szóból csak a hatalmas nagy semmi lesz.

A kisnyúl kiugrott és szalad. Bokrok közt, hátha vissza kell bújnia. A baj akkor kezdődik, ha netán ő ér majd be elsőnek a célba.

És íme, a vér nem válik vízzé: az (új)szovjet békeharcosok rendezik soraikat, és készülnek megmutatni annak, aki netán kételkedett volna benne, hogy a világnak azon a vidékén, aminek közelében nekünk is élnünk adatott, ki az úr a házban.

Vajon milyen számítási együtthatóval sikerülne kikalkulálni a székelyföldi hórétegek kopási – és koptatási! – átlagát?! S a hó alatti talajkopás koefficiense?!