A szürke megszámlálhatatlan árnyalatai közül egyikkel sem szimpatizáló Vass Levente szakmai ellehetetlenítése jellemző mintája annak, hogyan működnek a vásárhelyi hosszú kések.

Ördögi kör rabjai vagyunk: miközben őszintén szeretnénk majd gyermekeink kezét egy tiszta, kiszámíthatóan becsületes világban elengedni, alig teszünk valamit annak érdekében, hogy az a világ valóban olyanná is váljon.

A marosvásárhelyi kiszorítósdi következménye mindennél sürgősebbé teszi az egységes fellépést. Mert egyelőre bárhol is keressük, nem találjuk a marosvásárhelyi önkormányzatban jelentős erőként jelen lévő RMDSZ lobbitevékenységét, amely képes lett volna ellensúlyozni a városházi gonoszkodást.

Milyen eszközeink maradnak hát? Tartok tőle, hogy a közös, nyilvános fellépésen túl nem sok más. Egy újabb március 10., amelynek elszántságát a polgármesteri tiltás mellett az újabb MOGYE-s terror is fokozhatja.

Ezért én most nem ígérhetem meg, hogy beállok a levelet írók sorába. Csak annyit mondhatok, hogy szorítok önnek, egészséget, kitartást, mielőbbi amnesztialehetőséget kívánok jelenlegi állapota elviseléséhez.

Miközben tudjuk, hogy az áldozati nemzedékek a mindenkori történelem velejárói, összességében elemi érdekünk, hogy Románián is végigfusson a korrupciós megtisztulás erdőtüze.

Az alapszabály-módosítást is feltételező átszabások jelentős mértékben korszerűsíthetik az RMDSZ-t, ám ha megrekednek az állagmegóvó közbeavatkozások szintjén, az könnyen a szövetség fragmentálódásához vezethet.

A szilveszteri hátralépés esetét súlyosbítja azonban a tény, hogy Boc szavai után éppen az az esztendő kezdődött el, amelyben Kolozsvár a kontinens ifjúsági kulturális fővárosaként szeretne pluszhírnévre szert tenni.

Vissza hát a temesvári útra, amelyen Tőkés László azóta is unalmas következetességgel menetel.

Ha nem vigyázunk, az egyre növekvő terheket cipelő fiataljaink lassan észre sem veszik, mennyire keskeny a palló a verbális és a fizikai agresszió között.

Ahogy egy nagytakarítás alkalmával esetenként olyasmi is törik, porlad, aminek nem azt a sorsot szánták, úgy a többi visszaszolgáltatott egyházi ingatlan is áldozatul eshet az önmagában dicséretes romániai rendteremtési folyamatnak.

Most meg itt állunk talpig hüledezésben. Pedig lassan abba kellene hagyni, s a normalizálódás folyamatának részeként kezelni, hogy Romániának nem román etnikumú elnöke lesz legalább öt éven át. És ápolni a lángot, amely felperzselheti az eddigi korrupt rendszert. És nem azon agyalni, hogy ezek a szászok sosem szerettek minket.

Johannis jöttével a kisebbségi érdekérvényesítés apokalipszisét vizionálni ijesztő gondolkodásmódot látszik felvillantani.

Ha igaz a hír, miszerint a PER nosztalgiabandában több a román, mint az amerikai, akkor néhány dolgot alaposan át kell gondolnunk.

Jószerint nem telik el hét az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály látványos fogása, bejelentése, bekaszlizálása nélkül.

Az ingatlan- és birtok-visszaszolgáltatások akadályozása egyfajta nemzetpolitikai prioritás lett Romániában.

Perverz kiszorítósdi zajlik. Erőteljes kísérletek a magyar közösség hangjának, törekvéseinek elfojtására, miután annak domesztikálása a sokadik kísérletre sem sikerült a román elvárásoknak megfelelően.

Több mint 9000 rendőr készül gondoskodni arról, hogy ne történjen különösebb rendbontás a betiltott katalán népszavazás napján. Nálunk a PER készül rendfenntartani.